2017. január 14., szombat

Angliáról mesélek


...avagy haldokló kapitalizmusmesék:


Már rég akartam írni a Street Pastors (Utca Pásztorai) nevű charity szervezetről, ma láttam egy cikket róluk a helyi Herald Express-ben és megint eszembe jutottak. (Charity azt jelenti ugyebár, hogy az összes bevételük adományokból van, az emberek pedig ingyen dolgoznak nekik, vagyis a munkájukért nem kapnak fizetést.)

2008 óta működnek itt az öbölben, előbb csak itt a városban egy mikrobusszal, most már a másik kettőben is kisebb autóval. Minden hétvégén és nagyobb rendezvényeken.
Hétköznapokon öt nagyobb középiskolánál biztosítják az iskola környékét. Ebbe beleértendő: közlekedés segítése a forgalmasabb csomópontokon, tanácstalan diákok megsegítése (elveszett mobil, nem jöttek érte stb. ) Az elemi suliknál ilyenre nem nagyon van szükség, mert a kicsikre amúgy is extrémen odafigyelnek, minden suliban van pl. Lollypop Lady (Nyalókásnéni) akinek a nyalókája a stoptáblája és reggel meg délután a kereszteződésben az átkelőhelyen megállítja a forgalmat ha a kicsik az úthoz érnek. Ezek az embereknek általában ez félállás vagy részmunkaidő és nagyrészük nyugdíjas vagy nem tud teljes állást vállalni (gyereke van, beteg, mozgássérült, egyéb...) Az iskola alkalmazásában állnak, és általában a minimálbér összegét keresik.

Mit csinálnak a pásztorok éjjel?
Mindent. Hétvégenként mikor a szórakozóhelyeken nagyüzem van a bulinegyedben (belvárosban) vannak egy autóval, három négy emberrel. Állandó helyen vannak, mindenki által köztudott, hogy hol.
Van náluk víz, étel, elsősegély, papucs, meleg pokróc, esernyő, néhány jó szó, lapát seprű az üvegszilánkokhoz, cserepekhez. 
Segítenek az olyan fiatal vagy kevésbé fiatal rászorulóknak, akik túl részegek vagy túlságosan be vannak állva valami drogtól. Biztonságos állapotba próbálják őket hozni ahhoz, hogy taxit hívjanak és hazaküldjék, felhívják a családot, hogy gyűjtsék össze a delikvenst, vagy maguk szállítják haza, szélsőséges esetben mentőt hívnak. Az alkoholtól kiszáradt emberkéket vízzel itatják, tesznek beléjük egy kis szendvicset és csokit, hogy jobban legyenek.
Itt nálunk az öbölben nem jellemző a kirívó eset, de azért akadnak ebből is minden hétvégén, a többségük inkább csak nem méri fel mennyit tud inni. 

Jelenlétük azzal együtt is megnyugtató, hogy itt kiskorút nem nagyon találsz az utcán este kilenc után, és a szórakozóhelyeken is igazolnod kell elmúltál 18, némelyik helyen 21 év a korhatár, de a Back to the 80s bárban pl. 25. Kicsit néha lehet csalni, de sokat nem és ha lebuksz egy ideig nem kell arra a környékre menni.
A szórakozónegyed bezárása után (ami itt kettő, talán három óra hajnalban) amikor kiürül a város összeszedik az elhagyott dolgokat, tárcákat, mobilokat, kabátokat, körülnéznek nem maradt e valaki az utcán vagy a parton egy padon.
Ez a szervezet jó kapcsolatot ápol az önkormányzattal, a szociális hálózattal, rendőrséggel és az egészségügyi szervekkel.

Volt már, hogy egyik gyerekem pl. odament hozzájuk papucsért. Hűvös volt, nem tudott cipőben - de nem akart mezítláb  - hazajönni.... mondjuk én mondtam neki még induláskor, hogy ne mászkáljon egész éjjel tizenhét centis sarkakon, de hát én is azon akartam mászkálni annak idején.
Ennél keményebb szolgáltatásra sose legyen szükségünk, de azért megnyugtató a tudat szerintem mindenkinek, hogy ott vannak, bármi történhet.

