Életemben először búcsúzom el ilyen hosszú (végtelen és végleges) időre az otthontól, hogy másik otthont találjak magamnak, és a családomnak.
Először fogok repülőn ülni, idegen országban (ami remélem minél kevesebb ideig lesz idegen) lenni, élni, lélegezni be a más illatot, más álmot - talán egy jobbat - álmodni.
Először fogom tudatosan elölről kezdeni az egészet, kicsit olyan ez mintha újra megszületne az ember.
Próbálom úgy venni ezt az egészet, hogy most kezdődik az új, a jobb életünk.
A férjem olyan lelkes, olyan bizakodó, hogy az ő lelkesedése már ránk is átragadt. Biztos lesznek nehéz pillanatok (pl. néhány hét egy majdnem üres lakásban), de majd sokat mászkálok a gyerekekkel.
Internet a jövő hónapban, addig elbúcsúzom.
Szorítsatok.... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Megvagyok
A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör...
-
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo... -
Írnék is meg nem is. Van jó sok mondanivalóm, de mostanában nem éreztem szükségét, hogy beszéljek itt, amúgy az életemben sem. Kissé elcsend...
-
Kicsit szontyolos napjaim voltak. Szontyol 1. Még mindig az ebédlőben ülök, bár a főnök ígéretet tett valamiféle üvegkalicka létrehozására...
1 megjegyzés:
Hát, egyszer ezt is el kell kezdeni... KitartásH!
Megjegyzés küldése