2016. június 6., hétfő

Na... Szóval itten volt ilyen barátféle - (kiérkezéséig inkább csak ismerősként aposztrofálnám) még január-februárban. Kicsit nem sikerült, hazament.
Ezt a levelet kaptuk egy hónapra rá, hogy felraktuk a repülőre.
Megkérdeztem tőle, megoszthatom e - egyrészt mert borzasztó jól esett nekünk (és egész jól fényez minket,) másrészt mert tanulságos is lehet, meg amúgy egy érdekes nézőpont és tudom, sokan látják így ma kishazánkat és én sajnos értem, hogy miért. 
Nem ördögtől való ha valaki otthon élni tud, sőt ott is élnek, vagy inkább boldogulnak emberek (ahogy az én családom egy része is). Csak vannak (köztük mi is) akik ugye érzik, hogy nem úgy van, ahogy lennie kellene.
Sokan vannak. Egyre többen. 

Nem nyúltam sokat bele, inkább csak ideszabtam:



"Most, hogy itthon vagyok már egy ideje - és viszonylag sikerült konszolidált mederbe terelni az életemet - jutott idő átgondolni a történteket gondoltam írok neked - nektek - pár gondolatot remélem nem bánod! :) 
Semmi sem változott itthon csak Én! Ugyanolyan emberek ugyanolyan problémákkal, ugyanolyan kicsinyes faszságokon rugóznak és ugyanannyira felfoghatatlan számukra, hogy a világ kurvára megy a maga útján függetlenül Orbánéktól, a migránsoktól, a zsidóktól (mert ugye  Magyarországon
meg a világban mindenhol mindenről ők tehetnek stb.... komplett összeesküvés gyár 100%on pörög még ha van is némi igazság tartalma akkor is kicsit "over reacted" a dolog).
Tehát a világ megy a maga útján csak a számunkra megfelelő utat kellene benne megtalálni, de mivel ez munkával jár jobb a magyar sors, könnyebb elfogadni ami van mint tenni bármit. A közösen átélt szar és együtt panaszkodás vigasztalja a magyar népet! 
Mivel minden ugyanolyan most, hogy visszajöttem, Én még inkább nem találom a helyemet és még inkább azt érzem, hogy UFO vagyok! Sokszor olyan ez, azon kapom magam, hogy az emberek beszélnének hozzám, rám zúdítják a kérdéseiket és látszik az arcukon az erőlködés, hogy megkapják amit várnak tőlem, hogy panaszkodjak és megadjam nekik azt amire betegesen vágynak mégpedig:
na látod minek mentél ki ... a na ezek is haza jöttek...  a kinn se jobb... és hasonló mondatokat! 
Szóval ezek az emberek beszélnek,  kérdeznek, de én már olyan vagyok mint amikor valaki csak áll a tömegben és körülötte mintha felgyorsítva mennének meg beszélnének az emberek.

