2013. július 6., szombat

Öreg rocker nem vén rocker

Tegnap estére a kollegáim hívtak minket egy rockkocsmába. Egyikük férje dobolt, a másiké gitározott, a többiek is férjestül, tehát én is vittem az enyémet...pontosabban ő vitt engem, mert nálunk csak apa hajtja a kocsit. A probléma ott indult ezzel, hogy így péntek estére már mindketten hulla fáradtak voltunk, én is kilenc napot húztam le melóval, a Bali is hetet, hétközben este még ilyen bevásárlós programunk is volt, minden nap a házimunka, férjnek meg maszek munkái, szóval elég nagy kedvünk volt menni. Nem mondhattuk viszont le, mert már kétszer sztornóztuk ugyanezt a programot, és elfogytak a családtagok, akiknek a halálára hivatkozni lehetett, arról nem is beszélve, hogy az itteni legjobb barátnőm megjegyezte mekkora rubbish friend vagyok, ha nem megyünk...
Tegnap természetesen mindketten dolgoztunk, a kocsi olajcserén volt, este még kellett érte menni nyolc után, mert a Bali akkor végzett a melóban. A koncert kilenc után kezdődött exeterben, ami a legjobb forgalom esetén is minimum fél órányira van, szóval az indulás körül nagy volt a kapkodás, és a férj, aki egyébként is idegességgel reagál bármilyen frusztációra, elég paprikás hangulatban érkezett haza. Tetézte még a gondjait az a kardinális probléma, hogy a gpstartó tappancsai elengedtek az alapról a meleg miatt, és folyton leesett, így nem tudta rátenni magát a masinát. Én teljes menetdíszben és orrkarikában vartam türelmesen, míg a ő család összes tagjára ráüvöltött, hogy kerítsenek elő pillanatragasztót. Ezzel nem járt sikerrel, de mikor felajánlottam, hogy majd én tartom a gps-t, magából kikelve azt kiabálta- DE EGÉSZÚÚTON? Közvetlen indulás után egy halk megjegyzest kockáztattam meg, miszerint úgyis meg kell állni egy benzinkútnál a kocacigiért, majd vesz egy pillanatragasztót is. Akkor meg felháborodva közölte, hogy dehát ő már vett egyet hazafelé...nosza meg is kellett fordulni, mert azt meg otthon hagyta. Megálltunk a ház előtt, berohant, mikor visszajött a doboz cigi mellé hozott egy pillanatragasztót is, mert eszébe jutott hova tette. Mikor láttam, hogy megint a fogával próbálja lecsavarni a szar tetejét ( esküszöm nem értem miért nem találtak ki még valamit, hogy a pillanatragasztó ne pillanatragasztózza oda a tetejét az aljához ) , felajánlottam a segítségemet, de későn... a tubus elpattant, és a ragasztó belefolyt a szájába. Akkor kirántotta a papírtörlőt a két ülés közül, és az én NEEEE kiálltásomat semmibe véve odaragasztotta a szájához, meg a nyelvéhez. Onnantól kezve házastársi szolidaritás ide, vagy oda én visítva kiröhögtem. 
Ezek után, mert útközben a kékvirágos papírtörlő darabkáit vakargatta a  szájáról,  plusz emiatt rossz lehajtón jöttünk le a gyorsforgalmiról, már tök lelkiismeretfurdalásom volt, hogy szegény emberrrel mit művelek már... Rángatom itt péntek este az infantilis mániáimmal, kocsmába, meg rockkoncertre. Mire odaértünk, már meg is győztem magam, hogy két ilyen vén negyvenes jobban is teszi ha otthon marad, mint ha kockáztat egy ciánmérgezést ( najó tudom, hogy nem ), egyébként is ő nézzen inkább topgear-t, én meg bingózzak, az az ilyen öreg múmiák dolga.

Azért revidiáltam az álláspontomat, mert a koncert jó volt, az éjfélkor utcai padon elfogyasztott kfc csirke is a nyári langyos éjszakában, valamint az integráció ( nameg a sörlicin utóhatásának ) érzése is hozzájárult hangulatunk emeléséhez. Az aggódó kérdésemre, miszerint, hogy van a nyelve, azt válaszolta: Jól, csak egy kicsit dorozmás, de lehet, hogy még ennek is lesz haszna...- és közben kajánul vigyorgott...
Hazafelé viszont elég szűk résen át néztük a világot, és altatót sem kellett bevenni, ezt ugye megint csak az éveink számlájára kellett biggyeszteni.

4 megjegyzés:

zsuzsi írta...

A bejegyzes masodik felet a konnyeimen at igyekeztem olvasni, most megyek es veszek egy papirtorlot, sima zsepi nem lesz eleg, bakker, ti sem unatkoztok sosem :D

AtonHotep írta...

Hát ezen is besírtam. :D :D :D

Doxi írta...

Szia! Pár napja találtam csak rád és a blogodra és most a könnyeimen át próbálom jelezni, hogy én is visszafordíthatatlanul a követőd lettem. És a könnyek a röhögéstől folynak, meg attól, hogy félrenyeltem egy darabka főtt tojást. De azt is a röhögés okozta. Nem te vagy a hibás. :) Nagyon tetszik amiket írsz és ahogy. Köszönöm az élményt. Mind a röhögést, mind a sírást. Üdv: Kriszta

Mami írta...

Szia. Köszönöm. Bár nem írok naponta, azért igyekszem biztosítani a heti adag sírás-nevetést. ;)

A berögzülések kirögzítése

Az munkatársam esküvőjére készülve az ebaylistámon nézegetem - így fizetés után - a cipőket. Órák telnek el, végül beteszem a kosárba a lego...