Kissé döcögve indul az év...

Autó még rossz, egyenlőre helyben keresünk alkatrészt, SeviAstro nem szaladgál olyan sok errefele - aztán majd el kell nézni a neten a tengerentúlra, bár nem tudom Amerikából a postaköltség lehet, hogy mégegyszer annyi mint a váltó meg a hűtő :((( .
Nehéz belegondolni, de lehet, hogy vége ennek az autónak (bár a férjem még hárít), eddig ment, de elfáradt. Az utóbbi két évben egyre több baja jött elő, hiába - nem a magyar utakra lett tervezve, nem beszélve a koráról. Sajnos nagyon szeretjük, és nehezen engedjük el, főként tudva azt, hogy mostanában nem nagyon lesz másik autóra keretünk.
A hitelről semmi hír, kényszervállalkozásunk még mindig csak viszi a pénzt, nem hozza de bizakodunk...
Megtudtam tegnap (pedig gondosan titkolták előlem), hogy anyám takarítást vállalt este hattól tízig egy gimiben. Harmincezer forintot kap érte... azt mondja kell...
A szívem kicsit összeszorult, mert anyám éppen eleget dolgozott már, nem is teljesen egészséges úgyhogy jogos az aggodalmam.
Kicsit sírtam is bevallom.

Sokat élt és sokat látott emberek vagyunk a férjemmel (az éltünk alatt nem a woodstocki éjszakákat és a láttunk alatt nem a Niagara vízesést kell érteni).
Mos új élmények várnak minket, új tapasztalás... meglátjuk, hogy megy nekünk a földönfutás :) :( .