2012. február 17., péntek

Jójó tudom...

...hogy mennyire nem jöttem mostanság.
Ágas - bogas dolgok akadtak, varrogattam sokat, kirándultunk sokat, autót cseréltünk (megint)(hiába az én férjem nem tud megülni a fenekén - illetve éppen mindig másik autóban csak!) várjuk a kombi hűtőnket (csak azért mert a mostaninak nincsen mélyhűtője - ő megy tovább magyarokhoz szolgálni), megvettük álmaim ruhaszárítóját, és ezzel tulajdonképpen pontot tettünk a másfél évvel ezelőtt írt beszerzendős lista végére, szóval mostanra lett meg minden alap, ami egy rendes háztartásba kellett.
A lányoknak itt a half term holiday (második negyedév felének a szünete - jah tudom, bonyolult), így most egy kicsit leülepedtem. Az idő már tavaszias, ma éjjel már nem is fűtöttünk, ez a pénztárcánknak és a közérzetünknek egyaránt kedvez.

Kevés kell a boldogsághoz ha az alapok  - rezsi, kaja, ruha - rendben vannak, az már önmagában elég ok rá.

Az elmúlt hónapban kirándultunk a gyerekekkel a Stover parkba, ahol még nem jártunk eddig, klassz volt, nyáron szinte biztosan visszalátogatunk, mert ha jól olvastuk több fajta szitakötőt és lepkefajtát szemrevételezhetünk. Szép madarakat, és a szokásos hattyú-kacsa-sirály vizimadárvilágot láttunk, meg sétáltunk jó nagyot a friss levegőn.

Balival autócsere (végre ismét nagyótóó)  ügyben Exeterben jártunk, és indítványomra bőséges időt is eltöltöttünk ott csak mi ketten - ilyen is rég volt - a városnézést elhalasztottuk egy kevésbé esős napra, viszont a katedrális bejárása is beletelt több mint két órába, úgyhogy azért kijártuk a lábunkból a bennelévőt.
Meglepődtünk, hogy az angol mellé magyar brossúrát is kaptunk, mivel a beszédünkből azonnal levette a bejáratnál fogadó két kedves hölgyemény, hogy nem vagyunk őslakosok.
A templom meseszépgyönyörű volt, benne volt a történelem szaga, és nekem megint olyasmi érzésem volt, hogy ebben a régi világban lennék én otthon igazán.
Jó persze, ma a HIV től halnak, akkor meg a pestistől haltak, nincsenek idealizált képeim a középkorról... azaz amik vannak, azokat teljesen helyén tudom kezelni.
Mikor már a közeli fűtött kerthelyiségben (esőben és télen is igen! ) üldögéltünk és forró kapucsínót kortyoltunk, megmosolyogtatott a velemszületett magyar büszkeségem, hisz amikor még a sátrainkat kaszabolták a tatárok, és földvárakból igazgattak minket eleink vezetői, ezek már itt katedrálisokat építettek (olyanokat, amik a mai napig állnak.)
Jó ezt sem lehet ilyen egyoldalúan nézni, de ha innen nézem, akkor tényleg ...
Rég meg akartam nézni már ezt a templomot, most adódott alkalom, de ezek után már még inkább kiváncsi vagyok a Canterburry Cathedral - ra, vagy a Winchester Cathedral -ra ( hogy ott van Jane Austen sírja, speciel nem hoz annyira lázba, még 14 évesen rajongtam érte) esetleg a Westminsteri apátságra, bár London a rémálmaim netovábbja, az ominózus utunk óta - mondjuk lehet, hogy nappal nem annyira ijesztő.
Stonehenge-et már sokszor láttam - reptérre menet és jövet, az útról odalátni még fotót is csináltam a lehúzott kocsiablakból, amikor egyszer útjavítás miatt torlódtunk, és állt az autó.
Majd egyszer lesz egy olyan, hogy azt is "rendesen" megnézzük.
Temérdek sok tervünk van (közlekedési múzeum, bálna- és delfinles,  délanglia legnagyobb barlangja ami itt van Torquayban, további nemzeti parkos túrák csak, hogy a legjobbakat említsem) a legjobb dolog itt az, hogy ha kedvünk szottyan menni, nem igényel különösebb szervezést (mondjuk a nemzeti parkos igen), és anyagilag sem padlóz (bár a mozi szóba sem jön - iszonyat jegyárak vannak  - de ez nem okoz senkinek problémát a családban).
Ha elmegyünk kirándulgatni még egy padon üldögélős sütizés, vagy egy kis fish and chips is belefér, és ettől mi teljesen elégedettek vagyunk.

Egyéb: A gyerekek folyékonyan beszélnek angolul, én félfolyékonyan, és már nem szarok annyira mint eleinte. Zsófi lányunk csont nélkül csúszott a középfokún - márc elején lesz eredmény, aztán tovább az IELTS -re, az kell az itteni egyetemhez - Bournemouth - Forensic Toxicology - én már nem lehetnék ennél büszkébb rá. (A Bali sem - vett neki egy GENIUS feliratú pólót ahol a betűk kémiai elemek nevéből vannak kirakva.)

Szóval ennyi van...

5 megjegyzés:

AtonHotep írta...

Bournemouth, Forensic =)
Ezek szerint csak összefutunk előbb-utóbb Veletek is... :P

Mami írta...

Öhh igen, és előljáróban bejelentkeznék némi információigénylésre (bazivárossal kapcsolatban) hozzátok ha nem gond... majd ha aktuális jelentkezünk.

Névtelen írta...

Annyira mosolyogva olvastam az írásod. :) Mondhatom, hogy minden nap felnéztem, írtál-e valamit, de örülök, hogy ilyen hasznosan telt az idő. Nekünk 38 nap van és indulunk, nagyon örülnék, ha egyszer személyesen találkoznánk. És nem legutolsó sorban tényleg büszke lehetsz a gyermekeidre. :) Jók legyetek és jó kirándulásokat.
S. Anikó

Hicudzsi írta...

Nagyon szép lehetett a kirándulás a Forensic Toxicology meg húúúú és haaaa :) Szuper!!!! :)
Ha van kérdésetek egyetemmel kapcsolatosan akkor nyugodtan írj! :)

Mami írta...

Köszönöm a húhha-t ...igen a legidősebb csajunkra piszok büszkék vagyunk. A felajánlással lehet, hogy élni fogok, mert eléggé bonyodalmas ez a dolog nekünk.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...