Nem tudom nekik megadni amire vágynak! 
Nem tudok panaszkodni mert nincs mit! Nem értik meg milyen világ van máshol mert az agyukon van egy szűkítő és nem is akarják megérteni. Most látom csak igazán mennyire a génjeinkbe ivódott ez, mennyire a hétköznapok nélkülözhetetlen része a negativitás, illetve a vágy, hogy ugyanezt hallja
mástól is és kapjon megfelelő feedback-et, mert ha másnak is szar akkor jól van! 
Nem tudják elképzelni, hogy miért voltam ott, mit éltem át mit tanultam magamról és a világról, nem hiszik el, hogy vannak olyan emberek akik önzetlenül segítenek.
Nem válaszolok a kérdéseikre. Annyit szoktam mondani, hogy köszi jól vagyok és már jövök is el abból a közegből mert nincs energiám erre!
Van másik véglet is, aki nem így kezdi, hogy na mi van nem sikerült? :)
Érdekes mennyire kiderül sok ember jelleme pár kérdés alapján. Sok kellemes meglepetés ért olyanoktól akiktől nem is vártam, hogy ennyire normálisan állnak hozzám.
Nagyon jól esett, hogy mennyire örült annak az a 4- 5 ember akik amolyan barát félék, hogy itt vagyok mert hiányoztam és szeretnek, nagyon meglepett pl. pár közvetlen főnököm reakciója - éppen csak zacsiemelés nem volt annyira örültek nekem - a rengeteg segítőkész gesztus jól esett, hogy azért van még a vasúton is betyárbecsület.
El sem tudom mondani mennyire jó volt először újra dolgozni ezen a héten szerdán, visszaülni vonatot vezetni! Wáááááá :) Jól esett újra hasznosnak lenni és végre elfáradni! 
Pedig ugyanaz minden, csak az Én felfogásom lett más, sokkal pozitívabb lettem, ez a környezetem is látja, azt mondják fiatalodtam és nyugodt vagyok látszik mennyire kiment belőlem a stressz, hogy nem rugózok minden szaron és kurvára nem érdekel mások véleménye! Hát valahogy így érzem magam!
DE!
Fúr - kínoz-  csalogat - és még erősebben ég bennem, hogy szeretnék ott lenni!! Érzem, hogy ott a helyem mert tudom, hogy helyt tudnék állni és akarok is!
Nem érzem jól magam itt, olyan vad itt minden nincs egy szemernyi tolerancia sem, nincs az életnek "Costumer Service"-e ahol meg lehetne bármit reklamálni vagy megoldani. Nem itt ez van és ennyi!! 
Ezt kell szeretni! 
Anglia maga a "Customer Service"ahol vannak bajok, de vannak megoldások is és van emberség és segítő hajlam!
Sehol sem egyszerű vagy tökéletes, de ott 1000-szer jobban működik! Ennyi!
Érzem, hogy megállnám a helyem mert láthattad Te is megcsinálok bármilyen melót pakolok, szerelek, festek, söprök, akármit - csak nagyon lenyomott, hogy nem jött össze semmi és elvesztettem a türelmet a végére!
Levontam viszont a tanulságot és ezután csak fejlődni próbálok és amint sikerült nyelvvizsgáznom gyűjtök pénzt felszámolom az itteni dolgaim és megyek! 
Remélem 1 - 2 éven belül sikerül.

Erősítem az angolom - nyelvtanárhoz járok, szeretnék letenni egy valamilyen hivatalos nyelvvizsgát (tudom kinn nem ez a lényeg de ha vasutazni akarok, azért jobban mutat majd) jó érzés lesz végre magabiztosan beszélni angolul - nekem az egy nagy célom és büszke lennék magamra. Nagyon irigyeltelek titeket, hogy milyen jól beszéltek mindannyian!
Szeretnék újra neki indulni ennek a dolognak mert érzem, hogy ez az én utam.
Nem tudom még hogyan, minként stb. de menni fogok mert mennem kell.
Most, hogy beleláttam kicsit az ottani dolgokba és elmúlt az ijedtség illetve az a nyomasztó megfelelési kényszer és kínzó várakozás, hogy legalább valami KFC-be vagy valahova felvegyenek,  majd még jobb angol tudással később, amit ott majd még jobban kicsiszolok más lesz az egész!

Nagyon köszönöm nektek az egészet amit értem tettetek, hogy nálatok lakhattam remélem az életben jön olyan szitu mikor Én is tehetek értetek valamit!
Sokat láttam nálatok emberségből, elfogadásból, segítőkészségből, egyszóval sokkal jobb emberré váltam általatok! Tanultam tőletek!

Tőled, hogy elfogadjak mindenkit olyannak amilyen és, hogy jobban nézzek a dolgok mögé mielőtt bárkiről véleményt alkotok! És, hogy jobban szeressem - értékeljem a saját életemet illetve az eddig triviálisnak vélt dolgaimat és magamat is jobban becsüljem meg! Úgy láttam, hogy Te egy ösztönös anyatipus vagy, aki mindenkin segíteni próbál!

