Inkább én már csak az ilyen üldögélős - vacsorázós - iszogatós estéket kedvelem, ABBA, Queen meg YMCA nélkül. Jó volt minden a karipartin amúgy, a Grand Hotel még mindig puccos, a kaja még mindig szemmel alig látható, de lealább finom az ital meg kb annyiba kerül hogy abból négyszer rúghatnék be gyors egymásutánban a teszkóparkolóban.
Utánajárok én ennek a mangós csirkesalátának asszem, mert úgy megennék belőle egy normál adagot egyszer.
A piros-csillogós ruha amit erre az alkalomra vettem totálisan elpazarolt pénz volt, mert úgy néztem ki benne mint a télapó zsákja.
Ettől majnem hisztérikus állapotba kerültem, de nagyon uralkodtam magamon. Felvettem hát harmadjára is a kisfeketét oszt jóvan. Ettől mondjuk nem lett annyira jó kedvem indításnak, de megerőlködtem magam és visszazavartam a hisztis picsát abba a kicsempézett pincébe és mégiscsak elmentem. Nem tett hozzá a hangulathoz az ömlő eső, a dörgés meg a kellemes tengerparti viharos szél sem.
Kissé álmososan voltam egész héten amúgy is meg valami baci levert a lábamról, szerintem annak az utóhatása alatt vagyok még éppen, még a férj méregerős kávéjával együtt is csak féltizenkettőig bírtam.
Nesztek csináltunk egy félszalonképes képet a magyar részlegről: Kriszti - Én - Patricia
Elnézést kérünk, ide csináltuk direkt a fotót, de egyikünknk se tetszik igazából én olyan képet vágok mintha beszorult volna egy fing, a Patricia aszongya neki ez az alkohol-allergiás ábrázata, a Kriszti meg sose tetszik magának hiába mondom neki, hogy ajtócsapkodós ötvenes azé ő még mindig...
Szerintük ÉN (ezt figyeld) egy igazi leghuszonegyedik századibb nő vagyok. Kriszti fogalmazta meg a Patricia meg helyeselte.
NA - tessék kérem eztet elhinni mosmár.
Itthon megint realizáltam, hogy ezeket (családot) nem lehet egyedül hagyni pár órára se... meg is mondom nekik, hogy blogra kerültetek b...meg.
1. A háromszázledes karácsonyfaégő műanyag dobozát (amit szépen összerakosgatva az összes többivel az emeleti tárolóban hagytam, hogy majd kari után oda menjen vissza minden dekor a helyére) a mosogatóban találtam tejfölösen - kiderült, hogy a Tami abban vitte a rakottkelkáposztát a melóba tegnap.
2. A hintőporos doboz az étkezőben az asztalon volt és mellette kiszóródva némi por... gondolkoztam azon akarom e tudni azt így éjfélkor, hogy ki és mit hintőporozott az ebédlőasztalon.
3. Találtam egy fél liter kólát a klotyóban... ez már egyszer előfordult valamikor rég, de azóta sem tudtam megfejteni ezt a dolgot... a család mely tagja tartózkodhat olyan hosszan a vécében, hogy fél a kiszáradástól...
... és ahhoz meg aztán igazából Holmes képességei kellenének, hogy mi a tojt csináltak a spagettiszedővel, mert tegnap én nem főztem és ők pizzát rendeltek. A spagettiszedő viszont a mosogatóban hánykolódott reggel...
...egy ilyen mentési akciót tudok elképzelni pl. hogy egy egér akart belefulladni a klotyóba, esetleg csak simán hátat vakart vele valaki. Azt, hogy melyik opciót preferálnám még nem döntöttem el.
Ilyesmiken filozofálok pl mosogatás közben. Néha úgy érzem magam, mint a saját filmem főszereplőjeként egy belső narráció folytonos közvetítése alatt élném a napjaim, pláne mikor egyedül vagyok...
őőő ez remélem nem tünete semminek.
Ez a belső énem kibeszél a fejemből és olykor hangosan felröhögök. Na mindegy... jól elszórakoztatom én magamat a spagettikanállal (najó ez erősen áthallásos), de legalább sose leszek egyedül.
A család lelépett, én rendet raktam és mostan nekilátok online tréningelni, utána henyélek kicsit, majd pedig főzök.
JAH képzeljétek megjött az angol hivatalos végzettséget igazoló izém - az ápolási tervkészítés tudományáról - nemtom bizonyítványom. Szép karácsonyi ajándék.
Huszadikára jegyünk a STAR WARS - ra és jön a kari és és...
Mindig van egy kis szar a palacsintában, most is, de remélem minden megoldódik. Az egyik fele megoldódni látszik a másik fele meg sem rajtunk múlik... Ehhh mindig a kölykök. Kis szünet kéne. Vagy kitalálni hogy hogyan nem kell aggódni.
Ó és lett egy tizenkilencliteres fazekam - végre. Miután fél Devont bejártuk a múlt héten és nem találtunk sehol nagyot, az ebayről rendelt a férj. Merugyanis az olaszoknak (brixhami éttermes banda - hosszú történet) megígértem a töltöttkáposztát és a tizliteres nem lesz elég. Mondjuk én még otthon is mindig a nagybográcsban tettem fel mert ugye négy gyerek száz felnőtt (mer a töltöttkáposztára évről-évre egyre több jelentkező volt) ... és most se leszünk kevesebben, és legalább 12 emberes adag kell plusz másnapi maradéknak.
Jövő héten a titkos télapós ajándékozásra csinálok almáspitegolyót mer az egyszerű, karácsonyra zserbót és mézeskrémest plusz egy meglepisütit ami titkos - hát már ha sikerül.
A Kisztiék hoznak narancsos - viszkis roládot azt már beharangozta nekem, szóval annyit fogunk zabálni, hogy ki fogunk repedni mint a kisgömböc...
A Bali amúgy azt mondta egyszer - kedvenc idézetem: "én azért szeretem a karácsonyt, mert kint hideg van bent meleg van és van töltött káposzta"
Hát szerintem ezzel megfogta az ünnep lényegét.
Ezzel lépek, ha karácsonyig nem jönnék - akkor addig ennyi. Egyetek, pihenjetek, egyetek. Mindenkinek nyugit és egészséget. Pusszancs
4 megjegyzés:
Az ünnep nálunk is zabálásról szól mindig. :) A belső narrátortól ne félj, csak a kreatív agyadnak a tünete. Én is több mint ötven éve élek vele, este lefekvéskor mondjuk túl sokat pofázik, olyankor szoktam utálni rendesen.
:) Boldog Karácsonyt.
Róza! Te Mariann vagy?
Igen. Miért?
Megjegyzés küldése