Szándékosan nem akartam kihegyezni a pásztorokat arra, hogy ez vallási indíttatású szervezet. Azért nem, mert ez lényegtelen. Azért lényegtelen, mert senkit sem akarnak megtéríteni, lényegtelen, hogy a jótékonyságból dolgozók között mondjuk vannak ateisták és más vallási felekezetűek is. Azért lényegtelen mert nem ítélkeznek, nem bíráskodnak, nem kérdeznek csak teszik a dolgukat.
Amúgy meg ez lenne a lényege. Csak úgy mondom.

Hát így megy ez itt a haldokló kapitalizmusban.

Magyarországon teli van a város éjjel tizenkét-tizenhárom-tizennégyévesekkel. Beengedik őket a szórakozóhelyekre és kiszolgálják őket mert csak a pénz számít (biztos van kivétel).
Magyarországon még a taxisba se szorult annyi, hogy ha lát egy részeg gyereket hazavigye, mert fél, hogy telehányja a kocsját (biztos van kivétel).

Fura, hogy éppen a nyugati országokat - köztük az Egyesült Királyságot állítják be otthon fertőként, meg olyan helyként ahol az emberek idegenként bánnak egymással és ridegek meg barátságtalanok a másik ember problémáival. 
A munkatársam az unokatesójával hazafelé tartottak buli után két hete éjjel. Találtak egy 18 éves srácot a padon aludni. Hideg volt aznap kb. 2 fok hajnalban. Felhívták a 111-et (ingyenes segélyhívó nem sürgősségi esetekre) megkérdezték mit csináljanak hívjanak mentőt vagy csak próbálják feléleszteni, kis értelmet lehelni bele. Mivel légzése rendben volt, tanácsolták hogy próbálják felébreszteni és lábra állítani. Ez egy fél óra alatt sikerült is, de a tanácsadó végig vonalban maradt. Nagynehezen kiszedték belőle hol lakik, hazakísérték - inkább vitték - odaadták az anyukájának. A 111 vissza is csörgött, hogy minden rendben ment e.

Magyarországon hány ember állna meg éjjel kettőkor mert lát egy valakit a padon aludni? Most komolyan...

Van fertő. Van alkohol, drog, hajléktalanság. Persze. Mint ahogy mindenhol. 


Legyintenének otthon ---áááh "csak" részeg. 
Úgy kell neki minek ivott annyit?
Lehet, hogy részeg. Lehet, hogy akkor először ivott és fogalma sincsen mennyit kellett volna. Lehet, hogy sokadszor ivott mert jól be akart baszni. Vagy cukorbeteg, pajzsmirigy problémája van, vagy belőtte magát valami szarral, vagy betablettázott. Nem mindegy? Nem mindegy hogy 18 vagy 38?
Persze szép dolog, hogy karácsonykor ételosztás van, meg ruha és játékosztás, meg minusz húszban kinyitják a mittomén melyik koncerttermet Budapesten. Aha... Az, hogy az alföldön, vagy az ormánságban valamelyik iszonyat csóró vidéken hány mama fog belefagyni az ágyába, vagy hogy a tizenhárom éves mit keres éjjel az utcán, vagy hogy továbbmegyek, hogyan megy át a zebrán MINDEN NAP a tízéves gyerek a város egyik legforgalmasabb útján ahol nincsen lámpa (mondjuk konkrétan ennek jónéhány ősz hajszálat köszönhetünk mi is az évek során.... és ez csak egy dolog...)
Hogy jut el a főváros egyik pontjáról a másikra egy anyuka babakocsival.... (azon kell gondolkoznia, hogy kerülnie kell-e, mert az aktuálisan szükséges metrólejáró-feljáró akadálymentesített-e, és  nem volt biztos benne és jajdejó, hogy került inkább és másfél órával tovább tartott az út, mert jobb mintha ottragadt volna a babakocsijával meg a gyerekkel a metróban, mert nem tud feljönni, kurvajó nem?? Jah, és terhesen nem tudja felcipelni a babakocsit, arra meg várni, hogy valaki segít... háááát nemtom...)


