2012. február 17., péntek

Jójó tudom...

...hogy mennyire nem jöttem mostanság.
Ágas - bogas dolgok akadtak, varrogattam sokat, kirándultunk sokat, autót cseréltünk (megint)(hiába az én férjem nem tud megülni a fenekén - illetve éppen mindig másik autóban csak!) várjuk a kombi hűtőnket (csak azért mert a mostaninak nincsen mélyhűtője - ő megy tovább magyarokhoz szolgálni), megvettük álmaim ruhaszárítóját, és ezzel tulajdonképpen pontot tettünk a másfél évvel ezelőtt írt beszerzendős lista végére, szóval mostanra lett meg minden alap, ami egy rendes háztartásba kellett.
A lányoknak itt a half term holiday (második negyedév felének a szünete - jah tudom, bonyolult), így most egy kicsit leülepedtem. Az idő már tavaszias, ma éjjel már nem is fűtöttünk, ez a pénztárcánknak és a közérzetünknek egyaránt kedvez.

Kevés kell a boldogsághoz ha az alapok  - rezsi, kaja, ruha - rendben vannak, az már önmagában elég ok rá.

Az elmúlt hónapban kirándultunk a gyerekekkel a Stover parkba, ahol még nem jártunk eddig, klassz volt, nyáron szinte biztosan visszalátogatunk, mert ha jól olvastuk több fajta szitakötőt és lepkefajtát szemrevételezhetünk. Szép madarakat, és a szokásos hattyú-kacsa-sirály vizimadárvilágot láttunk, meg sétáltunk jó nagyot a friss levegőn.

Balival autócsere (végre ismét nagyótóó)  ügyben Exeterben jártunk, és indítványomra bőséges időt is eltöltöttünk ott csak mi ketten - ilyen is rég volt - a városnézést elhalasztottuk egy kevésbé esős napra, viszont a katedrális bejárása is beletelt több mint két órába, úgyhogy azért kijártuk a lábunkból a bennelévőt.
Meglepődtünk, hogy az angol mellé magyar brossúrát is kaptunk, mivel a beszédünkből azonnal levette a bejáratnál fogadó két kedves hölgyemény, hogy nem vagyunk őslakosok.
A templom meseszépgyönyörű volt, benne volt a történelem szaga, és nekem megint olyasmi érzésem volt, hogy ebben a régi világban lennék én otthon igazán.
Jó persze, ma a HIV től halnak, akkor meg a pestistől haltak, nincsenek idealizált képeim a középkorról... azaz amik vannak, azokat teljesen helyén tudom kezelni.
Mikor már a közeli fűtött kerthelyiségben (esőben és télen is igen! ) üldögéltünk és forró kapucsínót kortyoltunk, megmosolyogtatott a velemszületett magyar büszkeségem, hisz amikor még a sátrainkat kaszabolták a tatárok, és földvárakból igazgattak minket eleink vezetői, ezek már itt katedrálisokat építettek (olyanokat, amik a mai napig állnak.)
Jó ezt sem lehet ilyen egyoldalúan nézni, de ha innen nézem, akkor tényleg ...
Rég meg akartam nézni már ezt a templomot, most adódott alkalom, de ezek után már még inkább kiváncsi vagyok a Canterburry Cathedral - ra, vagy a Winchester Cathedral -ra ( hogy ott van Jane Austen sírja, speciel nem hoz annyira lázba, még 14 évesen rajongtam érte) esetleg a Westminsteri apátságra, bár London a rémálmaim netovábbja, az ominózus utunk óta - mondjuk lehet, hogy nappal nem annyira ijesztő.
Stonehenge-et már sokszor láttam - reptérre menet és jövet, az útról odalátni még fotót is csináltam a lehúzott kocsiablakból, amikor egyszer útjavítás miatt torlódtunk, és állt az autó.
Majd egyszer lesz egy olyan, hogy azt is "rendesen" megnézzük.
Temérdek sok tervünk van (közlekedési múzeum, bálna- és delfinles,  délanglia legnagyobb barlangja ami itt van Torquayban, további nemzeti parkos túrák csak, hogy a legjobbakat említsem) a legjobb dolog itt az, hogy ha kedvünk szottyan menni, nem igényel különösebb szervezést (mondjuk a nemzeti parkos igen), és anyagilag sem padlóz (bár a mozi szóba sem jön - iszonyat jegyárak vannak  - de ez nem okoz senkinek problémát a családban).
Ha elmegyünk kirándulgatni még egy padon üldögélős sütizés, vagy egy kis fish and chips is belefér, és ettől mi teljesen elégedettek vagyunk.

Egyéb: A gyerekek folyékonyan beszélnek angolul, én félfolyékonyan, és már nem szarok annyira mint eleinte. Zsófi lányunk csont nélkül csúszott a középfokún - márc elején lesz eredmény, aztán tovább az IELTS -re, az kell az itteni egyetemhez - Bournemouth - Forensic Toxicology - én már nem lehetnék ennél büszkébb rá. (A Bali sem - vett neki egy GENIUS feliratú pólót ahol a betűk kémiai elemek nevéből vannak kirakva.)

Szóval ennyi van...

jah.. tudom Jedi vagyok de..

...még egy Jedi se tarthat meg egy fél égboltot maga felett és most úgy érzem mázsás súlyként nehezedik rám az élet. Meglengetem majd a szup...