2018. február 27., kedd

Majdnem elfelejtettem megmutatni Remy-t.



Eléggé megküzdöttem a mohair fonállal, vakon böködtem össze tulajdonképp teljesen szabadkézzel. Dróttal van merevítve, szépen megáll a lábain és a farkán. Nagyon büszke vagyok rá.

A hűtőm tetejéről felügyeli a főzési folyamatokat, és asszem ilyet többet nem szeretnék horgolni, viszont a következő nagy fámat már kinéztem (szintén mese és szintén mohair, mert ihletet ad), de előbb befejezem a terítőmet.

4 megjegyzés:

Unknown írta...

Ha felrakod majd egyszer az Etsy shop-odba, mert állandóan belepofázik a főzésbe, kérlek szólj előtte!!! :)

Névtelen írta...

Nagyon durván jó vagy ebben a műfajban! Engem mondjuk jéghidegen hagy, de a teljesítmény és a színvonal elismerésre méltó.

Mami írta...

Hát... Köszönöm. Teljesen hidegen kéne hagyjon engem is, mert teljesen haszontalan foglalatosság. Csupán csak annyi az előnye, hogy szeretem (éppen elég egy hobbihoz), de pénzt sose fogok látni belőle mert attól lustább vagyok, meg csak elvenné az alkotás örömét.

Bóbita írta...

Őrülten jól néz ki!! azok a lábacskák és kezecskék! A szája széle! A fogai!!! és az orra! eszméletlen!!
Ok, maradjon is csak hobbi, mert elromlana különben!

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...