Szóval nem haldoklik.
Csak úgy mondom.






20 megjegyzés:

Sárkány írta...

Lájk. Abszolút így van. És valóban az emberek odafigyelnek egymásra. Még ha ez nem is abban nyilvánul meg,hogy mindennap beszédbe elegyedsz a szomszédoddal. Egyszer zuhogó esőben estefelé bekopogott hozzánk egy vadidegen és azt mondta, hogy égve felejtettük a világítást az autóban. Nehéz lesz így holnap dolgozni menni, kacsintott és bőrig ázva vissza szállt a saját autójába, majd elhajtott. Megérte neki? Hiszen ismeretlenek voltunk számára, még csak a közelünkben sem lakott.

Ergal Abigail írta...

Én csak látogatóban jártam Angliában, ráadásul Londonban, ami azért messze nem olyan, mint egy-egy kisebb város ilyen téren. És mégis, pont ezt éreztem valahogy. Egy kedves ismerősöm fogalmazta meg, aki egyébként szintén kint él, hogy "tudod, végre embernek érzem magam".
És tényleg!

Jól esett olvasni a soraidat!

Gabi

Névtelen írta...

Hazaköpködééééés!!! :)))))

Tableno

Mami írta...

Tableno
Gondoltam, hogy megkapom, de hogy pont teeeee TE :)))))))

Névtelen írta...

Má csak azt nem értem, hogy az önkéntességnek, meg a szolidaritásnak mi köze van a kapitalizmus rohadásához?:)

Mami írta...

Az bakker, hogy a kapitalizmusban sem feltétlen minden a pénzről szól. Az bakker, hogy éppen a kapitalizmus működése az, ami miatt az emberek tovább látnak a pénznél? Talán igen. De mindenképpen van köze hozzá főként abban a tágabb, jelzőkkel felruházott értelemben, ahogyan mainapság az ellenkezőjét próbálják sulykolni...

Nem állítom, hogy tökéletes a rendszer itt. De azt igen, hogy ettől jobbat még nem nagyon talált ki senki.
Szóval köszöni egyelőre jól van.

Névtelen írta...

Amúgy a jótékonykodás, önkéntes munka CSAK a liberális kapitalizmusban létezik. A szocializumsan az ilyesmi konkrétan be volt tiltva!

Hiszen egyrészt az volt az alapelv, hogy állambácsi mindenkiről gondoskodik, tehát ilyesmire nincs szükség, másrészt a végén még "SZERVEZKEDNI" kezdenek a zemberek, és akkor mi lesz?!

Nem véletlenül van a magyar szolidaritás ott, ahol, és nem véletlenül mentek neki a civileknek ismét azok, akik épp szorgosan újjáépítik a kádár-rendszert...

Tableno

Névtelen írta...

Én azért ezt egy kicsit másként látom, szintén innen a nyugatról. Budapesten éltem 40 éves koromig, és megtanultam felelőséget vállalni magamért. Itt meg elcsodálkozom, hogy az emberek többsége annyira a szociális hálóra támaszkodik, hogy elfelejti, tulajdonképpen ez márpedig az ő élete, ő döntései, ő sara, kicsit, mint az ovisok, majd jön az óvónéni és megoldja. Pedig ha elb..-a, azt ő b..ta el. Vannak barátaim a „3.világból”. Ezerszer életrevalóbbak és egészségesebb lelkűek, mint a nagy nyugati jólétben felnőtt kortársaik. Pedig háború, éhínség, diktatúra volt az osztályrészük, mégsem isznak, nem depisek, mosolyognak a világra, és hiába jöttek ide, mégis valahogy megtartják magukat kapitánynak a hajójukon, ha érted. Jó dolog ez, amit írsz, de van egy oldala, egy vetülete, ahonnan nézve ez a gyámkodás inkább káros, mint hasznos. Én nem nagyon kérnék belőle, na, ezt akartam kinyögni. Nem vitatkozási szándékkal írtam, hanem én tényleg így látom.

