2018. április 3., kedd

Inkább hervadjak




Nem gondolkoztam sokat rajta miért gyűlölöm a húsvéti locsolkodós szokást.  Zsigerből utálom. Kicsit kifejtettem tegnap magamban miközben néztem a tévében (férj nézte a híradót) ezt a gyönyörű népszokást.


                                                                                









Nem ért nagyobb trauma, frusztrált se vagyok, semmi ilyesmi,  NAGYON kevés dolog van amitől öt másodperc alatt kiakad a hisztimutatóm és ez az egyik. (Még a hátamon böködőskopogást se bírom, de más most nem jut eszembe.) Olyan vérnyomás-emelkedésem lesz, hogy simán ki lehetne nyírni locsolás indukálta agyvérzéssel és még börtönbe se kellene mennie senkinek.



Egyszer kb. húsz évvel ezelőtt még a férjjel is összeveszekedtünk emiatt, mert az egyik barátja abszolút nem vette komolyan kérlelő figyelmeztetésemet, és többedmagával szódával rontott rám húsvét reggel amikor is én békésen iszogattam a kávémat a kanapémban.
Míg mindenki jól szórakozott én tehetetlen dühömben földhöz basztam a kávéscsészémet és elsírtam magam. Az olcsó padlólappal lerakott konyhában a bögre ripityára törött, és a padlóból is kipattant egy darab (amely ezután minden nap emlékeztetett, mekkora egy hisztis picsa vagyok amúgy.)
A férj teljesen ki volt akadva, hogy hogy lehet ilyen gyerekesen viselkedni és nagyon összebalhéztunk. Érted, ÉN vagyok gyerekes.
 A barát bocsánatot kért, de látszott végig, hogy ő se érti és az arcára volt írva, hogy "ekkorahisztispicsátnahát"...
Asszem az összes azelőtti húsvét frusztrációját éltem át abban a szódafröccsben és egyszerűen csak épp akkor borult ki a bili. Mert talán naívan azt gondoltam, hogy felnőttként nem kell elviselnem a megaláztatást és ezt az egész nemakarom tortúrát, amit gyerekként kellett és ami ellen nem is tudtam tiltakozni, mert nem voltak hozzá eszközeim. Azt hittem, hogy felnőttként eldönthetem, hogy ha valamiből köszönöm szépen nem kérek.
Póbáltam a férjnek is elmagyarázni, (ő aztán később meg is értette és el is mondta, hogy ebből a nézőpontból sose vizsgálta)  hogy ez nekem kurvára nem vicces és hogy ezt az undorító, idióta, hülye ősrégi szokást totálisan felesleges fenntartani.
 Semmi poén nincsen abban, hogy reggel újra kell magamat bootolni, hajat csinálni, átöltözni és még a nappalit és a kanapét is én hozzam rendbe amíg ők röhögnek és iszogatnak a teraszon. Ő van mindig a legjobban kiakadva, amikor más faszával verik a csalánt, hát ez meg most az én faszom és erdőirtásra használjátok. Nem tudom, de olyan kétségbeesett dühöt érzek még akkor is ha csak a tévében látom a locsolkodást, még magamat se értem, mert amúgy meg minden hülyeségre kapható voltam és vagyok.

Öltöztem én be tükörtöjásnak farsangon a férj meg szalonna volt, mentem vizidiszkóba (jó mondjuk kissé kényszeres mosollyal az arcomon, de csak a zene miatt) a gyerekeimmel, voltunk (már jóval harmincon felül) meztelen fürdeni az orfűi tóban vagy tizen baráti társasággal - és most is elmennék. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem tartom magamat egy ilyen besavanyodott fapinának akit csak az érdekel, hogy ne törjön le a műkörme és ne gubancolódjon be a póthaja vagy ilyesmi...
...sajnos emiatt a marhaság miatt a húsvétot se szerettem sose.

... és igen. Jó külföldön élni, mert húsvét hétfő reggelén nem kell fosnom, hátam  mögé nézni, nem kell lehúzott redőny mögött imitálni, hogy nem vagyok itthon.
Nem kell másfél napra  a konyhába zárkóznom és robotolnom, hogy legalább három fajta sütemény legyen, amit, miután jól lefogtak, megtapogattak és elázok - a szódától, jéghideg víztől, vagy büdös pacsulitól - majd jól megesznek a kemény legények akik ezután - míg én átöltözök, kimosom huzatot, felmosok meg mittomén - jól megisszák apám borát meg fele pálinkáját, részegek, undorítóak és agresszívak és gusztustalan, viccesnek szánt megjegyzéseket csócsálnak rád két zserbó között. Ezek után én  még elpakolom és elmosom a faszos poharakat meg tányérokat amit hagytak maguk után és feltakarítom a morzsát meg a cipősarat.
A fiatalabbja a piros tojást vagy csokit a kukába vágja, mert csak a pénzzel lehet kérkedni utána, hogy mennyit locsolt össze...


Hát bazdmeg. Hisztis tyúk vagyok, hagyjatok a picsába hervadni.

7 megjegyzés:

mrs gyrmur írta...

Köszönöm, helyettem is megírtad.

Mami írta...

Fura belegondolni, vajon a nők hány százaléka gyűlöli csendben és szenvedi el ezt a faszságot.
Szerintem simán belefér a bántalmazás fogalomkörbe.

Névtelen írta...

Abuse???

Mami írta...

Mondhatni...

Christine írta...

Ezt most nagyon jó volt olvasni. Jelentem nem vagy egyedül hisztispicsa. Már 18 éve kikerültem ebből a körből, de még mindig képes vagyok dührohamot kapni a locsolkodás témájától. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, mit szeretnek ezen az emberek. De persze ha ez szóba kerül én vagyok a hülye. Ha pedig elárulom, hogy a világ normálisabb felén barbárságnak tartják a locsolkodást akkor ugye mindenki kiakad.

Mami írta...

Azért jó, hogy nem vagyok egyedül. Otthon kisebb fajta szentségtörésnek minősül már csak megemlíteni is, hogy ez az egész mennyire “kényelmetlen”.

Hegemony77 írta...

Szívemből szóltál! Szintén utáltam mindig is a húsvéti locsolást. Ez a harmadik húsvét hétfőnk angol földön locsolás nélkül, de még nem múlt el a kellemetlen érzés a húsvét hétfővel kapcsolatban. És milyen jól leírtad, a locsolók után nekünk kell kitakarítani!

Jedi vagyok, vagymi...

... az éjjeli invázió a főutcán ért minket. A férjjel a Bank Bar neonfényeit használtuk fénykardként a harcban. Nem tom hogy jött ide a Koba...