2015. április 28., kedd

A meglepetés még mindig meglep

A különféle blogok és weboldalak kapcsák mindenkinek lejött már szerintem, hogy bár emberszerű lények élnek az egyes országokban, azért az élet mindenhol más, így van ez itt a szigeten is.
Vannak kisebb furaságok amit könnyű megszokni, vannak pedig logikus, óriási ötletek amik megkönnyítenek dolgokat.
Vannak eszement baromságok, melyekkel néha nevetve, kerek szemekkel, máskor éppen dühöngve küzdünk meg.
Teljesen normális szerintem, hogy néha Magyarország a "bezzeg", néha meg Anglia, hiszen bármennyire is Európa mindkettő éppen annyira nem gondolják a britek annak. 
Komolyan érzem, hogy szándékosan mennek szembe mindennel, ami őket az európaiság felé terelné, vagy azzal, hogy valamiféle egyenország legyenek. Szeretett fontjuktól sem váltak meg, és aki ismeri kicsit is őket tudja, hogy ez nem csak közgazdasági kérdés.
Ennek a hozzáállásnak rengeteg előnye mellett nagyon sok hátránya is van. Fél élet is kevés lenne az összefüggések feltárása mind itt mind ott, tök mindegy, hogy amúgy milyen szempontból vizsgálnánk meg.
Elképesztő azt látni, hogy egy adott problémához, vagy akár csak megoldandó feladathoz mennyire másképp áll hozzá az egyén - függetlenül attól, hogy amúgy mennyi gógyi szorult belé - csak aszerint, hogy melyik országban szocializálódott.
Szeretem ezt az országot, de bármennyire is úgy szeretnék feltüntetni - nem Anglia fingta a passzátszelet (ide valami frappánsat kerestem, de ennél képszerűbb nem jutott eszembe).
Többségük megmosolyogtatóan pökhendi népség, de én még ezt a naív magabiztosságot is szeretem bennük. A sokszor előkerülő mindentudás  (mert a Daily Mail is megírta, vagy a Sun, mert olvassák és azt hiszik, hogy újság) elképeszt, máskor meg arra csodálkozom rá, hogy jééé ezek olyan dolgokkal is tisztában vannak amit nem is feltételeztem volna...
Pont olyan emberek élnek itt is, mint ott, csak más a körítés.

Az NHS is pont ilyen. Szidják mint a bokrot, ömlik a tévéből is, hogy meg kéne reformálni a rendszert is meg az ellátási alapelveket, szakmailag szinvolalat emelni, összességében rendbetenni mert káosz van.
Közben meg nagyon sok olyan dolog van ami tök jól és olajozottan müködik, sokkal jobban mint Magyarországon és nem is mind pénzkérdés. Van ami meg agyament baromság és csak időhúzás meg felesleges papírmunka, felesleges papírmunka és felesleges papírmunka.
Sajnos otthon is effelé mennek, pedig nem ez lenne az út.
Itt mindenre van útmutató (pathway) amivel nekem is meggyűlik a bajom a munkám során, a baj az, hogy ha valakire nem lehet ráhúzni akkor megáll a tudomány.
Vannak olyan területek, ahol teljesen személyre szabottan működik minden, máshol meg ha valaki nem fér a skatulyába akkor toporognak mint a tojós tyúk a konyhakövön.
Namindegy.

Na e hosszú bevezető után kb. el tudja mindenki képzelni:
 - mekkora makifejet vágtunk a Zsófival, mikor a midwife (szülésznő-védőnő keverék) legutóbbi látogatásakor egy horgolt (!!!!!) női mell (erre hagyok időt !!!!!! 1 2 3 4 5 6 7 8 )
és a Tomi húsz éves mackójának(!!!) segítségével demonstrálta milyen a helyes pozíció etetéskor...

- gondolom azt is, mi történt miután elment...

- miért nem tudunk mackóra soha többé ugyanazzal a szemmel nézni.










Kép forrása: etsy.com
Mer lehet ilyen cicit venni aki szeretne...