Mami írta...

Van igazság abban amit írsz, látom én is magam körül ezeket. Ilyen réteg mindenhol van, és vagy lehet, vagy nem meggyőzni őket, hogy változtassanak.
A nézőpontom viszont az, hogy bizonyos százalék - legyen mondjuk 30 mer fogalmam nincs - egyáltalán nem felelős. Olyanok mint én, vagy az én családom. Hajtottunk mint az állat de még a napsütés is ellenünk volt. Jött hogy a telkünk nem a mienk, jött a rák, a betegségek, haláleset minden... és hajtottunk csak tovább, de minden csak rosszabb lett. Azt mondom, ennek a harminc százaléknak az érdekében kell az emberek hóna alá nyúlni. Nem tudja mindenki a maga kezébe venni a sorsát, nem tud mindenki kiverekedni a szarból. Talán a személyiségünk, talán a szerencsénk, nekünk sikerült.
Az angol prolik mentalitásában közrejátszik igen amit mondtál. Meg még közben a fele igaz is annak amit mondanak. Tényleg egyedül neveli az öt gyereket, tényleg agycisztája van. Egészségi állapotukban sajnos sok a genetikai tényező, lehet követ dobálni rám de így van. Látom.
Az igazságot viszont nem lehet fekete és fehérként kezelni. Az angol szociális rendszernek is vannak kiskapui, átjátszható a rendszer ezt is látom. Messze jobb viszont mint az otthoni. Azt meg, hogy aki nem tud gondoskodni magáról, vagy felállni a földről hagyjuk ott (meg még kettőt rugjunk bele) elutasítom. A harmadik világgal nem lehet összevetni ezt, de nem is azt mondom, hogy annak nem lehetnek értékes hozományai.
Azt próbáltam elmondani, hogy ez az "erősebb kutya baszik" nem feltétlen igaz a kapitalizmusban bármennyire is próbálják elhitetni otthon. Meg azt próbálom most mondani, hogy ennek már nincsen is létjogosultsága és a harmadik világbeli országokban sem kéne legyen. A természetes kiválasztódásról lemondtunk mikor emberek lettünk. Már lejöttünk a fáról.
A vita meg jó dolog. Amíg nem veszekedés.

Bóbita írta...

Az a címe, hogy "Angliáról mesélek". Sajnos, nem. Ennek leple alatt, valahogy minden rossz Magyarországon. Amennyiben teljesen, egészen, és mindenestül igazad is lenne, ez így, nagyon csúnya. Ne bántsd a hazámat. Ez az enyém, az én hazám.

Névtelen írta...

Hát persze, a tiéd... Csak és kizárólag a tiéd, benne van a telekkönyvben. Ugye?

Tableno

Mami írta...

Az enyém is.
Ettől még igaz amit leírtam.
Angliáról mesélek, hogy megmutassan másképpen is lehet, és nem azért mert itt minden tökéletes. Abszolút nem. Csak valahogy mindenki azon igyekszik, hogy affelé tendáljon.
Az én hazám is. Ettől még nem fogok hallgatni arról ami szar. Ha csendben vagyok attól változik valami? Nem. Ha beszélek, talán attól se, de ha elég sokan beszélünk egy nap talán igen.
Nem élek otthon ez igaz, de attól még bosszant, hogy sokminden lehetne jobban.
Amúgy meg: imádom a Balatont, vagy éjjel Budapesten sétálni, vagy az alföldön a Tisza mellett szalonnát sütni, apám sírjánál mesélni.
Ennek viszont semmi köze ahhoz, hogy mi szar.
Nem finganak levendulát az angolok se. De be kéne már látni, hogy nem mi hozzuk el az aranykort (vagymit) Európának és az Egész világnak. Be kéne már fejezni ezt a pökhendi kivagyiságot és szembenézni a tényekkel. Kicsi, de változatos, tehetséges nép vagyunk. Éppen ezért rossz nézni, hogy én vagyok az UFO mert ki merem mondani a véleményemet és mert próbálok a saját normáim szerint élni ami már bocsi de jobban közelit az angolok normáihoz mint a magyarországi normákhoz valaha.
Ihletet adtál amúgy. Tovább fogom gondolni ezt...

