2017. január 14., szombat

Angliáról mesélek


...avagy haldokló kapitalizmusmesék:


Már rég akartam írni a Street Pastors (Utca Pásztorai) nevű charity szervezetről, ma láttam egy cikket róluk a helyi Herald Express-ben és megint eszembe jutottak. (Charity azt jelenti ugyebár, hogy az összes bevételük adományokból van, az emberek pedig ingyen dolgoznak nekik, vagyis a munkájukért nem kapnak fizetést.)

2008 óta működnek itt az öbölben, előbb csak itt a városban egy mikrobusszal, most már a másik kettőben is kisebb autóval. Minden hétvégén és nagyobb rendezvényeken.
Hétköznapokon öt nagyobb középiskolánál biztosítják az iskola környékét. Ebbe beleértendő: közlekedés segítése a forgalmasabb csomópontokon, tanácstalan diákok megsegítése (elveszett mobil, nem jöttek érte stb. ) Az elemi suliknál ilyenre nem nagyon van szükség, mert a kicsikre amúgy is extrémen odafigyelnek, minden suliban van pl. Lollypop Lady (Nyalókásnéni) akinek a nyalókája a stoptáblája és reggel meg délután a kereszteződésben az átkelőhelyen megállítja a forgalmat ha a kicsik az úthoz érnek. Ezek az embereknek általában ez félállás vagy részmunkaidő és nagyrészük nyugdíjas vagy nem tud teljes állást vállalni (gyereke van, beteg, mozgássérült, egyéb...) Az iskola alkalmazásában állnak, és általában a minimálbér összegét keresik.

Mit csinálnak a pásztorok éjjel?
Mindent. Hétvégenként mikor a szórakozóhelyeken nagyüzem van a bulinegyedben (belvárosban) vannak egy autóval, három négy emberrel. Állandó helyen vannak, mindenki által köztudott, hogy hol.
Van náluk víz, étel, elsősegély, papucs, meleg pokróc, esernyő, néhány jó szó, lapát seprű az üvegszilánkokhoz, cserepekhez. 
Segítenek az olyan fiatal vagy kevésbé fiatal rászorulóknak, akik túl részegek vagy túlságosan be vannak állva valami drogtól. Biztonságos állapotba próbálják őket hozni ahhoz, hogy taxit hívjanak és hazaküldjék, felhívják a családot, hogy gyűjtsék össze a delikvenst, vagy maguk szállítják haza, szélsőséges esetben mentőt hívnak. Az alkoholtól kiszáradt emberkéket vízzel itatják, tesznek beléjük egy kis szendvicset és csokit, hogy jobban legyenek.
Itt nálunk az öbölben nem jellemző a kirívó eset, de azért akadnak ebből is minden hétvégén, a többségük inkább csak nem méri fel mennyit tud inni. 

Jelenlétük azzal együtt is megnyugtató, hogy itt kiskorút nem nagyon találsz az utcán este kilenc után, és a szórakozóhelyeken is igazolnod kell elmúltál 18, némelyik helyen 21 év a korhatár, de a Back to the 80s bárban pl. 25. Kicsit néha lehet csalni, de sokat nem és ha lebuksz egy ideig nem kell arra a környékre menni.
A szórakozónegyed bezárása után (ami itt kettő, talán három óra hajnalban) amikor kiürül a város összeszedik az elhagyott dolgokat, tárcákat, mobilokat, kabátokat, körülnéznek nem maradt e valaki az utcán vagy a parton egy padon.
Ez a szervezet jó kapcsolatot ápol az önkormányzattal, a szociális hálózattal, rendőrséggel és az egészségügyi szervekkel.

Volt már, hogy egyik gyerekem pl. odament hozzájuk papucsért. Hűvös volt, nem tudott cipőben - de nem akart mezítláb  - hazajönni.... mondjuk én mondtam neki még induláskor, hogy ne mászkáljon egész éjjel tizenhét centis sarkakon, de hát én is azon akartam mászkálni annak idején.
Ennél keményebb szolgáltatásra sose legyen szükségünk, de azért megnyugtató a tudat szerintem mindenkinek, hogy ott vannak, bármi történhet.