2015. április 23., csütörtök

HelóVilág

Az angol királynô születése napján este nem sokkal kilenc óra elôtt megérkezett MarciBazsi az unokánk. A minôségellenôrzéskor minden alkatrészt rendben találtak, az esztétikai követelményeket magasan túlszárnyalta. Genetikailag teljes a káosz, mindenkire hasonlít. A család összes tagját maga mögé utasította azzal, hogy 11 perc alatt 62 lájkot gyûjtött be a facebookon, fél óra alatt meghaladta a százat. Normális esetben ez amúgy nem lenne lehetséges hacsak nem formás ciciket, sört vagy valami kockahasú sunnyboy-t ábrázoló képrôl van szó, nemhogy még tiniselfie-krôl klotyóval és kazánnal a háttérben- nyilván fejhosszal beelôzött. 
Tegnap délutánra már itthon voltak, így megy ez itt a szigeten. 
Cuki nagyonbébi.



2015. április 17., péntek


Valami csöpögős, kutyás idézet biztos illene ide...







Mai elmélkedés

Ha hiszitek ha nem néhány lerágott almaszár az én éjjeliszekrényemen annak a bizonyítéka, hogy az iPad-om paráználkodik a férjemmel amíg nem vagyok itthon.

A férj aszonta "bazzeg miss Marple elmehet a búsba"...
szerintem meg Poirot is, mert még most se tudom honnan tudta a jelszavamat?


Jah! De! 
Mondtam már, hogy egyszerű vagyok mint a faék?


/Továbbvezetve a nyomozati szálat: a férj mellett rohadt egyszerű CSI-t játszani annyira rendetlen. A kocsiba beülve mellé délután simán megmondom hol ebédelt és mit...
Mondtam is neki, ha egyszer el akar tenni láb alól inkább bízzon meg valakit, mert azt a bizonyítékorgiát amit maga után hagyna - Horatio még vizsgafeladatnak se adná fel./

2015. április 15., szerda

Szössz

Amikor a generációk igényei távolodnak, avagy társadalomkritika 15 éves szemmel

Tami felháborodott hangnemben:

"...azért megyek le mindig a parkba délután, mert a város legunalmasabb részén lakunk. Itt a posh end-en nem történik soha semmi...az összes barátom chavland-en lakik, de legalábbis középosztályföldén...
Itt basszus csak öregek* laknak
...meg melegek
...meg öreg melegek..."
 




(*minden harminc év feletti személy)





A sárkánynak esélye se lenne, mert hogy ő nem várna a hercegre a toronyban az tuti.
Anyám klónja.





(A posh end a város flancos végét akarja jelenteni, a chav land az meg a "prolinegyed"re utaló elnevezés.)


2015. április 14., kedd

Szössz

 ...avagy a humorérzék megmarad

- Good morning Marge. Would you like to eat your usual for breakfast?
- Yes love...if you tell me what is my usual...

(- A szokásos reggelidet szeretnéd?
- Igen drága...ha megmondod mi a szokásos reggelim...)


...s felsejlik a múlt

Csengetnek

- What is the problem Lizzy?
- Well...I would like to apologize... If I remember right, I called someone Hitler today morning...
- But...Kate is not even on duty today. Who is the bloody one here you should call Hitler?

(- Mi a gond Lizzy?
- Hát...Szeretnék bocsánatot kérni...Ha jól emlékszem, valakit Hitlernek neveztem ma reggel...
- De...Kate nem is dolgozik ma! Ki a nyavaját hívhatsz itt annak?)








2015. április 12., vasárnap

Mai elmélkedés

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de azon férfiaknál akikkel én találkoztam rendesen meg lehet állapítani a rokonságot. (Kivéve a meleg férfiak nagy részét, de ők egy teljesen más kategória, és amúgy lehetnének simán példaként említve sok szempontból, de nyilván mégsem, pedig nagy tekintetben ideális férfiak ők,,,,na erről hosszú posztot lehetne írni...)
Hosszasan tudnék érvelni emellett a rokonsági dolog mellett, de ma csak egyetlen megjegyzés:

Kapcsolatunk hajnalán ezeregy alkalommal említettem, hogy a használt zoknit jobb rögtön a szennyesbe tenni, nem kell szanaszét tárolni a lakásban, (és akkor a zoknirejtegetésről nem is beszélek) a tisztát is leteszi amit elővesz - kávézik, öltözik, otthagyja, elővesz egy másikat, összekeveredik, a fiókban meg sosincsen zokni, mert én csak összeszedem és megy a szennyesbe. A zokni hordhatóságának megállapítására ugyanis a férfiak a szaglásukat használják, nem pedig holmi logisztikai alapelveket. Ez valami evolúciós pszichológiai, vagy genetikai dolog lehet, egyszer majd utánaolvasok. 