Mami írta...

Jah... amúgy engem minden "rendes magyar honfitársam" hülyének nézett otthon amikor hónapokon át majd minden nap reggelit vettem/vittem reggelente a melófelé útba eső hajléktalannak. Akkor is amikor összeszedtem a gyerekeim turkálóból beszerzett márkás ruháit és levittük a barátnőmmel a szomszéd faluba a cigány családoknak. A szomszéd orvosnő meg eladta őket a facebookon meg a jófogáson "háttehülyevagy" felkiáltással.
Ennek kell változnia és ennek semmi köze ahhoz, hogy szeretem e a hazámat vagy sem.
Arra próbáltam mindösszesen rávilágítani, hogy éppen ott folyik az a fajta harácsolás meg leszaromság amiről úgy beszélnek mint ha itt lenne így. Itt nem így van. Sorry

Mami írta...

Jah és még valami Bóbita:
Nem minden rossz. Csak majdnem minden. Azóta még inkább látom amióta itt vagyok (és látjuk sokan, ezért van ez a hülye izé ,hogy mi hazaköpködünk pedig rohadtul nem erről szól és még mindig nem értitek)

Mami írta...

.... azt amúgy én is sajnálom, hogy el kellett hagynom a hazámat, de azt egy percig sem, hogy azt a mentalitást és a rendszert is magam mögött hagytam.

Névtelen írta...

Ez az egész "hazaköpködősdi" már annyira, de ANNYIRA unalmas! Mindig ugyanaz a nóta, ugyanazok az elcsépelt "érvek":

"Aki elment, az nem tudja igazán, mi van otthon. Meg különben is, mit érdekli az otthoni helyzet, ha egyszer elment?"

- Már hogyne tudná, már hogyne érdekelné! Vannak otthon maradt családtagok, barátok. Az ő sorsuk nem közömbös nekünk sem. Plusz, Magyarország a mi hazánk IS, függetlenül attól, hol élünk. Magyar állampolgárként ugyanannyi jogunk van beleszólni az otthoni dolgokba, mint bárki másnak.

"Ne mondjál rosszat az ÉN hazámról, mert NEKEM az fáj!"

- Ugye egyfelől tisztáztuk, hogy nem CSAK a te hazád, másfelől meg nekünk is fáj, hogy Magyarországból az lett, ami. A mi generációnk a rendszerváltás után közvetlenül indult el a Nagybetűs Életben, tele reménnyel, optimizmussal, hogy végre nekünk is olyan országunk lehet, mint amit anno az ausztriai bevásárlókörutakon láttunk. Hát nem lett. El kellett mennünk máshová, ha csak kicsit is úgy akartunk élni, ahogyan azt elterveztük.

Viszont közben megláttuk a különbségeket. Megértettük (részben), hogy mit kéne otthon másként csinálni, hogy legalább jó irányba haladjunk. Nem minden pénzkérdés. Sok mindenhez csak akarat, jobb mentalitás kéne. Megpróbáljuk elmondani az otthoniaknak. Akik válaszul megsértődnek és/vagy lehurrognak.

