2013. február 3., vasárnap

Újabb bőröndök...

 ...eljött végre az idő, hogy a legidősebb lányunk és a vőlegénye is csomagolnak.
Amióta itt vagyunk, nem telt el úgy hét, hogy ne gondoltam volna életem legnehezebb napjára.
Bármilyen furcsa is, nem az volt az amikor megtudtam kerülget a kaszás, nem is az mikor odalett a szépen felépített életünk Magyarországon.
Élesen él bennem - és nem szeretném többet megtapasztalni,- amikor ott kellett hagyjam az épp csak felnőtt, elsőszülött gyerekemet a budapesti vasútállomáson, és tudtam, három év milyen hosszú idő. Borzasztóan nehéz volt, távolodni, és beszállni a reptéri transzfer buszába, hát én Angliáig bömböltem. Sosem felejtem el. Persze azóta kétszer is voltak itt nálunk, és egyszer mi is otthon, és az internet világa ugye...de az mégsem ugyanaz. Semmivel sem volt könnyebb mikor újra és újra eljött az elköszönés ideje.
Most végre - csütörtöktől - újra együtt lesz a teljes család, ha csak egy időre is, hiszen ők is azért jönnek, hogy önállóan új életet kezdjenek, de mostantól legaláb közel lesznek hozzánk.


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó ilyet olvasni, örülök.:)

svájci sapka írta...

Eddig csak olvastalak, de nem tudom megállni, hogy itt ne írjak valamit. Ismerős az érzés, mi a fiúnkat hagytuk otthon 3 évre. Micsoda boldogság az, amikor végre a közelben tudhatja ismét az ember... Megértelek teljes mértékben. :)

Mami írta...

Jó, hogy írtál sapi...akkor te tudod milyen érzés volt. Nagyon nem jó.

AtonHotep írta...

Nah, végre, tökjó! :)) Örülök Veletek! :)

A berögzülések kirögzítése

Az munkatársam esküvőjére készülve az ebaylistámon nézegetem - így fizetés után - a cipőket. Órák telnek el, végül beteszem a kosárba a lego...