Mosolyogva és fürkésző tekintettel néztem végig azt is ma reggel, hogy a férj másodpercekig szagolgatta az ÉN levetett zoknimat (amit én hagytam a kanapén, mert elájultam tegnap, azt hitte, hogy az övé), és nem tudott rájönni, hogy tiszta, vagy nem?
Fúj...
...de mi rohadtul röhögtünk.


2015. április 9., csütörtök

Traccsparti a gyerekekkel


Van nekem egy olyan hülyeségem, hogy mindenfélét elteszek amihez valami emlék kötődik. Biztos van más is aki ezt csinálja, tuti nem vagyok egyedül.
A fiatalkori fotóalbumjaimban a tábornál például be van ragasztva a vonatjegy, diszkóbelépő meg ilyesmik. Az országjárás képeinél a múzeumbelépők, országváros játék lapja vagy éppen az amőba amit  a buszon játszottunk.
Van egy nagy dobozom, amiben a gyerekek keresztelési emléklapjai, apu katonakönyve, a lányok első rajzai, kis dolgok amiket mondjuk az oviban csináltak egészen az angliai áttelepülésünk utáni első képekig az iskolában.
Rengeteg minden összejött az évek alatt.
A gyerekekkel sokszor elővettük ezeket, mindig kérdezgették - anya te miért teszed el ezt a sokmindent? Mondtam, hogy azért, mert így sokkal több mindenre emlékszik az ember, jobban előjönnek a képek, történetek. 
Később ők is ugyanúgy kezdték eltenni a dolgokat ahogy én, emellett néha még naplót is vezettek.

Gondoltam előveszem és amit lehet digitálisan is beviszek, egy ilyen családi könyv fogalmazódott meg bennem amiket ezekből a dolgokból össze lehetne hozni.
Na mindenki vérszemet kapott, lehozták a dobozkáikat és együtt válogattuk nézegettük. Meghatottan láttam, hogy eltették pl. a vonatjegyet azt, amikor eljöttünk otthonról és mentünk vonattal a reptérre.


Annyit röhögtünk a naplóbejegyzéseken, hogy majd összepisiltük magunkat.
Néhány gyöngyszem következik:

Egyikük naplójában egy hosszú történet végén:
"A sajtos-hagymás-tejfölös csipsz nagyon finom!"

Szerelem:
"Vitezisti remélem szeretni fog engem"
Következő nap:
"Remélem a Vitézisti kibékül velem"
Aztán:
"Én úgy szeretem a Vitézistit"
Negyednap:
"A Vitézisti egy hülye majom"

Vagy például két egymást követő bejegyzés között eltelt egy kis idő:
"Ma szülinapom volt"
Következő oldal:
"Ma megint a szülinapom volt"

Összegzett beszámoló:
"Ma elmentünk a mamához. Jah, közben megjöttünk a táborból, meg voltunk Romániában is."

Neha felkiáltottak:
"Hú vazze a bucsuban felültünk a láncosra meg a háligálira, ezt így leírtam: háligáli"

Emlékszel erre?  " Szülinapom volt, elvittek minket a mamáék kisvonatozni..."
- Tényleeeeg, basszus emlékszem. Akkor ment be a Bélabácsi a nőivécébe....

Bejegyzes 12 évesen:
 " ...felkilenckor elmentünk a kocsmába"
"Ma reggel elmentünk az Elviékkel hagymát szedni..."

Erre nem vagyok büszke, de ez is hozzánk tartozik:

"Ma apa meg anya összevesztek és  anya pakolta a zöld bőröndöt, a Tami meg fent az ő kisbőröndjébe rakta a lovát és azt mondta: Na szevasztok én megyek anyával, majd találkozunk."
(ééédespofám, én is emlékszem a zöld bőröndre, Tami olyan három éves lehetett, de azt nem tudtam, hogy pakolt ő is... most szégyellem magam, szerencse, hogy csak egyszer volt ilyen)

És végül egy mozgalmas nap margójára:

"...este nem sok mindent csináltam, csak anyuéknak szendvicset"









Szössz

Avagy: vannekemegycsíkosgatyám...

