2015. március 14., szombat

Szössz


Útban voltak ezért a fotelba dobtam egy medvét és egy elefántot - az egyik páciensem két plüssállatkáját. VÉLETLEN (nem röhög, nem kételkedik) elég hülyén úgy estek oda egymás tetejére... úgy nézett ki mintha a medve éppen meghágná az elefántot.
Még az Alzheimeres betegem is elkezdett vigyorogni, na meg én is. Infantilis tudom, de abban a helyzetben én éppen a Mandy reakcióján mosolyogtam...mármint azon, hogy ő hogy vigyorgott.

Az egyik legudvariasabb, legszerényebb és legkimértebb munkatársammal dolgoztam, színlelt felháborodással szólt:
- Do not do this... it is obscene, and...they are not even the same nationality...
(Ne csináld... obszcén és...nem is egy nemzetiségből valók...)


Egy másik alkalommal katéterezés kapcsán ugyanennél a mamónál:
- Open your legs and relax...
- Ooh. . . I can not remember when was the last time when somebody told me this...
(- Nyisd szét a lábad és lazíts...
- Oh. Nem is emlékszem mikor mondta ezt valaki utoljára...)

Joan nyafog...
- Help me...help me now...
- I will coming Joanie, give me five minutes please. Just want to finish my task.
- No.. Help me now, because you go home soon and then just a Gestapo will be with me
- ????
- Kate and Jeanette
(Segíts.. segíts...most...
-Jövök mindjárt, adj öt percet, csak befejezem amit elkezdtem.
-Nem. Most segíts, mert nemsoká elmész haza, és csak a Gestapo marad nekem...
- ????
-Kate és Jeanette)

Reggeli öltözködés 
- Look... this is the same size bra what I always wear in my whole life - they just empty now... give me a pair of socks darling, George will be there in the dining room today.
( - Most nézd meg... ez ugyanaz a méretű melltartó amit egész életemben hordtam - most üresek... adj egy pár zoknit drágám, George is ott lesz ma az ebédlőben.)

Demencia és Alzheimer a két jóbarát(nő):
Molly - Lizzy was so rude at lunchtime today...
- Won't you sit with her tomorrow?
Molly - She will not remember tomorrow...does not matter... I won't remember either.
(Molly - Lizzy nagyon durva volt ma ebédidőben...
Nem fogsz holnap vele ülni?
- Nem fog holnapra emlékezni...nem számít....én se fogok.)

Szóval ezért.
Szépek, édesek, bölcsek és nagyon öregek. Ez a kis nótacsokor volt mára.

Túl sok volt a halál az utóbbi hetekben és az élet vége nagyon-nagyon szomorú.
Mindenkinek jut egy-két elmorzsolt könnycsepp, Nimoynak is jutott...hát mit tegyek? Ilyen hülye vagyok.
Minden emberi életnek kijárna az egy perc csend is...
...miután csak öljük egymást folyton - némaságba is burkolózna a világ.





1 megjegyzés:

Gergő írta...

Ezekből a beszólásokból jó kis angol filmet lehetne csinálni, pl. Maggie Smith-szel a főszerepben.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...