2013. március 24., vasárnap

Megint egyet előre...meg egyet hátra

Megérett az elhatározás bennünk, hogy ismét lépünk egyet: most megint a férjem jön. Három évet lehúzott technician-ként itt a pc-world-ben.
Kibővítettük a profilját a linkedin-en és megpályázott pár állást. Ez most nem létkérdés, nem sürgős, ki fogjuk várni a megfelelőt. Az egyik ok természetesen a fizetése (7,40/hour). Szépen megéldegélünk, szép kis bérleményben, nem szenvedünk hiányt semmiben sem, így hát nem égető a dolog, de ideje váltania. Ezzel a munkakörrel borzasztó elégedett volt három éve, szerencse is mellé állt, mert az első munkahely megszerzése a legnehezebb, pláne ha nem mondjuk mosogatni, vagy takarítani szeretne az ember.
Mostanra viszont kifutott a dolog, már nincsen benne kihívás, ez a másik ok, hogy változásra van szüksége. Az évek során az összes angol kidőlt mellőle, és még egyedül is nem egyszer vezeti a havi régióstatisztikát, ami nem kis dolog, tekintve, hogy nagyvárosokat (Plymouth) is maga mögé szorít, pláne meg, hogy ott ketten hárman végzik ugyanezt a munkát amit ő egyedül. Nem fényezem, ez az igazság.

Velem kapcsolatban annyi játszódik most bennem, hogy kétségbe vonom a kitartásomat és a türelmemet, de valószínűleg ez az elmúlt két hét túlóráinak is köszönhető. Kicsit madárnak is éreztem magam, mintha már csak én dolgoznék a munkahelyemen, mindenki más csak nyaralni járna oda. Természetesen ez nem igaz, de akkor is feltűnő, hogy nekem van a legtöbb túlórám, és még az előzőekben említett papírmunka tekintetében is több lett az, mint gondoltam. Ráadásul az egész az én nevem alatt fut, holott arról volt szó, hogy csak segítség kell. Szóval elment az első paksaméta rendelés, háttéranyag, anamnézis, és vizeletvizsgálati eredmény az én nevem alatt. Bátorkodtam szólni a főnökömnek, hogy ha valami nem stimmel, akkor ő fogja letelefonálni, mert azért annyira még nem jó az angolom, hogy az NHS központtal tárgyaljak, meg nem is vetne jó fényt az egy jó hírű magánotthonra a régióban, ha valami sehonnétjött makogna a vonal másik végén.
Kicsit fel is húztam magam, mert csomó olyan dolog volt, amit magamnak kellett kitalálnom, hogyan is csináljam, mert előttem se csinálta senki sem, és mindenki csak csóválta a fejét, akitől tanácsot próbáltam kérni. Meg is jegyeztem (megkockáztatva egy gúnyoros vonalat a szám szélén), hogy bazzeg erre kéne traininget szervezni az NHS-nek, nem a bullying-ra, a sexual abuse-re, meg a standaid használatára, ami már a valagunkon jön ki. Erre mit mondott a főnököm? Irjam meg a kérvényt, ő meg meglátja kit tud rá szerezni... Hábeszarock...
Szóval most egy kicsikét túlcsordult a bili nálam. Hullafáradt is voltam, és mikor zombiztam itthon a fotelomban (gyerekek így hívják, amikor bámulok magam elé, és nem hallok) azon siránkoztam magamban, hogy hiába a rohadtnagy mindentudásom (beleértve a furulyázást), itt fogok elkopni ebben az otthonban. Tudom, hogy hálásnak kéne lennem, meg azt is, hogy jajdeörültem neki, hogy egyáltalán túljutottam egy interjún, és rémálmaim vannak attól, hogy másik állást keressek egyenlőre... de kicsit most elkeseredtem és megtorpant az optimizmusom.
Mert folyton gondolkozom - egy latin kifejezésen, amit tudnom kellene, vagy, mert a főnővér öt álló percig nem talált bele egy egyértelmű vénába, vagy, mikor a kötéscserénél fordítva teszi fel a rétegeket egy sebre... és nem szólhatok bele, nem mondhatom, hogy segítenék... lehet, hogy a szakmát nem lehet elfelejteni, de azért kopik a tudás, arról nem is beszélve, hogy biciklin se ültem már 15 éve, hát nem is mernék felszállni rá.

A másik amitől megijedtem most, hogy olyan gondolatok mászkálnak fel-alá a fejemben egy ideje, hogy én valami egészen mást szeretnék csinálni. Távol az egészségügytől, távol a bajtól, a haláltól. Kicsit becsukni ezt az ajtót, és kinyitni egy egészen másikat. Egy virágosabbat, jókedvűbbet. Nem tudom. Hülye vagyok?