Balázstól, hogy mennyire fontos a munka iránti alázat és a kedvesség az emberek iránt, mert baj mindig akad, de akkor sem állhatsz meg, hogy fontos dolgozni rendesen, becsületesen végigcsinálni a dolgokat.
Elfelejtettem, de ilyen voltam Én is régen csak valahol elvesztem a nagy magyar létben olyan 2010 körül.

Nagyon köszönök mindent még egyszer! 
Azért ha lehet néha írjatok mi a helyzet ha bármit kell itt intézni szóljatok! 
Remélem mihamarabb látjuk egymást újra (OTT)  :)"


Kedves Botond!
Én is köszönöm.
Szurkolok.



27 megjegyzés:

Névtelen írta...

Igen, érdekes írás. Azért azt tegyük tisztába, hogy kivándorolni kényszerpálya. Ti sem mentetek volna, ha nem álltok bele a földbe itthon. Nem csodálom, hogy egy mozdonyvezető 2 hónap után megunta kint és hazajött. Magas presztízsű, jól fizetett munkája van itthon, ezt miért cserélné le a KFC-re?
Az meg, hogy a BR-nél (tudom, már nem létezik így:)) legyen mozdonyvezető, háááát...
Gondolom az itteni papírjai szart sem érnek kint -mint ahogy ez fordítva is így lehet- kint meg végigjárni az iskolát kicsit húzós lenne...
Szóval igazából semmi meglepő nincs ebben. Én jól érzem magam itthon, szeretek itt élni, jó egzisztenciám van, semmi nem kényszerít arra, hogy máshol éljek. Persze az angolok fűje sokkal zöldebb, turistaként szívesen megnézem, de egyébként nem vagyok kíváncsi sem rájuk, sem az időjárásukra, sem a konyhájukra.:))
Szóval az éljen ott, aki rá van szorulva.:)

Mami írta...

Ez is egy érdekes meglátás. ;)

Névtelen írta...

"Szóval igazából semmi meglepő nincs ebben. Én jól érzem magam itthon, szeretek itt élni, jó egzisztenciám van, semmi nem kényszerít arra, hogy máshol éljek." - tök jó, örülünk neki. Mondjuk én úgy mentem ki, hogy engem sem kényszerített semmi, nekem is jó egzisztenciám volt, stb. Mindenkinek más a helyzete, mások a prioritásai, mások a céljai, így hát normális, hogy esetleg máshol találja meg a számítását. Ez az írás egy személyes vélemény, ami nem egyezik a tieddel. Van ilyen...

Tableno

Mami írta...

...átgondolkozás után annyit még hozzátennék:
- nem mi álltunk bele a földbe, hanem kb. bele lettünk döngölve.
- kivándorolni nem mindig kényszerpálya (ahogy Botondnak sem, jó állása van te mondtad, mégis jönni akar)
- éppen az olyan hozzáállással helyezkedik szembe mint ez - szart sem ér a papirja, húzós lenne megcsinálni előlről a vezetői iskolát
már miért lenne? Akarat kérdése az egész. A férjemnek volt egy munkatársa, sima eladó srác. Három évet lehúzott, spórolt mint az állat mert pilóta akart lenni. Összeszedte a képzésre megélhetésre valót, megcsinálta. Mar már nagygépeken repül másodpilótaként, nem sok idő és főpilóta lesz. Mi? Hogy öt évbe tellett? ÉÉÉÉSSS? Mi szaros öt év egy ember életéből? Sok, és kevés...Kevés ha Parkinsonos vagy, sok, ha el akarsz érni valamit. Kevés, mert rohadt gyorsan megnőnek a gyerekek, sok, mert ennyi idő alatt nulláról fel lehet építeni egy "földbe állt" egzisztenciát. Minden nézőpont kérdése. Örülök, hogy jól vagy. De ne merészelje senki azt mondani a Botondnak, hogy nem sikerülhet. Szerencsére ez rajta múlik, nem rajtad.

Névtelen írta...

