Van az a szög mikor az ember töke tele neki.
A karácsony iszonyatosan jóvót és borzasztóan (de felemelően) fárasztó. Este háromnegyed nyolckor rúgtam ki mindenkit, én reggel még be kellett menjek mert sürgős cuccaim voltak a melóban, de kettőkor hazajöttem és már csak a krumpli és a lilakáposzta volt vissza, meg a konfitált kacsát lepirítani.
VILÁGBAJNOK volt a kacsám, nem mert én csináltam, de tényleg. A mézeskrémest szerintem majdnem egyedül ettem meg az egész tepsivel, de felfogom ilyen mental breakdown-nak mert szerintem ez pont az, amikor az ember este tízkor előveszi a féltálca sütit a hűtőből és a konyhaasztalnál mélázva falatozik.
Csudálatosan jól sikerült ez a mindenkinek meglepetés karácsony - mert előzőleg sokszor megbeszéltük ki mit szeretne, de a gyerekek idén azt kérték minden legyen meglepetés, és azt is megbeszéltük, hogy sok kisebb ajándékot adunk, nem egy nagyot vagy ilyesmi.
Hát a férjem már hajtogatta egy ideje, hogy majd meglepődök, de én már attól meg voltam lepődve ahogyan az ajándékok gyűltek a fa alatt (mert itt ugye odapakolják hétről hétre és nézheted a csomagokat). Jó mondjuk tényleg sokan is vagyunk (ez nyolc ember ajándéka odavisszakörbekörbe), de így nézett ki szentestére a nappali.
Olyan, de olyan klassz volt. Tök örült mindenki, tényleg nem túlzás azt állítani, hogy minden el lett találva. Letojom, hogy ki mit mond, hogy nem az ajándék a lényeg (utána meg elmennek és jól elverik a pénztet nagytévére), de az ajándékozás is hozzá tartozik a karácsonyhoz. Nagyon jó érzés, hogy olyan ajándékot adhattam a lányoknak aminek örültek, és a férj is tök lelkes volt (idén külön ajándékoztuk meg a lányokat, nem együtt vettük meg). Konkrétan sokkot kaptam, mert rohadtul komolyan vették a lányok a jó ideje tartó nyavajgásomat, hogy kifogyott az összes vakolóscuccom (szemhéjpúder, bronzosító stb).
De a férj még önmagát is felülmúlta olyan jól kitalálta nekem a dolgokat. Jó az is igaz, hogy mindig adok támpontot így év közben, én azt gondolom, hogy rafinált utalásokkal, de szerintem ő felismeri azokat az utalásokat csak úgy csinál mintha észre sem venné, aztán meg egyszer csak kihúzná a tarsolyából, én meg úgy teszek mintha nem tudnám, hogy ő azt akkor amikor kellett megjegyezte és elraktározta.
Viszont a koncertjegyen meglepődtem, mert arról már nagyon régen beszéltünk - évekkel ezelőtt - meg youtube-on nézegettük még régesrégen a belgrádi koncertet azt hiszem.
Tehát májusban a Royal Albert Hall -ban a Royal Philharmonic Orchestra Film Music Gala -ra megyünk el (remélhetőleg, de ha elhalasztódik, akkor később). Még mondta karácsony előtt, hogy a kettő ajándékomat összekapcsolhatom, de azt akkor még ugye nem értettem, persze mosmár világos, hogy a fülbevalót felvenni a koncertre ugye.
Szeretném az örömömet mindig kikiabálni, de még mindig bennem van ez e hülye gát, hogy majd az emberek azt gondolják, hogy hivalkodni akarok vagy menőzni, pedig csak örülök, de mindegy is már lassan azért sikerül azt is mégjobban letojni, hogy ki mit gondol.
A boxing day leárazásokra félretett kis pénzecskémet meg a H&M ben otthagytam és a négy újabb szerzeményem miatt még egy csomag vállfára is be kellene ruháznom.
Azt amúgy nagyon szeretem angliában, hogy a leárazás az bakker leárazás - negyven - ötven fontba kerülő cuccok tízért stb. Nem olyan amihez ugye voltunk szoktatva, hogy föléírják a sokpénzet áthúzva, vagy pont öt százalékkal tolják lejjebb az árat és mekkoraakcióvan gyerebe, vagy a harmadik amikor a szart meg amiből nincsen méret azt féláron adják, és kiírják hogy mekkora leárazás van és egyébként meg mindenre igaz, hogy csak az a hülye apróbetűs rész ne lenne.Jó tudom, nem mindenhol van ez otthon se így, de rohadt sokszor éreztem magam átcseszve.
Az elmúlt héten még nagyon optimistán indultam neki az év utolsó hetére kiírt szabadságomnak.
Leszámítva, hogy én láblógatást terveztem - ami nem sikerült, de pont egy kicsit még meg is toltuk mi szerényen az év végét csak úgy rózásan, és tekintve hogy én még a karácsonyt sem pihentem ki rendesen ez még a beraktározott (mézeskrémes) energiakészletemet is felemésztette teljesen.
