2015. március 11., szerda

Show must go on

Az úgy volt, hogy hazajöttem hulla voltam a rohadt nehéz délelőttől és rosszkedvű, mert Joanie készülődik lassan a nagy útra. Ma összesen két mondatot beszélt, azt mondta, de jó, hogy ott vagyok és vigyem haza a rongymacskát.
- De nem mehetsz még, nem lehet...
- ...menni akarok...

A műszakom végére már nem volt magánál, csak aludt, nagyon mélyen...egyre méllyebben.
Beültem hozzá, megsimogattam a kezét, már romlik a keringése, hideg volt.
A homlokára nyomtam egy pusznyákot, felkaptam azt a hülye macskát és eljöttem.
Még mindig a táskámban van, képtelen vagyok elővenni, pedig ki kéne mosni, tiszta zabkása a szőre...

Hazaérvén még benyomtam a kaját a sütőbe, a ruhákat a mosógépbe, de úgy megviselt ez a nap, hogy beszélni se volt kedvem...és akkor jöttek a gyerekeim.
Tami elővette megint a "nyulat teknőst vagy legalább egy aranyhalat" lemezt, meg a "persze minden osztálytársának van saját állata" témát. 
Nagyon nem volt idegrendszerem emlékeztetni, hogy egy teknős már kinyíródott nálunk, mert Domestos-szal takarították ki a terráriumát mikor nem voltam otthon. Negyven hörcsög és néhány tengerimalac is megboldogult már a családunk gondoskodása alatt, pedig eléggé odaadóan neveltem a gyerekeimet a felelős állattartásra...
Az akváriumi hanyattúszóbettát is sunyiba cseréltük le egy másikra és apának bemagyaráztuk, hogy csak lefogyott egy kicsit, és a farkát a vitorlások csipkedték rövidebbre...
Nem voltam képes elmagyarázni, hogy alapjában véve lehet teknőse, akár nyula is, de meg kell várni míg ez a lüke terrier a nagylányékkal elköltözik, mert úgy beindul a szagoktól, hogy szét fogja szedni a szobaajtóját...Tami úgyis csak legyintene, mert nem értek én semmit se...
Olívia besértődött, mert nem volt kedvem megvarrni a sálját, megmagyarázni, hogy miért nem volt, pedig mennyit segít (tök igaz), ma is megpucolta az összes krumplit mire hazaértem...nem értek én semmit...
Zsófinagylányék végre kicsit egyenesbe kerültek, és megrendelték a kiságyat is, örülni viszont ma nem nagyon tudtam velük, gondoltam majd holnap kiörvendezem magam...
Nóri az új cipőjét mutogatta, ami szerintem rém ronda és ezt majdnem meg is mondtam neki...jaj anya, te már nem érted ezt - jönne a válasz...
Anyu a skypeon észrevette, hogy nem vagyok teljesen magam, de nem volt kedvem elmesélni semmit se, úgyhogy elköszönt hamar, majd holnap beszélünk, de holnap se fogom elmesélni mert anya úgyis csak legyintene és nem értene semmit...
A férjem ezerrel magyarázta mikor hazaért, hogy milyen profi fotósállványokat látott nekem, meg hogy csekkoljam le a neten a bluetooth-os billentyűzetet az ipadhoz, de én csak arra gondoltam ki kell írnom magamból ezt a sok dolgot, mert belémfeszül teljesen...

Aztán amikor kijöttem a zuhany alól, a folyosóról benézve az iszonyat hangzavaros szobába, már készülődött a számra a csúnya mondat: p...ába már legalább az ajtót...
...de csak álltam ott előbb mosolyogva, aztán nevetve-szégyenkezve...
Az a két majom, Olívia meg a Tamara a gangnam stylera táncoltak egy szál pólóban meg bugyogóban...a kutyával...meg egy plüss mikewasowskival amit tavaly pecázott a Bali a bazárban
....volt egy látvány

Szart akarok én!?
Minden tökéletes.
Legalábbis a dühömet már kisírtam és nekiláttam megvarrni sálat.

Megjegyzés küldése

Mai elmélkedés

...az már az öregedés jele, hogy a szemöldökömet is el tudom aludni? Öt percembe is beletelt reggel mire visszasimogattam a helyére. Hang...