Miegymás és egy szössz

Itt van a lányunk meg az unokánk két hétig. Hirtelenjött elhatározás volt, de szerencsére van a családban légiközlekedésben dolgozó ember, így személyzeti jeggyel jöhettek idefelé óccsón (ingyen) (amit ezúton is köszi az unokatesómnak).

Nagy az öröm.

Reggel kicsit korán kelünk (ötkor) a gyerkőccel, de ez még belefér (őőő, korábban is megyünk aludni mer a gyerek ötemberes duracellel működik.)

Férj: "Olyan disznóvágás-érzésem van. Akkor is mindenki ilyen keskeny szemekkel nézett és kint még sötét volt."

Marcibazsi rém aranyos, valami egészen elképesztő szókinccsel beszél Klingonul, de a sziját, a kukkot, a dádát meg a nyanyát értem. Egyszer már mondott papát is.

Ipadfüggő mint én és lekonyulós lapátfülei vannak mint amilyenek nekem voltak kiskoromban.

Okos és akaratos, szóval a családtól nem üt el. A lépcsőmászás és a kertben szaladgálás a kedvenc elfoglaltsága, valamint elszántan próbálja megállítani a kutya farkát mert szerintem nem érti miért mozog egyfolytában.

A Mása és a Medve a kedvenc meséje, a szendvics és a tejszelet a kedvenc kajája. Sokmindent meg kell tudnom még róla, mert telik az idő...

Majd csinálok szelfit vele, de egyelőre itt vannak ezek: ahogy látszik, a papát is lenyűgözte. Tegnap eljöttek a munkahelyemre elém a férj babakocsit vezetett újra. Szerintem élvezi.

Nem ám csak technikával etetjük, de csak ilyenkor marad nyugodtan, hogy lefotózzam. A lépcsőn kb húsz képből ez az egy lett többé-kevésbé éles...

(Albérlet update: lett nekik lakás, szép helyen, közel a melóhoz. Mire hazamennek innen, Tomi már el is intézte a költözést.)