A láblógatás ma sikerül először (najó félig, nem főzök de mosok és ki kell porszívózni, blogot írni, elpakolni az ajándékokat meg összerendezgetni egy kicsit a lakást). Ma fogom megnyitni az applikációkat amiket múlt vasárnap letöltöttem, ma fogok belekezdeni az új horgolós projektbe és ma fogok filmet nézni először a héten. Nem tudom miért nem sikerül ez sose úgy ahogy elgondolom, mert mindig találok valami csinálnivalót... nem tudom, hogy csinálom.
A melóról már nem írok, szerintem már az én tököm is tele a történeteimmel. Nem vagyok magammal előrébb - kedden reggel hétkor a szemklinika előtt be kellett ugranom “csak egy órára sürgős lenne” azért, hogy három emailt elküldjek egyet az angol egészségügyi minisztériumnak egyet az egészségvédő intézetnek egyet a minőségbiztosítási team-nek.
Lázadás is van a kollegáknál, én a magam részéről kiléptem a fészbukkos munkacsetből mert lojalitási, etikai és szakmai felelősségi problémáim is vannak ezzel (meg nem is értek egyet nagyjából) és nem volt más megoldásom a problémára. A tanulmányis csajnak is írtam, hogy hajrá vágjunk bele ebbe az ösztöndíjba, úgy teszek mint öreganyám “ahogy esik, úgy puffan” és belevágok - fingom nincs mibe, de mindegy is. Megint úgy van, hogy ha mozdulni akarok később akkor is kell, ha meg nem akkor is. A Neishának meg megmondtam, hogy ha nem tartja be az ígéretét és itthagy, akkor megátkozom és a woodoobabáját fogom döfködni esténként a horgolás helyett.
A férjem is a határán volt az átkozásnak ezen a héten, de legalábbis éppen csak megúszta, hogy a sajtrolóját - amit este hétkor töltöttem be tegnapelőtt és CSAK ő szereti - ki ne vágjam az udvarra tányérostul.
Amúgy is hisztis volt ebben a hónapban, meg elég sokat rohant is én azt vágom meg minden, és én tökre toleráltam, hogy fáradt meg sok a munkája, de vannak ilyen hülyeségei amit magára nézve nem, de másra nézve kötelezőnek tart. Ilyen pl. válaszolni a telefonhívásra.
Felbaszta magát, mert vásárolni ment a Sainsbury-be meg a lengyelboltba és én is hülye vagyok, mert gondolhattam volna, hogy - ahogy szokott - három percenként felhív (mert egy férfi így vásárol). Azért nem vettem fel a telefont mert bazdmeg nem csörgött, nem azért mert itt ülök az asztalnál, előttem a telefon és csak nézem ahogy csörög és szándékosan nem veszem fel, mer milyen jó lesz majd ha hazajön felbaszott aggyal és jujdejó vicc ez. Szóval értem én a frusztrációt, de nem értem a lebaszást, és elszaladt vele a ló, mer épp a krémes krémjét kevertem, a hidegtál félig volt kész, a sajtrolók a sütőből épp ki és szaladt a konyha és este hat óra volt már és olyakor úgy érzem, hogy mindenki bassza meg - egyetek szart és szarjatok sünt...
Kemény öt percig küzdöttem, hogy ne röptessem meg a sajtrolókat az udvarra - mert ott még össze se kell takarítani, bent a házban már nem dobálózok egy ideje, nem éri meg a munkát...
... de vettem egy új tokot a telefonomra és mikor rátettem félig benyomta a mute gombot és nem csörgött, aztán meg még újra is kellett indítanom, mer úgy elcsesződött. A messengeren is hívott az ember, az meg az ipadon is csörög, de az meg miatta van lenémítva, mert ő tévézik ipadozik, de én mindig fülhallgatót használok, hogy ne zavarjam. Há mindegy ő veszekedett velem, én nem veszekedtem csak véres bosszút akartam állni, de legalább túl voltunk rajta harmincadikán így a szilveszter este békében telt.
Szerintem utána ő is érezte, hogy túltolta, mert feltette a sajtrolót a fészbukkra.
Délután itt voltak a gyerekek, aztán ketten maradtunk, online jegyet vettünk a dumaszinházba és azt néztük. Nem gondoltam, hogy ébren tudok maradni a tüzijátékra, de valahogy kibírtam. Most még van három napom a szabimból, (vagyishát egy plusz a hétvége). Megpróbálok nem gondolni a melóra (mer az ellep). A vasárnapot amúgy is be kell áldoznom, mert ha most nem szedem le a karácsonyi dekorációt akkor egész évben karácsony lesz.
Ma éjjel azt álmondtam, hogy babakocsit loptam. Lehet, hogy a virusmizéria után megérné felkeresnem valami pszichomókust, hogy leásson az agyam mélyére és kigazoljon kicsit...
Gondoljatok arra, hogy NEM 2020 volt a történelem legrosszabb éve, és még csak az első százban sincsen benne szerintem.
Csőváz
Róza
JA és olvassátok a lányomat, már a magyar National Geographic tól is megkeresték meg orvosi szaklapoktól meg ilyenek, tök büszke vagyok rá én is.
Itt a link:
1 megjegyzés:
Hahó, van ott valaki? minden rendben? Jól vagytok?
Megjegyzés küldése