Az egyik legfrusztrálóbb, legmeglepőbb tapasztalat az, amikor nagy lendülettel kiventillálod a meg nem értettségedet, a lenézettségedet, az ignoráltságodat valamint a dühödet valakinek akiről azt gondolod, hogy megért és ő támogatás helyett megkérdőjelez, tanács helyett kioktat és kifejezi a vágyát arra nézve is hogy reméli, hogy te nézted be és a végén nem neked lesz igazad, majd kegyelemdöfésként hozzáteszi, hogy úgysem derülne ki ha tévedtél, mert még ahhoz sem vagy elég gerinces, hogy beismerd a tévedésed. 

Hát én nem ilyen lovat akartam, de azért megköszöntem, hogy így rávilágított mennyire megkérdőjelezhető vagyok morálisan (is).

Most megint gondolkozhatok hogy hülye e vagyok, vagy helikopter e? 

Azt viszont azt tudom, hogy egy darabig megint senkivel sem akarok beszélgetni és az igazságérzetemet is hagyom a picsába ezentúl. 

Eddig még mindig csak bajd okozott.