Sok amúgy és ...

... amúgy tök nehéz és kaotikus volt ez a két hét, de tök kedves voltam szerintem mindenkivel még azzal is akinek kétszázszor kellett valamit elmagyarázni.
... és amúgy nem vagyok egy pesszimista meg nyervákolós picsa se.
...és amúgy tökre SEMMIRE nem menne nélkülem az egész kóceráj,
... nem, amúgy nem vagyok nagyképű.
... Amúgy a főnök közölhette volna, hogy a saját privát e-mailjét adta meg az NHS redbag programban, és hogy egy hónapja megkapta az e-mailt a demonstráció időpontjáról és a táskák átvételéről...
... és amúgy jó lett volna nem pénteken reggel megtudni, hogy féltízkor lesz a tréning a kórházban (ami amúgy akkora mint az Atlantis a Pegazus galaxisban).
... és akkor jó lett volna tudni mi ez az egész és nem tökhülyén állni ott mint egy fasz.
.... és az is tök jó lett volna ha aznapra nem lett volna egy BT s megbeszélésem, két ápolási napló update és százezer más dolgom...
....és az meg méginkább jó lett volna, hogy ha nem megint az utolsó vagyok aki eszébe jut...
... és az külön jó lett volna, hogy ha nem szól be bunkón amikor elmondtam hogy erre a napra ez nem fog menni, (érted félkilenckor közli, hogy negyedtízre menjek a demonstrációra a kórházba, mindezt űrlakóként, aki még azt se tudja, melyik oldalon kezdjen szopogatni...) mert nem hagyhatom itt a munkát hétvége előtt, így is be kell jönnöm vasárnap a body map - eket updatelni.

"... ohhh.... ok.... I just thought you might want to feel important...."

Szóval ja, jó lett volna ha nem kellett volna félkilenckor már bőgni, és pedig abszolút nem vagyok bőgős mostanában.
... és amúgy tök alázatosan és szorgalmasan dolgozom mindig...
...de amúgy ez eléggé fájt.


... amúgy letelefonáltam a tréningesekkel a dolgot, elküldtem egy taxit a piros NHS táskákat felvenni és írtam a területi illetékesnek, hogy ugyan legyen kedves és  küldje már át posztereket meg a demonstráció anyagát... “igen tudom, bocsi sajnos valaki véletlen kitörölte, nem tudom elnézést, a főnököm nem elérhető most... stb stb”
Ekkor derült ki, hogy november 4.-én át kell állni erre... még én éreztem szarul magam értitek... hát jó lett volna ezt is tudni. Mer kb az összes húsz betegünket érinti. Meg kb engem kurvára. Csak húsz betegvizsgálati fomanyomtatványt kell kitölteni, húsz betegelőzménnyel, húsz leltárral, húsz kapcsolat listát, húsz rendelőlistát, húsz mindent összekészíteni egy sürgősségi csomagban. Csak pont kétezerszer lehet tévedni, és a mentős azt az információt fogja készpénznek venni a betegről ami a csomagban van... úgy, hogy a missziszdéviszek naponta zaklatnak még két hét után is hogy “howdoIprintthis”... hát...READ THE Fákking USER GUIDEEEE (mert .... amúgy azt is csináltam, képecskékkel, folyamatábrákkal, táncoló emberkékkel.)
.... amúgy van időm...
...negyedikéig....


...amúgy azt válaszoltam a bunkó beszólására (mielőtt elmentem a klotyóba bőgni) hogy:

"...actually I am important...whether you do know or you do not..."

és elsétáltam.

...amúgy minden ok. Ma itthon vagyok generáljavításban, tanulásból szabadnapot adtam magamnak, brassói aprópecsenyét csinálok a család kívánságára és van egy jó könyv amit ma kezdek - asszem a fürdőkádban, rég volt ilyen. Közben szugerálom magam, hogy NEM VESZEL SEMMIT, mert a George-ban van egy isteni fekete dzsörzéruha megkötős ővvel és hozzá egy isteni ilyen pufistáska ami leopárdos. Úgy elképzeltem magam benne, de muszáj spórolnom mer jön a kari és alig várom már, mer imádom és még a novembert ki kell bírnom, de már lexivesebben  most díszíteném a házat...

Nem is értem magam, hogy amúgy hogy vagyok egy ilyen harmatgyenge néha, sokszor leszarom és félvállról tudom venni az emberek hülyeségeit, és akkor egy ilyen szar mondat egy reggelen így elintéz egy egész napra... hát én tökre megsértődtem most.
Na mindegy.