Temérdek cucc vár dobozolásra, dobozok feliratozásra. Elhatározásom - miszerint erős szelekciónak vetem alá az életünket - sorra kudarcot vall, már többedszerre rámoltam át mindent magamban egy mormon morgáshoz hasonlító mondókát mormolva: "mégse kell...mégis kell". Nem tudom, nem tudom, nem tudom...és elkap a hiszti, különben is ötven fok van és nem tudok gondolkodni.
Férj vasárnap este jön haza (?), a jövő héten vég nélküli ügyintézés következik.
A fejemben is káosz, a várakozásnak vége, de még nem tudtam eldönteni, hogy ez hozadéka, vagy deficitje ennek az évnek.
Esténként, mikor csend lesz, hallom a suttogást a fülemben - csütörtökön repülünk.
Végső elkeseredésemben az alkoholhoz nyúltam, este bevágtam egy Topjoy + Finlandiát (adtam a májsejteknek mi??? :) ) - na mivolt a Topjoy kupakjában???
"Ma kezdődik az életed hátralévő része!"
(nem mondooood!)
A gyomromban egy citrom sírdogál, a torkomban gombóc...be vagyok majrézva na!!
2 megjegyzés:
Ejnye hát! Kitartás, az élet változásokkal jár. Tán csak nem lesz rosszabb "idekint", mint "odahaza"...
Mi anno nagyon sok dolgot félreraktunk, hogy ez is kell majd, meg az is kell. Most amikor hazamentem májusban a cuccokért, csak meredtem csomó cuccra, hogy "na ezt meg mi a fészkesnek kellett félretenni". De azért nem sok ilyen volt, na. Talán azt kell bekalkulálni, hogy x idő múlva vajon mennyire lesz még szükség rájuk, mennyire tudtok/nem_tudtok beszerezni olyan dolgokat... Szerintem ennyi a történet. Ne komplikáljátok túl. Amúgy megtök természetes, ha a változásoktól az ember egy kicsit bepánikol.... Kitartás, nyugalom! :)
UHHH. Hát amellett, hogy magamat nyugtatgatom (meg a férjem is nyugtatgat), jól jön még egy kis nyugtatás pluszba -kösz. A házban már mindenütt dobozok vannak, káosz és zűrzavar - de azért az idő többségében kiegyensúlyozott vagyok, csak néha tör rám a pánikroham...:D .
De a Balázs holnap érkezik, és akkor a bal kamráján teljesen megnyugszom, megígérem...
Pusszancs
Megjegyzés küldése