Mitől Great a Britain avagy hogyan hat az orgonalila kalap intézménye?

Sokat kaptam már olyan kérdéseket otthonról, hogy mi értelme van ennek a majomparádénak itt - már ami ezt az ósdi királynősdit illeti, és mi a túrónak ez, ha amúgy nem csinál semmit csak néz az apró szemeivel?  Néhány facebook komment, Ferge Zsuzsa és némi elmélkedés vezetett eme összegzéshez, hogy próbáljam megértetni miért kell ide a sziget élére ez az apró néni fehér kesztyűben?

Falusi rántotthússzagú háziasszony mivoltomat nem letagadva, próbálom elmagyarázni konyhanyelven, hogy mi is ennak az alkotmányos monarchiának a lényege.  Ahogy én látom megintcsak milliomodik bevándorlóként az egészet, a szokásos mentegetőzésemmel együtt - hogy ugyi nem értem én ám a politikát, és nem is szeretném érteni annyira mert szerinem attól csak a paranoiás szorongásom nőne és nem vagyok a magam ellensége. 

Nem nagyon jegyzem meg a külügyminiszter, vagy még az egészségügyminiszter nevét sem, ehhez valami olyasmi “férfiagy” kell amúgy is, ami még nekem sincsen.  Három dolog van amiben nem tudok birokra kelni velük - sport, autók, politika - de azt gondolom, csak azért van ez, mert teljesen hidegen hagy. 

Tehát. Mi is ez a királynős és hercegnős dolog, hogy jön ide a kapitalizmus meg a demokrácia közepébe ez a “bábszínház”?

Ez tulajdonképpen egy olyan kirakat, aminek erős és mindent meghatározó funkciója volt és van a mai napig. Azt a jóslatot, hogy  a jövőben ez miként lesz és hogyan fog tovább alakulni inkább rábízom azokra akik tényleg értenek hozzá - mármint nem a jósláshoz, hanem a politikához.

A királynő “intézménye”  tulajdonképpen a stabilitást jelképezi és ezen funkciót máshonnan megérteni nem nagyon lehet. Ehhez itt kell élni. Ez az intézmény átitatja a mindennapokat, ez a brit rendszer ragasztója, szigszalagja, csempefúgája. Ez adja az egységet, egy jelképet amitől mindenki képes meggyőződéstől vagy hitrendszertől függetlenül közel egy irányba nézni. A mostani uralkodó a maga hetven évnyi “uralkodásával” lényegében végigélte azt a történelmet ami Churchilltől vezetett Thatcheren át Cameronig és a nemrég megjött fészekhajú Borisig.  

Kormányok, háború, politikai meggyőződések, botrányok, eszmék és James Bondok váltották egymást az évek alatt, de lilakalap maradt és hősiesen integetett a népének tovább. 

A monarchia magasztos eszmerendszere egy jelkép, ami állandó és ami ennek az országnak folytonosságot ad. Egy fajta fényt a sötétben, egy fajta útmutatást, elszámoltatást, erkölcsi stabilitást. Ami mindenki életében ott van, ami ott kell legyen, amiben mindenki egyenlő és egyforma. Ez a “magasztos rendszerjelkép” (nem tudom van e ilyen fogalom)  más úton alakult ki mint egy középeurópai, vagy távolkeleti államforma. Nekünk magyaroknak megvolt a ruhapróba az alkományos monarchiára, de nem sikerült, nem kellett - nem minha egy jól müködő demokrácia sikerült volna bármikor. Kicsit mindig olyanok voltuk/vagyunk ... nem tudom, tudjátok az a fészkelődös fene, aki sose tudja mi van, azt se mit akar, csak azt tudja, hogy ami van az nem jó.

Ez nem azt jelenti megint, hogy a britek nem “küzdenek” ezzel az egésszel, vagy hogy soha senki nem kérdőjelezi meg ezt a kiskosztümbe hajló teadélutános hangulatot, dehogy!

Minden rendszer és minden államforma kisérletezés. Ferge Zsuzsa sem tud feltételezni egy kapitalizmustól eltérő vagy abból kialakuló még igazságosabb visszaosztáson alapuló rendszert.  Szeretne hinni benne, de nem találja valószínűnek, hogy létrejöhet. Nem ilyen az emberi természet, ellene van az evolúciós késztetés pl. a dominancia vagy a területfoglalási kódjaink.

Ebben a brit rendszerben  testesül meg az is, hogy finoman jelzi -  van ami állandó és van ami nem. Ez a politikusokat is valamilyen szinten (sokszor nem is tudatosan) emlékezteti arra, hogy van egy mindenek felett álló eszmerendszer, egy magasztosabb kapcsolat a feljebbvalóval. 

Ma én vagyok a miniszterelnök, holnap meg te minden jön és megy, de a nagy forgatagban megint csak ott áll az uralkodó személye és intézménye, ami irányt mutat és állandóságot biztosít. Megerősítést ad, hogy vannak olyan értékek és morális elvek amelyek nem vesznek el azzal, hogy jön egy másik miniszterelnök, egy másik háború, vagy egy másik járvány. 