...hosszában piros-fehér, a térde alatt gumirozott, anyám küldte a húsvéti dobozban a kolbászokkal (ne kérdezzétek), csak itthon merem felvenni főzéshez, mikor a postás már elment.
Dolgom végeztével kiültem az udvarba szívni a napot (rohadtjóidővan), közben (elmaradhatatlan kép) a kutyának dobáltam a labdáját - ezt mellőzve amúgy sem tartózkodhat senki az udvarban.
Jön a férj.
- Na mi van mama? Kiültél ám ide a bergendi(!) gatyádban!!

Honnan szedi ezeket?
(A muffról még nincsen semmi, de reménykedem...)



Megjegyzés:
A tavaly széttaposott palántákon életjelek mutatkoznak, még a sok gaz ellenére is.
Májusban egy teljes hétig szabin leszünk a férjjel.
Párizsnak még várnia kell (unokaprojekt, hazamenős projekt stb.), de esetleg az állatkertbe eljutunk... ;)
Titokban reménykedem azért, hogy talán egy múzeumtúra belefér londontájt.
Thatwouldbenice...

2015. április 8., szerda

Szössz

Hűvös reggel az autóban

- Uhhh, fázik a lábam ebben a hülye egyenruhában...toljál nekem egy kis meleg szelet rá...
- Most jó?
- Jó.
- Vesemelegítőt (ülésfűtést) is kérsz? Most akciós...
- Oh... Azt hittem azt tojásfőzőnek hívják...
- Nos... erről a te esetedben nem beszélhetünk ugyebár. Nézzük mi jöhet még szóba? Csirkekeltető, nem az nem jó, te már nem vagy csirke az öreg tyúkok meg nem kelnek sehova... 
- Öreg tyúk a nénikéd ... TATA... borotválkozni nem kéne már? 
- Minek? Megint divat a szakáll...
- Ja, az értelmiségi fiatalok körében...
- A muffal kéne valamit kezdeni...
- ???
- Valami olyan nevet keresni ami ezzel függ össze, mert a muff amúgy is melegít.. őőő mármint a kezeket.
- Öreganyámnak volt ilyen ágymelegítője, az is ilyen érzés volt. Néha bemásztam mellé az ágyba mikor gyerek voltam emlékszem, a papa mindig azzal ugratta mikor szekálta a mama, hogy kiveszi a biztosítékot az ágymelegítőből... akkor még nem értettem. Na jónapot, háromra várlak.
- OK. Addig gondolkozom...
- Feltétlen... 

2015. április 4., szombat

Sonka fő. Egyéb nyalánkságok is várnak a hidegtálra. Tojás, sali alap már hűl, én húsvét mindkét napján dolgozom, a pénz dupla a szájíz kicsit jobb így, mert amúgy elég szar, hogy a család itthon kajálja a hidegtálamat én meg tologatom az anyókat...ja hát kérem az egészségügy...

A héten szabin voltam kicsit, de két napra bementem segíteni...jah tudom, hülye vagyok...
Befejeztem egy horgolós projektet, kép később, mert még lesz valami hozzá.
Anyám takarójával is félúton vagyok, egyre szebbek a double crochet-im.
Megint beszereztem több kiló fonalat a Shaws-ban (lakástextil, sok-fonalas sarokpolcokkal) sajna be kellett menni elcsapni az időt, mert a Shauls-ban (jó kis pékséges kávéház a Union square sarkán) még nem volt kész a Jacket potato.
Itthon meg átrámoltam a nappaliban az összes polcot, mert kaptam egy használaton kívülit a lányoktól a szobacsere után - nekem meg polcból sose elég. 
Már annyi gombolyagom van, hogy HELY kell nekik, bár szépen fogynak az is igaz...
Tegnap befejeztem A valamit és mikor felmutattam a férj ilyen kerek szemekkel nézett "hátezthogycsináltad?" Hát úgy, hogy ügyes vagyok!

Najóó megmutatom...szembemegyek megint magammal, mondottam volt ugyanis, hogy a sapkák ruhaneműk horgolásilag nem vonzanak, de nem tudtam ennek ellenállni. Ugyanilyen kapucnis, zippzáras kardi lesz még hozzá.
A következő képre már a modelt is felkérem, aki nemsokára megérkezik.








A hármas szoba

Belépve vidáman köszönt az új lakó, Derek gáláns úriember benyomását kelti. Teljesen fehér haját jól kiemeli az égszínkék, keményre vasalt i...