2016. május 19., csütörtök

Egyenlők és egyenlőbbek

A gyerekek otthon fővárosból munka miatt megyeszékhelyre költöztek - további ok, hogy közelebb legyenek anyámhoz - és pályáztak albérlettámogatásra, merhogy százkilencvenezerből százat elvisz az albi, a többi meg éppenhogy... ötezer a babatej egy hétre és akkor még csak inputról beszélünk a gyerek esetében.
Ha megkapták volna, kicsit nyugodtabban élhetnének, jutott volna arra, hogy esetleg jogsit szerezzenek, a Tomi elkezdje a sulit - munka mellett - amit szeretne, a Zsófi megcsinálja az MsC-t - gyes alatt- meg amúgy nem éreznék szarul magukat, hogy ránk meg anyámra vannak szorulva - és nem azért mert nem akarnánk segíteni, ahogy mindig is és ezután is, csak nekik is szar így. 
...szóval bár minden szaros feltételnek megfeleltek mégis el lettek utasítva - fellebbezésnekhelyenincs szólt Bocsi ügyintéző úr. Fő indok - "a munkaerőigény helyben is kielégíthető lett volna" - jah ezért utaztak fel érte Bp-re interjúztatni, mer ilyen két nyelven beszélős informatikusfejűek szaladgálnak városszerte-namindegy...
Láthatatlan tintával viszont benne volt a határozatban (mer én aztat el tudom olvasni, van hozzá sepeciális szemem) hogy ám sajnos albérlettámogatás otthon csak a minisztereknek meg a képviselő uraknak jár....
Olyandühítőezatehetetlenség... és sajnálom, hogy nem voltam erőszakosabb, hogy maradjanak itt...
ÚÚÚÚhdebedobálnék egy molotovot a parliamentbeeee dekomolyan...

5 megjegyzés:

Hegemony77 írta...

Néhány hete találtam rá a blogodra... Imádom!
Sajnálom a leírt helyzetet, tényleg jó szemed van!

Mami írta...

Köszi.

Abigail Ergal írta...

Régóta olvaslak, gondoltam most már meg is szólalok! :)

Még visszamehetnek, nem? Persze, tudom, nem könnyű egyszer ide, egyszer oda, de lányomék is kétszer mentek ki.

Gabi

Mami írta...

Örülök, hogy megszólaltál. Legalább nem mindig csak spam megjegyzeseket kapok.
Persze... Visszajöhetnek, vagy mehetnek máshová. Csak azért volna jó nekik ez a pár év otthon mert tapasztalattal könnyebb pályázni külföldre. Ezért is mentek haza, mert volt ez a lehetôség. De azóta minden olyan mintha üldözné ôket a balszerencse. Sajnos én meg tudom, milyen ez az érzés. Mást se ismertem egész életemben.

Abigail Ergal írta...

Kedves Tőled a fogadtatás! Köszi!

Igen, én végig olvastam visszamenőleg az egész blogodat, és így tudom, hogy miért jöttek haza. De te is tudod, én is tudom, hogy ami itt van, az napról napra élhetetlenebb. És ők sajnos belekerültek ebbe.
Másrészt persze, a tapasztalattal való munka keresés nyilván sokkal eredményesebb.
Mit mondhatnék, türelmet, kitartást nekik. Valahogy húzzanak le legalább 1-2 évet, aztán hajrá.
Vagy a másik megoldás az IT nomádok, vagy milyen nomádok. Akik interneten keresztül dolgoznak a világ bármely részéről. Bár nem tudom, hogy milyen IT-s területen dolgozik Tomi.
Tanácsot adni a legkönnyebb, de nyilván tudják ők, hogy mit miért és hogy csinálnak.

De ha már így beszédbe elegyedtünk, akkor ajánlom neked én is a saját blogomat. Nem angliai élet, de talán érdekes.
https://irolettemvagymi.blogspot.hu/

És csak most tűnt fel, hogy egyforma a hátterünk. :)

Szép hétvégét Neked!
Gabi

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...