Szándékosan nem akartam kihegyezni a pásztorokat arra, hogy ez vallási indíttatású szervezet. Azért nem, mert ez lényegtelen. Azért lényegtelen, mert senkit sem akarnak megtéríteni, lényegtelen, hogy a jótékonyságból dolgozók között mondjuk vannak ateisták és más vallási felekezetűek is. Azért lényegtelen mert nem ítélkeznek, nem bíráskodnak, nem kérdeznek csak teszik a dolgukat.
Amúgy meg ez lenne a lényege. Csak úgy mondom.

Hát így megy ez itt a haldokló kapitalizmusban.

Magyarországon teli van a város éjjel tizenkét-tizenhárom-tizennégyévesekkel. Beengedik őket a szórakozóhelyekre és kiszolgálják őket mert csak a pénz számít (biztos van kivétel).
Magyarországon még a taxisba se szorult annyi, hogy ha lát egy részeg gyereket hazavigye, mert fél, hogy telehányja a kocsját (biztos van kivétel).

Fura, hogy éppen a nyugati országokat - köztük az Egyesült Királyságot állítják be otthon fertőként, meg olyan helyként ahol az emberek idegenként bánnak egymással és ridegek meg barátságtalanok a másik ember problémáival. 
A munkatársam az unokatesójával hazafelé tartottak buli után két hete éjjel. Találtak egy 18 éves srácot a padon aludni. Hideg volt aznap kb. 2 fok hajnalban. Felhívták a 111-et (ingyenes segélyhívó nem sürgősségi esetekre) megkérdezték mit csináljanak hívjanak mentőt vagy csak próbálják feléleszteni, kis értelmet lehelni bele. Mivel légzése rendben volt, tanácsolták hogy próbálják felébreszteni és lábra állítani. Ez egy fél óra alatt sikerült is, de a tanácsadó végig vonalban maradt. Nagynehezen kiszedték belőle hol lakik, hazakísérték - inkább vitték - odaadták az anyukájának. A 111 vissza is csörgött, hogy minden rendben ment e.

Magyarországon hány ember állna meg éjjel kettőkor mert lát egy valakit a padon aludni? Most komolyan...

Van fertő. Van alkohol, drog, hajléktalanság. Persze. Mint ahogy mindenhol. 


Legyintenének otthon ---áááh "csak" részeg. 
Úgy kell neki minek ivott annyit?
Lehet, hogy részeg. Lehet, hogy akkor először ivott és fogalma sincsen mennyit kellett volna. Lehet, hogy sokadszor ivott mert jól be akart baszni. Vagy cukorbeteg, pajzsmirigy problémája van, vagy belőtte magát valami szarral, vagy betablettázott. Nem mindegy? Nem mindegy hogy 18 vagy 38?
Persze szép dolog, hogy karácsonykor ételosztás van, meg ruha és játékosztás, meg minusz húszban kinyitják a mittomén melyik koncerttermet Budapesten. Aha... Az, hogy az alföldön, vagy az ormánságban valamelyik iszonyat csóró vidéken hány mama fog belefagyni az ágyába, vagy hogy a tizenhárom éves mit keres éjjel az utcán, vagy hogy továbbmegyek, hogyan megy át a zebrán MINDEN NAP a tízéves gyerek a város egyik legforgalmasabb útján ahol nincsen lámpa (mondjuk konkrétan ennek jónéhány ősz hajszálat köszönhetünk mi is az évek során.... és ez csak egy dolog...)
Hogy jut el a főváros egyik pontjáról a másikra egy anyuka babakocsival.... (azon kell gondolkoznia, hogy kerülnie kell-e, mert az aktuálisan szükséges metrólejáró-feljáró akadálymentesített-e, és  nem volt biztos benne és jajdejó, hogy került inkább és másfél órával tovább tartott az út, mert jobb mintha ottragadt volna a babakocsijával meg a gyerekkel a metróban, mert nem tud feljönni, kurvajó nem?? Jah, és terhesen nem tudja felcipelni a babakocsit, arra meg várni, hogy valaki segít... háááát nemtom...)


Szóval nem haldoklik.
Csak úgy mondom.






Megjegyzés küldése

...kávéházi szegleten...

Ülök a Coffee#1 kávézóban és gondolkozom, hogyan próbálok visszarázódni a melóba a szabi meg az életem félig felfordulása után. Néha jobban ...