Hogy a királynőnek nincsen hatalma és báb?  Nos. Igen. Másik oldalról kell ezt vizsgálni. Nem is tiszte beleszólni, beleavatkozni, véleményt nyilvánítani vagy állást foglalni. Sőt, csak káoszt teremtene. Épp az a lényeg, hogy mindentől és mindenkitől független maradjon. Képzeljük csak el, mi lenne, ha politikai vagy gazdaság kérdésben véleményt mondana vagy állást foglalna. Onnantól soha többé nem lenne semleges, eltűnne a pártatlansága, az a magasztossága ami az erejét adja ennek a rendszernek.

 A sok “kirakat” protokoll, az összes fagylaltszínű kalap és kesztyű és vélemény nélküliség kell, hogy fennmaradjon ez fajta idill. Néha persze döcög az aranyhintó - mert mint írtam egyetlen rendszer sem tökéletes -  de mindig újat tanulva és új hibákat elkövetve reszelgetve a sorját megyünk előre itt úgy, ahogy mindannyian ezen a kék golyón többé kevésbé sikeresen, néha meg nem...

Sok jelkép, eszme van a világon. 

Lehet az egy alkotmány, egy szobor, egy történelmi esemény. Eszmék jöttek - mentek, volt ahol hosszabb ideig maradtak, majd mégis eltűntek a múltban és senki sem emlékszik már rájuk. Jelképek, amelyek egy gonosz tettre buzdítanak, vagy olyanok amelyek egész eszmerendszert foglalnak magukba. 

Ez a mi kis rövid történelmünk (globálisan) csak azt mutatja, hogy valamiért nekünk embereknek szükségünk van ezekre a jelképekre. 

A magyar történelem sajnos olyan volt mindig, mint egy lyukas dingi a háborgó vizen (amiről mi mindig szeretnénk azt gondolni, hogy valójában egy háromárbocos fenséges vitorlás).  

Sohasem tartott elég sokáig semmi ahhoz, hogy egy jelkép megszilárdulhasson és egységbe foghasson minket. Hánykolódásunk pedig csak azt eredményezte, hogy ha volt (van) is jelkép, azt vagy elsöpörte egy következő annak kikiáltott darab, vagy beszennyeződött olyan ideológiák vagy politikai világnézetek által amivel már nem tudott mindenki azonosulni.  Nálunk még a szabadságszobor, a csíkos zászló, az országház, a nagymagyarország matrica, vagy egy kokárda is megosztó és már egy sima pirosfehérzöld magyar zászló láttán sem az jut mindenkinek eszébe, hogy hajrámagyarország, olimpiai arany, pátosz és büszkeség. Nem mondom, hogy ez így jól van, de attól még így van.

Viszont ezen keresztül könnyebb megérteni, miért kell ide ez a “majomparádé” ez az élő viaszmúzeum. 

Hát ezért.

És ezért van az is, hogy ha egy átlag britet megkérdezel, hogy mi lesz a brexit után, korona után vagy akár azután, hogy bebizonyosodik a föld lapos, csak legyint és azt mondja “ There are always a before and after, and there were always ups and downs... “ és ez viszi őket előre, meg a jó kis hűvös angol vér. Ugyanaz a mondanivaló magyarul is megvan - bár ez egy teljesen más érzelemből - a lemondó keserűségből - fakad, ahogy nagyanyám hajtogatta “úgy még nem vót, hogy valahogy ne lett vóna”... 

Nem hiszitek el, de ezek ezzel a fajta összetartozós bábozással elérték, hogy  az angol akarjon száz évig élni, mert meg akarja kapni az aláírt szülinapi kártyáját a királynőtől, vagy azt hogy akarjon elmenni ünnepelni a gyémántjubileumra és jól összetartozva berúgjon és lehányjon a körhintáról (közben leszarni, hogy június van, hat fok és ömlik az eső). Elérték, hogy mindenki a városban union jack kalapba öltözve, zászlókkal a hátukon az öbölbe menjen mert elhalad az olimpiai láng, (nem viccelek az egész három város ott volt az öbölben). 

Minden alkalom jó az összejövetelre, az ünneplésre, egy kis tűzijátékra és egy BBQ hétvégére zászlómintás lufikkal a kerítésen. 

Na erre jó ez az egész. Tudom, hogy nekünk ez fura és szokatlan, de valahogy így sikerült nekem ezt az egészet értelmeznem. 

 Lehet szeretni, vagy nem szeretni, lehet kritizálni vagy dícsérni és úgy mint a régi nagy birodalmak vagy demokráciák esetén majd a következő kétezer év történelme fogja kitölteni a kockás papír két oldalát ebben is. 

Addig is itt úgy néz ki itt egyelőre még szüksége van a népnek a királynőre és intézményére,  a bulvárnak pedig  ezekre a hercegekre, tékozló fiúkra, lázadó jöttmentekre, vagy épp a szőke, szorgos, jóságos óvónőre akiből majd hercegnő lesz, később pedig inkább mégis elsuhan a naplementében egy fehér yachton dodóval, bár a realitás benézett az ablakon, mer a happy end nem ült elénk. Itt a celebritásnak is van tétje, ha így nézzük.  

...és ha már mesevilág, ne csüggedjetek. 
Otthon is van egy tudathasadásos Mátyáskirály aki valójában egy Döbrögi és innen nézve az sokkal röhejesebb mint ez itt. Háezvanbocs.
Róza