Nem baj, a mi gyerekeink már "kint" nőnek fel, nekik itt a hazájuk. Ők már nem fognak "hazaköpködni", mert nem érdekli őket, hogy mi van Magyarországon. Lehet megnyugodni, hogy a Kárpátok ölén minden a legnagyobb rendben van, a magyarok a létező világok legjobbikában élnek. Változás, az nem lesz.

Bóbita írta...

Nem baj, ha erről beszélgetünk. Nyilván, akik kint élnek, másképpen látják.
Az is jó, hogy a gondolatom Rózamamit tovább gondolásra készteti.
Az viszont nagyon szomorú, amit írsz: a reggelit vittél a hajléktalannak, doktornő eladta stb. Igen, ilyen mentalitással csodabogár, vagy tisztahülye stb. vagy. De voltak és vannak és kell hogy legyenek is ilyen hülyék (több ilyen ismerősöm van), akik ilyen jók és segítenek. Mert nem magunkért élünk a világban, hanem, hogy másoknak szebbé tehessük. Ez a feladatunk.

Mami írta...

Kivétel van. Attól még a többség hozzáállása szar arrafelé. Sok oka van ennek, ezer oldalról ki lehetne elemezni.
Tény viszont az, hogy valahogy nem értem akkor sem. Okosnak, tehetségesnek, barátságosnak, vendégszeretőnek és még kitudja minek tartjuk magunkat és közben meg rohadtul nem így van (többségében nem).
Mindig érzem és érzékelem ezt a bezzeg hozzáállást, anélkül, hogy bármit is letettünk volna az asztalra.
Tudom tudom ... kishazánkon mindenki átgázolt, mindenki csizmával taposta a nyakunkat, száz év ott negyven itt... háromperhármas ügynökök, trianon meg izéééé - nem kéne már elkezdeni a jövővel foglalkozni és hagyni a múltat is a francba?? Pár éve még azt mondtam, ha úgyis Európába tartunk meg határoknélkül akarunk akkor nem mindegy má kié Erdély?? Mostmár abban se vagyok biztos, hogy Európába tart az ország. Már mondjuk Anglia se tart oda.... De azt érzem, hogy nem felzárkózás folyik, hanem kb ötven évvel visszafelé retardálás.
Amúgy nekem nem feladatom, hogy jó legyek másokhoz, egyszerűen ilyen a természetem, de nem vagyok Terézanya.
Csak ez a "jóság" dolog itt valahogy jobban belesimul a társadalomba. Senki se lepődik meg rajta. Evidens. Egyértelmű. Alapvető.

NAmindegy ez messzi vezet. Majd még elmélkedem.

Bóbita írta...

Mindenki feladata jónak lenni. Te is az vagy, mikor a mamikkal, kedvesen és türelmesen vagy évődve de csak eléred, hogy egyen, öltözzön fel, jöjjön le a társalgóba stb.

zsuzsi írta...

Onellato nevtelen (legalabb egy szamot adhatnanak maguknak), az szep, h szerinted nem jo a masokrol gondoskodas es neked nem kene, pedig ez a vilag ezert tart itt ahol, mert letezik a szocialis halo. Sikhulye, drogos anyuka gyerekebol is lehet valami, mindenfele elonytelen borszinnel is, pont ezert.
A masik, h hacsak nem vagy tenyleg nagyon gazdag, de meg talan akkor is, kerulhetsz olyan helyzetbe, akar onhibadon kivul is, h masokra szorulsz. Barki, barmikor kb negy lepesnyire van attol, h a hid ala keruljon, tenyleg nem kell sok. Egy draga betegseg, rossz valas, becsodolt munkahely/vallalkozas es kesz is. Az meg k ki "erdemli meg" a tamogatast es ki kerult nyomorult helyzetbe a maga hibajabol, sokszor csak nezopont kerdese.

Öregedel

A férj ma vett fülpiszkálót (hivatalosan fültisztító pálcika), mert anélkül a férfiak nem tudnak élni nagyon. Hiába próbálom magyarázni, hog...