2016. június 6., hétfő

Na... Szóval itten volt ilyen barátféle - (kiérkezéséig inkább csak ismerősként aposztrofálnám) még január-februárban. Kicsit nem sikerült, hazament.
Ezt a levelet kaptuk egy hónapra rá, hogy felraktuk a repülőre.
Megkérdeztem tőle, megoszthatom e - egyrészt mert borzasztó jól esett nekünk (és egész jól fényez minket,) másrészt mert tanulságos is lehet, meg amúgy egy érdekes nézőpont és tudom, sokan látják így ma kishazánkat és én sajnos értem, hogy miért. 
Nem ördögtől való ha valaki otthon élni tud, sőt ott is élnek, vagy inkább boldogulnak emberek (ahogy az én családom egy része is). Csak vannak (köztük mi is) akik ugye érzik, hogy nem úgy van, ahogy lennie kellene.
Sokan vannak. Egyre többen. 

Nem nyúltam sokat bele, inkább csak ideszabtam:



"Most, hogy itthon vagyok már egy ideje - és viszonylag sikerült konszolidált mederbe terelni az életemet - jutott idő átgondolni a történteket gondoltam írok neked - nektek - pár gondolatot remélem nem bánod! :) 
Semmi sem változott itthon csak Én! Ugyanolyan emberek ugyanolyan problémákkal, ugyanolyan kicsinyes faszságokon rugóznak és ugyanannyira felfoghatatlan számukra, hogy a világ kurvára megy a maga útján függetlenül Orbánéktól, a migránsoktól, a zsidóktól (mert ugye  Magyarországon
meg a világban mindenhol mindenről ők tehetnek stb.... komplett összeesküvés gyár 100%on pörög még ha van is némi igazság tartalma akkor is kicsit "over reacted" a dolog).
Tehát a világ megy a maga útján csak a számunkra megfelelő utat kellene benne megtalálni, de mivel ez munkával jár jobb a magyar sors, könnyebb elfogadni ami van mint tenni bármit. A közösen átélt szar és együtt panaszkodás vigasztalja a magyar népet! 
Mivel minden ugyanolyan most, hogy visszajöttem, Én még inkább nem találom a helyemet és még inkább azt érzem, hogy UFO vagyok! Sokszor olyan ez, azon kapom magam, hogy az emberek beszélnének hozzám, rám zúdítják a kérdéseiket és látszik az arcukon az erőlködés, hogy megkapják amit várnak tőlem, hogy panaszkodjak és megadjam nekik azt amire betegesen vágynak mégpedig:
na látod minek mentél ki ... a na ezek is haza jöttek...  a kinn se jobb... és hasonló mondatokat! 
Szóval ezek az emberek beszélnek,  kérdeznek, de én már olyan vagyok mint amikor valaki csak áll a tömegben és körülötte mintha felgyorsítva mennének meg beszélnének az emberek.

