Álmok

Döcög a lovaskocsi.. rajta ül egy kalapos, egy piciny újszülött, meg a hihetetlen erős aggódás, melyet a baba felé közvetítek. Szaladok a kocsi felé, valahogy utol kell érnem, hiszen én vagyok a hajtó, aki megmenthetem az életünket a mögöttünk száguldó farkasoktól. Fut egy kutya is velem. Nagy szürke, barátságos szemű, hűséges. Felszállok végre a szekérre, a kutya kissé sebesült már mire odaér.
Megérkezünk egy házhoz, berontok a kapun biztonságba helyezem a többieket, majd visszaszáguldok az autóhoz (ami teljesen magától értetődően addig is autó volt!!!). Aggódom, hogy ha kint marad a ház előtt, akkor a minket üldöző horda észreveszi. Rá kell hajtanom a forgalomtól elzárt terület csíkokon, hogy a kapun behajthassak. Ekkor rendőrök ugrálnak elő a bokorból és letartóztatnak. Ekkor felébredtem.

A szekér az életünk, a baba a gyerekeim, a kutya a férjem. A farkasok az életemet fenyegető dolgok (regényelem), a ház a biztonságot jelképezi. Eddig ok. De ki a kalapos, és mi a szerepe?
Valaki volt még ott. Tudom.

A férj szerint nem vagyok épeszű, szerintem csak a kínai kaja, amit tegnap bevacsoráltam.

Addig volt ilyen véleményen míg meg nem hallotta a gyerekek álmait.
"..én hozzámentem valakihez, de nem tudom kihez..." "én meg álmodtam egy Tomit, de nem ismerem..." " megmásztam a Mount Everest -et, és mikor felértem, éhes lettem. Rendeltem egy pizzát, és egy bernáthegyi hozta fel!"