2012. június 21., csütörtök

Júniusi elmaradás

Sűrű hónap volt ez, és nem csak amiatt, hogy haza készülünk,  hanem sok-sok mennivaló volt más okból is.


Itt volt városunkban (mondjuk még május végén) az olimpiai láng és lévén, hogy nem tudjuk mikor lesz megint erre alkalom, meg kellett nézzük. Nagy tömeg volt, (a mi viszonyainkhoz képest) és sok (számomra nem annyira) híres ember is szaladgált a lánggal, mikrofonok, kamerák és ágyúcsöves fényképezőgépek seregén át azért csináltam én is lesifotót, de ez a video jobban megmutatja annak aki nem itt él, hogy milyen is egy kisvárosi ünnep nálunk:





A június eleji diamond jubilee miatti négynapos bulifanta egész Angliát beterítette, itt kisvárosunkban is rengeteg szabadidős program, koncertek, sportesemények kerültek rendezésre - hát kicsiben :D
A férj a hosszú ünnep egyik napján volt szabad, de azt egészen éjfélig ki is használtunk, mászkáltunk erre-arra, a gyerekek felültek a szokásos anyarémisztő hintapalintákra - gondolom ezt a fóbiámat már nem fogom kinőni. Ettünk TÖRÖKMÉZET a kirakodós placcon, és a férj még édesgyökér gumicukrot is vett nekem (a családban mindenki utálja szerencsére :D) ettől kicsit otthon feelingje lett az egésznek.


Ezen a héten Babbacombe fesztivál van (ami egy helyi városrész, régen külön falu volt, de mostanra beolvadt), de a mi energiánkat mostmár nagyon leköti a hazakészülődés, bár egy fish and chipsre lehet meg egy sétára még lehet, hogy elmegyünk a hétvégén, mert arra mindig jók vagyunk.

2012. június 14., csütörtök

Derűsen indult a napom ma reggel a blogstatisztikám áttekintése közben olvastam, (mindenkinek köszönöm az utóbbi két hét látogatásait, az előző hűséges olvasókról nem is beszélve) hogy a forgalom forrásai címszó alatt, a google kulcsszavas keresés alapján három találatot jelzett a "nem fürdik a férjem" kifejezésre. 

...és tényleg:
A nőkre nézve megnyugtató - hogy a nem fürdik a feleségem ezek szerint effektíve ritka kulcsszókombináció.

Készülődünk

Vágjuk a centit ezerrel.
Megvettük a jegyet az eutotunnelre, félretettük a benzin- és költőpénzt. A lányok már becsomagolták a ruháikat (meg is kérdeztem tőlük, biztosak -e benne, hogy az elkövetkező három hétben bugyi nélkül akarnak mászkálni).
A suliba már beadtuk a kikérőt, a Tami osztálytársai majdnem bőgtek, hogy - de ugye visszajössz....
Még egy-két dolgot be kell szereznem a jövő héten, pl. pizsamát a csajoknak, ne az apjuk régi ingjeiben kelljen a barátnőknél aludniuk.
  Annak idején mikor nekiindultunk albionnak, adtam a lányoknak fejenként egy-egy nagy tévésdobozt, hogy abba elpakolhatják maguknak amit nélkülözhetetlennek gondolnak, és meg akarnak őrizni, majd ezeket a dobozokat a sok többivel együtt bezártuk anyu garázsába.
Valamelyik nap azon filozofáltak, hogy vajon milyen cuccokat pakoltak el, mert így két év távlatában valószínű, hogy mást tartanának fontosnak. Már előre nevetgélnek rajta, miket fognak benne találni. Mondtam nekik, hogy fogják fel úgy, mint egy időkapszulát, érdekes lesz szembenézni a régi gondolataikkal.

A Nórinak egyetlen vizsgája van már csak visssza, a levelet már megkaptuk a college - ból, hogy felvették, úgyhogy lesz egy színház- és filmművészeti mestersminkes a családban három év múlva, később talán még egy jelmeztervező is, ha továbbgondolja. Most, hogy neki vége a sulinak, jelentkezett egy kínai take-away étterembe, (itt a szomszéd utcában van, kb. két percre tőlünk) és heti háromszor este 6-9-ig ott dolgozgat egy kis pocket money -ért. Nagyon talpraesett csaj lett belőle. Az első heti fizetését minimum úgy értékelte, hogy végre milliomos lett, és tegnap elverte a városban a húgaival. Több nagyon hasznos, és többnyire nélkülözhetetlen dolgot is vettek, pl. partiszemüveget, sminkcuccokat, angolzászlós cipőfűzőt. :D


Nem tudom igazán mi vár otthon, vagyis inkább mit is várok ettől az úttól. Két hét elég rövid idő, amit nagyrészt a család és a megmaradt kevéske barát közegében akarunk tölteni.

Az bezta, hogy borzasztó hosszú lesz az út, még úgy is, hogy egy éjszakára megszakítva megalszunk az unokatestvéremnél.