Tableno, nyilván valami kikényszerített. Ez a valami nem csak pénz lehet, ahogy te is leírtad. Az embernek nincs csak úgy mehetnékje, ha valahol jól érzi magát és semmi és senki nem kényszeríti. Az, hogy sokan elmennek, vagy gondolkoznak rajta, divat, kortünet, egyfajta golden dream, mert ott zöldebb a fű.:) Aztán van, aki kimegy, körülnéz, mérlegel és két hónap után szépen hazajön és álmodozik tovább.:)
Botond is közéjük tartozik és elég sok pénzt fel mernék rá tenni, hogy a Rozamami által említett 5 éves időablakban nem fog kiköltözni, feltéve, hogy nem változnak meg a jelenlegi körülményei lényegesen rosszabb irányba, ami kényszerítő erőként hatna...

Névtelen írta...

Mami

- a végeredmény szempontjából ez mindegy. A lényeg, hogy olyan erős kényszerítő körülmény merült fel, ami miatt nem maradhattatok. Azért tedd a szívedre a kezed és mondd meg, hogy ha nem esett volna szét a világ körülöttetek, akkor is mentetek volna? Nem hiszem...
- kivándorolni mindig kényszerpálya. Az megy, akinek nem kerek a világ ott, ahová született. Jó dolgában az ember legfeljebb turistaként megy el, nem élni. Ha kivándorol, akkor valami hiányzik az életéből, amiről úgy gondolja, más országban megtalálja. Aztán vagy így lesz, vagy nem...:)
- ez nem hozzáállás kérdése, ez tény.:) Kint a nulláról kellett volna újrakezdenie és mivel ő itthon messze nem ott tartott, nem volt miért maradnia, ennyi.

Én nem azt mondom, hogy nem sikerülhet, csak annyit kérdezek, hogy minek? Itthon megbecsülik, szereti a munkáját, meg is él belőle. Honnan tudom? Onnan, hogy hazajött.:) Ha valami megoldhatatlan problémája lenne itthon, mint nektek, kint maradt volna küzdeni, mert nem lett volna más választása...

Mami írta...

Ok. Ezt elismerem, tényleg nem jöttünk volna el, ha nem így alakul. És milyen kár lett volna.
Na mindegy ez már lényegtelen is.
Miért lenne kényszerpálya kivándorolni?? Igaz, a legtöbb embernek az, vagyis igen - oka van annak, hogy nekiindul.
Nem lehet olyan, hogy valaki jól érzi magát a bőrében otthon, minden klappol, de mondjuk világot lát, utazik és felfedezi, hogy ott meg még jobban érzi magát? Esetleg valaki kíváncsiságból megy külföldre mondjuk tanulni, és ottragad - szerelem, munka vagy mittudomén mi miatt.
Botond pedig azért nem maradt itt, mert a nulláról kellett kezdenie, hanem mert nem sikerült elsőre. Tisztában volt vele, hogy a nulláról kell kezdenie, és hajlandó is volt rá, csak első körben nem sikerült.

Névtelen írta...

Nem, semmi sem kényszerített ki, ha csak az nem, hogy világot akartam látni, kipróbálni magamat más környezetben, valamint szakmailag többet akartam elérni, mint ami Magyarországon lehetséges volt. Persze mondhatjuk, hogy az ambíció kényszerített ki... :)

Tableno

Névtelen írta...

Köszönöm, gyakorlatilag minden szavamat alátámasztottad.:)

Mami írta...

Akkor másképpen közelíteném meg: filozófikusnyelvtanijelentésileg :D
pl. kényszer az amikor valami muszáj - ergo nincsen más alternatíva.
Ha így nézzük, akkor semmi nem kényszer amitől jobb lesz az életed. Azt inkább lehetőségnek hívják. Választásnak. Döntésnek.
A kényszer az lett volna, ha ott maradunk és éhenhalunk a híd alatt. "Hát kénytelenek vagyunk itt lakni fókusz - riporterúr, mer a pókember elfogalalta a házunkat."
Szóval én is meg tudom magyarázni, hogy a döglött ló csak szendereg.
Tudom más oldalról csűrni csavarni is kívánság szerint.

Névtelen írta...

És én?

Tableno

Névtelen írta...

