2014. augusztus 28., csütörtök

Most aztán tényleg nem történik semmi, és mégis sok az esemény.
A főnököm mélyrepülésben van, egyszerűen mert öregszik. Egy ideje tartottunk már attól, hogy ez csak rosszabb lesz és valami baj származhat a feledékenységéből és a bizonytalanságából. Ennyi idősen már rég nyugdíjba kellett volna mennie, de sajnos nem az a tipus aki beismeri akár mások, akár önmaga előtt, hogy már nem kompetens. Be is következett amitől féltünk, nagyon úgy néz ki, hogy elveszik a pinjét és indítványozzák a nyugdíjazását.
Ezzel mi is változások elé nézünk, hisz bár ő marad a tulajdonos, egy menedzsert ki kell majd nevezni helyette, aki a továbbiakban vezeti a helyet. Ha ebbe nem egyezne bele, még mindig ott a lehetőség, hogy bezár a bazár és mindenkit szélnek ereszt. Ez még nem akut dolog, nem lehet csak úgy forrón enni a kását, de kinéznek a változások. Kicsit szeretem ezt, kicsit meg nem.

Nem sokára kezdem az NVQ3 tanfolyamot, ez olyan fajta végzettséget ad ami lehetővé teszi, hogy kisebb vezetői státuszban tudjak később elhelyezkedni. Azt gondoltam, kicsit drága, talán tavasszal nekiláttam volna, de egy véletlen (vagy talán nem is annyira véletlen) folytán felgyorsultak az események.
Lisa barátnőm, aki nálunk a training manager megszervezte, hogy a training office kifizeti négy ember NVQ3 tanfolyamát, úgy mint ha egy student loan (diákhitel) lenne, visszafizetni viszont csak akkor kell, ha ennek a végzettségnek megfelelő beosztásban évi legalább 22 000£ a fizetés. Külön megsúgta, hogy ezek után két embernek még az NVQ4-et is kifizetik azzal már care home managerként is lehet dolgozni. Hogy ki lesz az a kettő, azt a vizsgateszt eredményétől teszik függővé.
Rohadt mázlim van, hogy bekerülhettem a négybe, mert azt meg a főnök ajánlása döntötte el, szóval nagyon össze kell szednem magam.

Többi fontos hír röviden: gyerekek szombaton érkeznek, én holnap délutános vagyok, Balikámat meg megbíztam, hogy míg hajtom a mókuskereket, nyerjen meg nekem az ebayen egy meseszép Marks and Spencer pulcsit, hogy ne fázzak a télen.
Az ebayen nagyon ügyes voltam én is a héten. Egy rég vágyott fekete kabátot sikerült vennem outletből öt kemény fontért, eredetileg ötvenöt volt az ára, valamint két táskát, mindkettő borzasztó flancos és alig várom, hogy partyba vihessem őket. Az is lehet, hogy két táskával megyek, mert választani nem tudnék melyik a szebb.
Ilyesmi örömök érnek engem mostanság.

Egyébiránt meg hulla fáradt vagyok, nyár végi gyógyszer és eszközleltárat kellett csinálnom, telt ház is van, meg valami ronda légúti fertőzéshullám amitől a mamók betegek is meg zavartak is. Balikáméknál is diliház volt a héten, alig voltunk együtt azt is csukott szemmel.
Mondta is ma hazafelé, hogy a monyója telisteli, úgyhogy szombat este elvisz séta-vacsora-séta házassság rendbentartási beszélgetésre.

A karácsony előtti kötelező két hét szabimat kiírtam, de sopánkodom is magamban, messzi van még november vége.
Sebaj ez a hétvégém szabad, van munka a lakáson meg magamon, másfél nap bezta elmegy rá, de marad fél nap pihenni.
     Csak a szemöldököm lesz fél óra legalább, kezdek már Brezsnyevre hajazni...
borzasztó...de legalább nem csak az eszemet örököltem apámtól.

2014. augusztus 22., péntek

Na ja...
Az elmúlt hetemről azt tudom mondani, hogy feküdtem és lélegezni próbáltam több-kevesebb sikerrel.
Négy napot a melóból is elvesztegettem, a többi a szabadnapom volt, így egy egész hét lett oda az életemből.
Mégsem volt ez annyira haszontalan. Mikor épp nem kómában voltam sokat kattogott a fejem a dolgaimon. Átnéztem az állásokat, lehetőségeket, hogyan tudnék előre haladni nem pedig egyhelyben toporogni. Kristályosodott a terv előttem, több összetevős, de gondoltam, összerakom magam. Terveztem, jövő nyárig mindenképp. Gondolkoztam, hogy a terveimhez méginkább rá kell gyúrnom a nyelvre minden szinten, erre is elkezdtem tervet gyártani. A tizedik terv tervezgetésénél bevágtam egy pókhálós sarokba az egészet valahová a homloklebenyem kihasználatlan területére, és úgy döntöttem nem fogok a saját agyamra menni ezekkel a marhaságokkal. Minden megy szépen a maga útján, én is lépkedek az enyémen.
Olyan sok dologtól függ még mindig a jövőnk, hogy képtelenség minden eshetőséget számításba venni.
Bali vállalkozósdija, gyerekek dolgai, munkahelyem...
A film címe már látszik, de sajnos beült elénk egy behemót, csak a füle mellett tudok leskelődni egy kicsit. A képek megvannak, de még nem látjuk át teljesen miről szól a movie.
Csak az biztos, hogy vígjátékot akarunk mindannyian, másra nem vagyunk alkalmasak.