Nem tudom nekik megadni amire vágynak! 
Nem tudok panaszkodni mert nincs mit! Nem értik meg milyen világ van máshol mert az agyukon van egy szűkítő és nem is akarják megérteni. Most látom csak igazán mennyire a génjeinkbe ivódott ez, mennyire a hétköznapok nélkülözhetetlen része a negativitás, illetve a vágy, hogy ugyanezt hallja
mástól is és kapjon megfelelő feedback-et, mert ha másnak is szar akkor jól van! 
Nem tudják elképzelni, hogy miért voltam ott, mit éltem át mit tanultam magamról és a világról, nem hiszik el, hogy vannak olyan emberek akik önzetlenül segítenek.
Nem válaszolok a kérdéseikre. Annyit szoktam mondani, hogy köszi jól vagyok és már jövök is el abból a közegből mert nincs energiám erre!
Van másik véglet is, aki nem így kezdi, hogy na mi van nem sikerült? :)
Érdekes mennyire kiderül sok ember jelleme pár kérdés alapján. Sok kellemes meglepetés ért olyanoktól akiktől nem is vártam, hogy ennyire normálisan állnak hozzám.
Nagyon jól esett, hogy mennyire örült annak az a 4- 5 ember akik amolyan barát félék, hogy itt vagyok mert hiányoztam és szeretnek, nagyon meglepett pl. pár közvetlen főnököm reakciója - éppen csak zacsiemelés nem volt annyira örültek nekem - a rengeteg segítőkész gesztus jól esett, hogy azért van még a vasúton is betyárbecsület.
El sem tudom mondani mennyire jó volt először újra dolgozni ezen a héten szerdán, visszaülni vonatot vezetni! Wáááááá :) Jól esett újra hasznosnak lenni és végre elfáradni! 
Pedig ugyanaz minden, csak az Én felfogásom lett más, sokkal pozitívabb lettem, ez a környezetem is látja, azt mondják fiatalodtam és nyugodt vagyok látszik mennyire kiment belőlem a stressz, hogy nem rugózok minden szaron és kurvára nem érdekel mások véleménye! Hát valahogy így érzem magam!
DE!
Fúr - kínoz-  csalogat - és még erősebben ég bennem, hogy szeretnék ott lenni!! Érzem, hogy ott a helyem mert tudom, hogy helyt tudnék állni és akarok is!
Nem érzem jól magam itt, olyan vad itt minden nincs egy szemernyi tolerancia sem, nincs az életnek "Costumer Service"-e ahol meg lehetne bármit reklamálni vagy megoldani. Nem itt ez van és ennyi!! 
Ezt kell szeretni! 
Anglia maga a "Customer Service"ahol vannak bajok, de vannak megoldások is és van emberség és segítő hajlam!
Sehol sem egyszerű vagy tökéletes, de ott 1000-szer jobban működik! Ennyi!
Érzem, hogy megállnám a helyem mert láthattad Te is megcsinálok bármilyen melót pakolok, szerelek, festek, söprök, akármit - csak nagyon lenyomott, hogy nem jött össze semmi és elvesztettem a türelmet a végére!
Levontam viszont a tanulságot és ezután csak fejlődni próbálok és amint sikerült nyelvvizsgáznom gyűjtök pénzt felszámolom az itteni dolgaim és megyek! 
Remélem 1 - 2 éven belül sikerül.

Erősítem az angolom - nyelvtanárhoz járok, szeretnék letenni egy valamilyen hivatalos nyelvvizsgát (tudom kinn nem ez a lényeg de ha vasutazni akarok, azért jobban mutat majd) jó érzés lesz végre magabiztosan beszélni angolul - nekem az egy nagy célom és büszke lennék magamra. Nagyon irigyeltelek titeket, hogy milyen jól beszéltek mindannyian!
Szeretnék újra neki indulni ennek a dolognak mert érzem, hogy ez az én utam.
Nem tudom még hogyan, minként stb. de menni fogok mert mennem kell.
Most, hogy beleláttam kicsit az ottani dolgokba és elmúlt az ijedtség illetve az a nyomasztó megfelelési kényszer és kínzó várakozás, hogy legalább valami KFC-be vagy valahova felvegyenek,  majd még jobb angol tudással később, amit ott majd még jobban kicsiszolok más lesz az egész!

Nagyon köszönöm nektek az egészet amit értem tettetek, hogy nálatok lakhattam remélem az életben jön olyan szitu mikor Én is tehetek értetek valamit!
Sokat láttam nálatok emberségből, elfogadásból, segítőkészségből, egyszóval sokkal jobb emberré váltam általatok! Tanultam tőletek!

Tőled, hogy elfogadjak mindenkit olyannak amilyen és, hogy jobban nézzek a dolgok mögé mielőtt bárkiről véleményt alkotok! És, hogy jobban szeressem - értékeljem a saját életemet illetve az eddig triviálisnak vélt dolgaimat és magamat is jobban becsüljem meg! Úgy láttam, hogy Te egy ösztönös anyatipus vagy, aki mindenkin segíteni próbál!

Balázstól, hogy mennyire fontos a munka iránti alázat és a kedvesség az emberek iránt, mert baj mindig akad, de akkor sem állhatsz meg, hogy fontos dolgozni rendesen, becsületesen végigcsinálni a dolgokat.
Elfelejtettem, de ilyen voltam Én is régen csak valahol elvesztem a nagy magyar létben olyan 2010 körül.

Nagyon köszönök mindent még egyszer! 
Azért ha lehet néha írjatok mi a helyzet ha bármit kell itt intézni szóljatok! 
Remélem mihamarabb látjuk egymást újra (OTT)  :)"


Kedves Botond!
Én is köszönöm.
Szurkolok.



Megjegyzés küldése

...kávéházi szegleten...

Ülök a Coffee#1 kávézóban és gondolkozom, hogyan próbálok visszarázódni a melóba a szabi meg az életem félig felfordulása után. Néha jobban ...