Pontosan ez történt, Tableno.:) Neked nem volt kerek itthon a világ, az ambíciód kényszerített ki...:)
Ha a helyeden érezted volna magad itthon, nem mentél volna sehova.:)
Most van egy HÁ poszt arról, hogy kint bizony tízszer annyit kell dolgozni, mint itthon. Mondjuk háromszor-négyszer annyi pénzért. Akkor hogy is van ez? Elképzelhető, hogy én itthon fajlagosan jobban keresek, mint keresnék kint?:D Ez nem elképzelhető, hanem biztos!:D
Ugyanis természetesen engem is megfertőzött a korszellem, én is körülnéztem angolországban, hogy mihez tudnék kezdeni magammal és bizony azt találtam, hogy a szakmámban tényleg tízszer többet kellene dolgoznom és tényleg csak 3-4-szer többet fizetnének érte. Ez nem jó bót.:))
Persze, akinek nincs más választása, vagy csak a nominális fizetéseket nézi, esetleg olyan speciális tudása van, amit csak kint tud hasznosítani, az menjen. Mindenki más rosszabbul jár szerintem, legfeljebb nem gondol bele, nem számol utána...:))

Mami írta...

Nah... én itt kiszállnék.
Hogyanmááá? Szóval azt mondod, az emberek azért mennek el, maradnak és élnek inkább külföldön mert nem tudnak számolni?

Névtelen írta...

Igen, azt még hozzá kell tennem, hogy az én esetemben a pénz volt az egyedüli motiváció, lévén ezen kívül semmi nem szólt a kinti munkavállalás mellett. Miután kiderült, hogy az elvégzett munkához mérten kevesebb pénzt kapnék, mint itthon, nem volt miért tovább gondolkozni. Persze ehhez hozzátartozik, hogy nem az itthoni minimálbért arányosítottam az ottanival, mert az nyilván hamis következtetés lett volna...:)))

Névtelen írta...

"Neked nem volt kerek itthon a világ, az ambíciód kényszerített ki...:)" - Szóval, ha jól értem, te moziba is kényszerből mész el, mert nem lenne kerek a világ, ha nem látnád az Amerika Kapitányt? :))

Névtelen írta...

Igen, a felsoroltakon kívül, akit csak a golden dream vonz, a korszellem hatására megy és marad, az jó eséllyel nem mérlegelt elég alaposan...:)
Mondom még egyszer, KIVÉVE a - külső vagy belső- kényszer hatása alatt állókat, vagy azokat, akik nagyon speciális, itthon haszontalan tudással, képességgel rendelkeznek.
Tipikus példa szerintem Botondé. Az álmát éli most is, nem most akar eladóból pilóta lenni.:) Ő már köszöni szépen jól van, csak a korszellem kicsit megszédítette. Kiment, körülnézett, aztán köszönte szépen és hazajött. Hogy nem sikerült neki elsőre kint maradnia? Milyen érdekes, annak akinek nincs választása, sikerül. Ki érti ezt?:)

Mami írta...

Mondjuk az Amerika Kapitány nélkül nekem se :D

Névtelen írta...

Igen, ha elmennék és megnézném, bizonyára így lenne.:) HA belegondolsz, hogy mit miért teszel, vagy nem, érdekes dolgok buknak ki.:) Erre komplett iparágak épülnek.:)

Bóbita írta...

Végül is mi az, ami nem sikerült elsőre Botondnak?

Mami írta...

Munkát szerezni.
Akármilyet.

balint írta...