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

nemhiszem hogy hulye lennel. mindenkinek vannak olyan idoszakai mikor kicsit (illetve nagyon) nehezebb,es ilyenkor megkerdezi hogy mit is keres o valojaban ott ahol van.Kitartas, ha jon a jobbido, a tavasz, akkor konnyebb lesz, ez a hosszu tel sokat kivesz az emberbol. Persze ha pihensz is egy kicsit...
udv TilosazA

Christine írta...

Hülye még véletlenül sem vagy! Csak picit telitődtél a dolgokkal. Ha ki tudnád találni hogy merre felé vezessen az a bizonyos kinyitandó ajtó az jó lenne. Van valami terved?

Sárkány írta...

Soha nincs túl késő belekezdeni valami másba, valami újba... Én drukkolok, hogy legyen elég bátorságod váltani!

zsuzsi írta...

En 18 ev uvegfaltervezes/epitoipar utan valtottam. Most uszast oktatok, leginkabb gyerekeknek. Kozben tanultam matekot az OpenUnin. Fel eve a tengereszkadetoknal vagyok junior oktato. Nem en vagyok junior, hanem a juniorokat oktatom (bar inkabb szorakoztatom, sutottunk muffint meg palacsintat, jovo penteken husveti udvozlolapot fogunk kesziteni). Mondjuk ezekkel nem keresek annyit, mint korabban, de jobban szeretem csinalni.
Sok sikert, h megtalald, ami neked a legjobb.

Mami írta...

Akkor jólvan, ha nem vagyok annyira hüle... :D Van az a mondás vagy mi, hogy hétévente váltani kell vagyhogyisvan. Ezt érzem most. Mire? Jó kérdés, van több a fazékba, de még nem kristályos. Ez lesz a következő év zenéje.

zsuzsi írta...

Es szerencsere a legjobb helyen vagy, h barmi lehessen beloled ha nagy leszel. Tuti h a helyi collegeban is van millio kurzus, vagy beiratkozhatsz az openunira, ami nem olcso, de bizonyos jovedelemszint alatt ingyenes (en sem fizettem ki minden kreditet, adobevallastol fugg) es nagyon szinvonalas oktatast nyujt, nem csak egyetemi szinten.
En eloszor olyanra iratkoztam be, ami nem volt igazan kihivas, h szokjam a zsargont meg kicsit nyelvet is tanuljak vele.
Kivancsi vagyok, mibe vagsz bele ;)

Világpolgár írta...

Szerintem sem vagy hülye. Ha úgy érzed váltani kell, akkor gondolkozz el, hogy mit szeretnél csinálni. Ráadásul, itt Angliában nem nézik hülyének az embert még akkor sem, ha 30-40-50 év fellett vált. Ha kell infó, akkor tudok egyetemről írni, szeptemberben kezdtem 35 évesen, nekem is elegem volt abból, amit addig csináltam.

Mami írta...

Van egy olyan gondolatom, ami erősebb a többinél, hogy folytatom a laboranalitikát. Mindig is lenyűgözött a kémia, a molekuláris biológia, a genetika. Kár, hogy otthon nem tudtam befejezni, nagyon jó eredményeim voltak, és két és fél évet megcsináltam belőle. Talán újrakezdem. Kacérkodom a gondolattal, hogy valami idevágó labortechnikusi állást keresek jövőre, néhányhoz csak GCSE szintet kérnek, azzal meglenne a kezdőlépés.

zsuzsi írta...

Ha egy iskolaban vallalsz laborasszisztensi allast, akkor a szunetek is meg vannak oldva :)

Mami írta...

Na ez eszembe sem jutott, nem rossz ötlet :)

Pink Elephant írta...

Mar mer lennel hulye? Jobb ha valami olyat csinalsz amit szeretsz, elvezel es talan egy kis kihivast jelent:-) Bar szerintem a legnagyobb kihivas az most az lesz, hogy kitalald mi leszel ha nagy leszel?:-) Amugy ez normalis, nem csak a het evenket miatt is, hanem mert a lanyok lassan felnonek, es ezzel atalakul az eleted, sokan kezdenek ilyenkor uj hobbyba, munkaba. Remelem hamar kitalalod, en szoritok:-)

Emőke (Anyamadár) írta...

Anglia a lehető legjobb hely arra, hogy bármikor új dologba kezdjen az ember ;)

Anikó írta...

Azt hiszem, pont ebben a marciusi idoszakban voltam en is magam alatt. Bar inkabb utana, a kisfiam műtétje utan. Az a baj, hogy azota is a beka segge alatt vagyok.

A berögzülések kirögzítése

Az munkatársam esküvőjére készülve az ebaylistámon nézegetem - így fizetés után - a cipőket. Órák telnek el, végül beteszem a kosárba a lego...