Más:
Nagylány egy hét múlva érkezik újtomival.
Részleteiben nem megyek bele, de a lényeg, hogy elveszett a terv a magyar útvesztőkben valahol félúton az ELTE a PTE és az ÁLOMMUNKAHELY háromszögben, és az emberi erőforrások is kimerülőben voltak, a kommunikációs és élettér problémákat már meg se említve.
Nem akarom, hogy úgy tűnjön mindenki hülye csak mi vagyunk helikopter, a gyerek is hibázott és ha nehezen is, de ő is elismerte.
Ha ideér, meg is fogom igértetni vele, hogy ha legközelebb feladási rohama van, inkább az egyik kocsmát vegye célba, az isten szerelmére ne Magyarországot. El tudom fogadni, hogy ott is élnek emberek, normálisan dolgoznak, családot alapítanak, élik szépen az életüket.
Az én elméletem viszont már százszorosan beigazolódott, miszerint a mi családunk esetében valamiféle - fizikailag nem megfogható síkon létező - összeférhetetlenségi faktor áll fenn. 
Valamiért nekünk nem működik ott semmi. Ez van. Nincsen semmi különösebb oka, egyszerűen csak szar van a ventillátorban, homok a rendszerben, és mindig oda jutunk (ez esetben jut a gyerek), hogy nyögés a vége és nem azért mert nem akarjuk eléggé.
Na ezt sem magyarázom tovább, a lényeg, hogy egy hét múlva érkeznek.
Nekem ez inkább öröm, amúgy meg ismét tele lesz minden ágy és szoba emberekkel a kutya meg egy időre ismét lemondhat a maradék potyakajáról. 
Nekik meg 2.0 avagy reloading...







2014. augusztus 11., hétfő

2014. augusztus 7., csütörtök

Szössz

...kicsit sok borotvahabot tett George az arcára. Konkrétan a fél flakont szerintem. Lelógott a mellkasáig.
Andy hátranéz, és kissé megriad: - Bloody hell it is far to much George. You look like a bloody Father Christmas.
(A pokolba is ez túl sok George! Úgy nézel ki mint egy francos Télapó!)

Értem én

Andy - ...she is definitely not my cup of tea
I say - Yes I understand you...
Andy - Really? Did you catch it?
I say - ...I know.. It is weird ...to understand you bloody Liverpool chick...

(- Ő egyáltalán nem az én csésze teám - /ha valaki nem szimpi, még nem hallottam így, de azért nem nehéz az ilyeneket kitalálni, hogy értik/)
- Igen értelek...
- Tényleg? Vetted?
- Igen tudom... fura... érteni téged francos Liverpool-csaj)

2014. augusztus 6., szerda

Szössz

...így szeretnek

- Aggódom. Van már pár szál szakállam itt a jobb oldalon, meg pár a baloldalon és egy középen...
- Nem baj mama...jövőre benevezlek az eurovízióra...


2014. augusztus 3., vasárnap

Mai elmélkedés


Változom...
...nem bonyolódom, egyszerűsödöm azt hiszem. 
Egyszerűen nem vagyok hajlandó bonyolódni. Sosem voltam színészkedésre alkalmas, de ez egyre rosszabb. Egyre jobban szeretem ha tiszta víz van abban a bizonyos pohárban. 
Sosem ment nekem a "kezicsókolomhogytetsziklenni". Ez nem azt jelenti, hogy ne lennék mondjuk kedves...tényleg...kedves vagyok én egyáltalán? Nem is tudom. Mindig azt hittem az vagyok.
Már nem vagyok biztos.

Ha jó kedvem van, mosolygok én mindenkire. Általában jó a kedvem. 
Általában átléptem, továbbmentem ha adódott egy helyzet.
Ma sokszor megállok és elgondolkozom: miért is kéne?
Ma már szelektálok.

Szerettem a feketét, szürkét, sötétzöldet.
Most meg vettem egy gyönyörű orgonalila selyemruhát...

Nem tudom, hogy ez az új élet - új személyiségjegyek kontextusban értelmezendő, vagy csak az éveim számlájára írandó.
Talán kicsit mindkettő.

Az is lehet, hogy a Halálcsillag a rossz oldalát mutatja felém, vagy benne van az Orionban. 
Ehhez nem értek.

Nem akarom rontani az imidzsemet.
Az viszont tény, hogy az utóbbi két hétben három embert is elküldtem a picsába figyelmeztettem finoman arra, hogy ne nézzen hülyének. 
Kettővel közülük úgy tűnik, a továbbiakban kommunikálnom sem kell, és egyáltalán nem bánom. 

Bakker.



A hármas szoba

Belépve vidáman köszönt az új lakó, Derek gáláns úriember benyomását kelti. Teljesen fehér haját jól kiemeli az égszínkék, keményre vasalt i...