Ez olyan vicces, amikor emberek ismeretlenul meg akarjak mondani, ki, miert valt orszagot...
En pl. ha osszeadom a turistakent itt toltott idomet, tobb mint egy ev jon ki, ezutan dontottem el, hogy itt akarok elni. Pedig volt Magyarorszagon jo allasom, semmilyen kenyszerito korulmeny nem volt. Egyszeruen ez a hely, az itteni elet tetszett igazan. Es bar en is "lent" kezdtem, 2 ev utan beindultak a dolgok, es mar evek ota remek allasom van, szuper kollegakkal, baratokra is szert tettem. Bizony, meg az idojarast sem cserelnem el a magyarorszagira, mert leszamitva az olyan eveket, mint a tavalyi is volt, sokkal kellemesebb, kevesbe szelsoseges. Ha meg idonkent az, hat nagy dolog, barmikor megengedhetem magamnak, hogy feluljek egy repulore, es elmenjek ket hetre melegebb, szarazabb eghajlatra.
Viszont a devoni tajrol meg akkor sem mondanek le, ha egymas utan ketszer is megnyernem a lotton a fonyeremenyt. Itt dolgozni meg (ha mar jo helyed van) millioszor jobb mint Magyarorszagon. Nem tudom, honnan jon ez, hogy itt sokszor tobbet kell dolgozni, nekem 16.30-kor kiesik a kezembol a billentyuzet, a kollegak, fonokok hozzaallasa meg eg es fold a magyarorszagihoz kepest. Elmultam 40, mikor kijottem, es elmondhatom, hogy eletem legjobb idoszakat elem, miota itt vagyok.
Felolem mindenki azt csinal, amit akar, ott el, ahol akar, de ne akarja mar megmagyarazni senki, hogy nekem igazabol rossz itt, vagy csak kenyszerbol vagyok itt, mert kinevetem.

balint írta...

Ja, az kimaradt, hogy hajra Botond, ezzel a hozzaallassal biztos, hogy menni fog. Mondjuk en a nyelvvizsgara nem pazarolnam az energiat, csomo felesleges dologra keszit fel, csak idopocsekolas, itt senkit nem fog erdekelni. A BBC honlapjan van rengeteg letoltheto, nyelvtanito podcast, azokat kell nyomatni szerintem, meg hallgatni a neten az itteni radioadokat, foleg a betelefonalos musorokat. Az jo edzes a fulnek, mert a legtobb megkereses telefonon keresztul megy majd.

Igazi Trebics írta...

Szerintem pedig, mindenki ott él ahol jól érzi magát. Ha bármilyen okból nem érzi jól magát, akkor onnan elkívánkozik. Aztán, hogy az elkívánkozásból mi kerekedik ki, az idővel kiderül.

gabor.attila írta...

Hát már megbocsáss, nem tudom mit dolgozol otthon, de ha neked nyugaton tízszer annyit kell dolgoznod, akkor az a gyanúm, hogy otthon csak melegedni jársz be a munkahelyedre.
Nekem az a nem kis idő alatt szerzett tapasztalatom, hogy a munkában töltött órák ugyan effektívebbek valamennyivel, de a munkaidő az a legtöbb állásnál szent és sérthetelen. Nincs elvárt, de ki nem fizetett túlóra, nincs "nem kötelező bejönni szombaton", de ha nem mész, azt megjegyzik, stb.

Névtelen írta...

Igen, ez az "effektív", ez egy kedves eufemizmus arra, hogy tízszer annyit kell dógozni.:) Tudod mit? Nekem tökéletesen elég a harmad-negyedannyi (valójában inkább csak feleannyi) fizetésem, KÉNYELMESEN megélünk belőle a családommal, cserébe ITTHON vagyok...
Mondtam már, hogy kivándorolni kényszerpálya?:)

Névtelen írta...

Mondtad, többször is. Azóta sem lett igazad...

Éva Sipos írta...

Tízszer annyit kell dolgozni 😅😆 Részmunkaidôvel kényelmesen megvagyok kösz. Fejlôdô cégtôl, jó ( Mo.on jó)fizuval jöttem el de valóban volt kényszerítô erô, a gyomrom. Mo. menthetetlen morálisan és én nem kérek belôle. Csatlakozom az elöttem szólóhoz a tenger-devoni táj-idôjárás-pálmafák combot nem cserélném le. Ja és én még az angol kajákat is szeretem. Hajrá Botond gyere várunk! Jobban élünk mint négy éve.

Inspired by

Bemutatom Maine-t es Maisie-t.         Szeretem a szép cuccokat. Mindig is szerettem, csak elnyomtam hátra az a...