Telepatika

Az Érdijaniról jutott eszembe a szakállas hűtőrácsos pasi, vagy  a tévéből a  hűtőráccsal gyógyítós muksóról jutott az Érdijani eszembe...na mindegy.
Az Érdijani volt itt kisfalunkban a telepátia, valamint minden természetfeletti tudományok ( beleértve a tibeti tanokat, különös tekintettel a reinkarnációra) helyi képviselője (az Ufósgyuri meg a Földönkívüli Észlelések Minisztériumáé, de róla majd egy más alkalommal.)
Rozi éjj-lett-társa vót neki. (Igen csak éjszaka...)
Szegény Rozinak egyetlen hibája volt, mely minden bajának okozójaként jelölhető meg, hogy rémesen butának született. Két gyereke volt, nagy nehezen elvált részlegesen részeges, és egészen brutális férjétől, minek utána nem értek véget szenvedései. Megismerkedett az Érdijanival.
Jani harminc évvel volt idősebb nála, és néhány IQ ponttal, valamint harminc  foggal szegényebb.
Privatebrokermanagert játszott annak aki hagyta, és szédítőbbnél szédítőbb mesékkel traktált mindenkit, mely mesékben, illetve a kézrátételes akkumulátortöltésben majd később embergyógyításban,  Roziban is partnerre talált.
Jani a csíjével égette bele a pénztárcájába a lánya képét, a gondolataival irányította a németjuhász kutyáját akit nemmellesleg Uránusznak hívtak. Puszta kézzel feltöltötte a Rozi mobilját az óvoda előtt. Számos ilyen, és ehhez hasonló monda keringett a faluban róla, utóbb képtelenség megállapítani, melyik származott Janitól magától, és melyeket költötték hozzá az emberek. (Érdekes, hogy a Roziról nem maradtak fenn ilyen legendák - már ami a természetfelettit illeti -, bár egyszer kézrátétellel megmondta a játszótéren a fájós fogamról, hogy be van gyulladva!!!)

Egyszer megkörnyékezték a férjemet, valami számítógép installációval kapcsolatosan (hogy azt hogyhogynemtudta gondolatátvitellel - ki érti?).
"Lefogytam és nincsen amit felvegyek, pedig Armani öltönyökkel van tele a szekrényem..." - gondolom Érdijani annak elkendőzéseként adta ezt elő, hogy fél éve ugyanabban  a botrányosan zöld ingben és divatjamúlt zakóban mászkált - popléppőő, fehér zokni, bokanaci - ahogy kell.
Egy héttel később átjött hozzánk (férj nem volt itthon), mackónadrágban és norvégmintás pulcsiban.
- Ejnédést kezi cokojom,  ...mimcem bemm a pogam.....a kebbes péjje ipphom bam...mem pudom megismej e?
Hájja, így fog nélkül kellett pár perc...


Roziból azóta rozzant lett, leépítette a Janit, de a gyógyítás tudományát azóta is gyakorolja - úgy hallottam - csak férfiakon.
Jani, miután Rozi leépítette, teljesen leépült. Valami otthonban van, azt hiszem.

A jó idő a gyerekeimet kicsalogatta, így felszabadult némi jó idő. Megkezdtem eddigi életünk felszámolását, legalábbis megtettem az első és második lépést. A téli ruháinkat összecsomagoltam és szóltam az illetékes elvtársnak  polgártársnak (van e lényegi különbség??franc tudja!) , hogy akkor elvihetnők egy faluval arrébb, ahol is (mi a manó!) a kocsmában tartják a jótékony turkálót.

A könyveim egy nagyobb, tetemesebb részét eladásra meghirdettem, így még némileg hasznosul, csak azoktól nem válok meg,  melyek kedvenceim lettek, vagy amelyekhez érzelmi szálak fűznek...pl. aputól van. 

   

_  

Száraz lett a sonka, pedig két napig ázott!!
Vasárnap túl sokan voltunk itten, és el kellett játszanom, hogy minden rendben van, pedig szomorúak a napjaim.
Nem jutott olvasásra időm.
Hat rúd rétes kevésnek bizonyult.
Holnap vissza kell mennem az őrültekházába.
Szar a férjem nélkül.                                                                    

+                                                               
Azt hiszem most bojtosbot és csinnadratta, hisz lett egy első követőm (legalábbis hivatalosan).
A sonka elfogyott.
Anyu itt volt hétfőn, majdnem teljes 4 órán át (és legalább 1 órán keresztül nem mosogatott, és nem volt seprű a kezében!)
Két könyv már el is adta magát a neten.
Jó volt itthon.
Hiányzik a férjem.

6:6

(Hibaelhárító Ügyosztály hmmm.)

Harry Blogger

Nem vagyok hajlandó fáradtan rombadőlni....

Húsvét (tényleg a Húsvét neve nem onnan ered, hogy a hús előszöri vételezése történik a nagyböjt után? Ennek utána kell néznem ...), város - vásárlás (mindkettőt útálom - igen így hosszú ú-val), csirkebontás, főzés, takarítás.
Belegondoltam, hogy az anyáknak minden ünnep arról szól, hogy háromszor annyi melóval járnak a napok, mint egyébként, és ekkor elhatároztam, hogy sztrájkba lépek, magam és gyermekeim érdekében.
Nem fogok többet takarítani mint egyébként, nem főzök többet mint egyéb hétvégén, és inkább elmegyünk a gyerekekkel Ibolyázni, (virágként értve, nem a szomszédnéniként, bár a rántotthusija igen fini...) késődélután pedig leverünk néhány Tikal partit, vagy Scrabble-t vagy mittudomén, este pedig felrakom a lábam, és olvasni fogok.
Túl nagy eszmefuttatásokba itt sem bonyolódok, mert egyrészt kikiváncsi (?), másrészt meg nincsenek gondolatok a fejemben hetek óta. (Manapság ugyanis nem élem azt a túlzottan ihletet adó életet, ahhoz kellene némi nyugalom, egy napsütötte meleg szobában a franciaágy közepe, némi keksz és tea. Ej milyen nagyravágyó lett naccsága!!!)
Na de majd egyszer - a függetlenség napja után...

Munkakapcsolat

 nővér:-...öltözzek át? (Fehér, kórházi cuccból, utcaiba).
 orvos:- Nem kell! Elviszel a szervizbe a kocsimért, én ott kiszállok, te meg visszajössz az ambulanciára!
 nővér:- Ja! Csak ennyi...?
 orvos:- Jaa...hát ha..ha mást is akarsz, akkor menj zuhanyozz le!

Valakinek a hiányát elviselni a legnehezebb dolog az életben. Nem lehet tenni ellene semmit sem, csillapítására nem elég az idő múlása, a gondolat, az emlékek, vagy egy fénykép. A könnyek számolatlanul törnek elő, és még ez a jóleső sírás sem hoz megnyugvást. Kis időre sem lehet elfeledni azt aki elment, a hiány követ rak a lelkünk legmélyére, és hordozzuk magunkkal mindenfelé. Hiába minden, a kő ott van minden mosoly mögött.
Egy szín, egy hang, egy illat, egy dallam elég ahhoz, hogy a kő súlyt kapjon, és percről percre nehezebb legyen...néha, egy viszontlátáskor lerakhatunk egy-egy követ egy időre.

...és ahogy az élet halad előre, egyre több ilyen követ kell cipelni.
Már alig várom, hogy egyet letehessek belőlük.

Inquizítor

-Mi az a kotla?
-Hmm...valami tyúkféle!