2012. június 11., hétfő

A férj és a fürdőszoba nem barát

...az van, hogy a férjem nincsen jóban a fürdőszobákkal. Gondolom, az, hogy ő viszonylag nagy ember (régen csak a szántóföldön teremtek ilyenek), és viszonylag kicsi fürdőszöbákkal volt eddig dolga, nagyban megnehezíti a barátkozási törekvéseit. Mostanra viszont neki meggyőződése, hogy (reméli, hogy már jó gyűrötten egyszer) fürdőszobában fog jobb létre szenderülni.
Az apróbb baleseteken kívül, a legsúlyosabb ilyen esemény néhány éve volt, mikor a csúszásgátló szőnyegen csúszott el, a lábával a radiátorba próbált kapaszkodni, miközben lefejelte a mosdót. A lábkörme ennek kövekeztében derékszöget zárt az ujjával, az addigi szép párhuzamos helyett, a fején szép nagy lilás  pukli lett, hála istennek olyan helyen, ahol mindenki jól láthatta. Orvosfóbiája akkor is előbújt, lábára a körmöt visszaigazgatta (hogy majd visszanő), örülhetek, hogy azt megengedte, hogy lefertőtlenítsem. (Persze két nappal később, mikor már ordenáré módon fájt neki, elment az ügyeletre, ahol két perc alatt le is kapták...).
Tizenévek alatt kisebb-nagyobb események történtek a fürdőben, már az egész család ki van hegyezve a hangokra, meg tudjuk különböztetni, apu csak simán dübörög, ledobott valamit, levert valamit, vagy tényleg van baj.

Néhány hete ismét gyanús puffanássorozat, hallatszott a fürdőből. Az ajtóban megállva a következő látvány fogadott. A férjem a kádban, a kád belső oldalán egy orbitális lyuk, ember két lába az égnek, az egyikből térdnél vérzik és a zuhanyfüggönnyel takarózik, némi tusfürdősflakon és hajsampon társaságában.
Ezek azok a pillanatok, amiket én a szocializációm során nem tanultam meg kezelni, mert a részvét és a szánalom sem tudja elnyomni bennem a nevetés kényszerét. (Temetésre is csak ha muszáj, akkor megyek el, igaz a család több évre ki is tiltott minket az öcsémmel, mikor 16-17 éves korunk körül görcsöt kaptunk egy madártól, ami Icunka tánti gyászkalapján foglalt helyet.)
Somolyogva segítettem kiszállni azuramnak a kádból, lerámoltam róla a zuhanyfüggönyt rudastól, de eközben magammal harcoltam. Nem voltam biztos abban, hogy a férj veleszületett humora ebben a helyzetben elő tud e bújni, de összehúzott szemöldökéből akkor azt vettem le, hogy soha az életben többet nem fürdik meg. Eléggé nehéz volt a három négyzetméteren kibogozni a férjemet a függönyből, de végül kijöttünk a nappaliba. Én fertőtlenítettem, (megint) a férj szitkozódott (megint).

Később mikor helyrejött a hangulata, meg mertem kísérelni a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is történt.
Azt mondta, az az elvetemült ötlete támadt, hogy a talpát is megmossa, de ettől olyan csúszós lett, hogy utána már csak rajzfilbe illő mozdulatokra emlékszik, hogy a lábát maga alatt tartsa. A térdével kilyukasztotta a kád belső oldalát - abba beletömtem egy teszkós szatyrot ideiglenesen - kissé elkaszabolta a bürkéjét az acryl, de szerencsére csak kisebb sérülései lettek.

Férfiak tehát figyelem, tusoláskor ne mossatok talpat (esetleg üljetek le a kád szélére, vagy valami hasonló).

A kádember azóta jött (property küldte) lemérte, elmondtuk mi volt, ő is vigyorgott, elment, hozott egy másik kádat, beépítette. Mikor végzett és benéztünk a fürdőbe, akkor kapott el minket végérvényesen a görcs.
A kád két belső szélén gyönyörű króm kapaszkodók csillogtak. :D


2012. június 7., csütörtök

Szössz

(nem kéne ezeknek másik név?)




- Mikor ma apával sétáltunk, találkoztunk a gitártanároddal...még intett, meg ránk is köszönt. Hogy hívják amúgy?
- ...őőőhát basszus, nem is tudom...
- ...de akkor meg hogy szólítod?
- Hmm - vállvonás - Hájszőr meg bájszőr.


2012. június 6., szerda

Amikor agyramegy egy sor...


...

Nem vagyok egy erőszakos fajta, és nem látom megoldásnak az erőszaktételt bárminemű témában, de néhanapján elkap egy olyan érzés, hogy ha véletlenül a gamma quadránsból idetévednének a bojlerfejűek, és egy határozott fújással eltűntetnék az összes idióta öthangjegyes műzenét a földről, hát én esküszöm nem tiltakoznék.



...


Egy két tölgyfa alatt elférnének akiket meghagynék, (és majdnem mindnek hosszú haja lenne :D és csak két ujja látszana ki)...mint a próféciában.
Csak az a denagybaj, hogy ez is szubjektív.




Prológus: eszembe jutott, hogy azért a jó öreg Stinget, néhány Jazzmuzsikust, meg főleg Jason Mraz-t azért beraknám még a tölgy alá, szerintem szorítanak nekik helyet.
Hála kétoldali megtámogatásnak - egyiknek ismerősen, másiknak ismeretlenül is megköszönve -megtaláltam végre a hosszú í betűt. Azaz a gr-t. Mindegy megvan. Mostmár csak az ujjaimat kell rá betanítani, és jó lesz.

Mese

... két hét szabiról, házassági évfordulórós szőnyegtisztításról, messziről jött látogatókról és a majdnem kitörött bokáról. A lányok ut...