Nagy oromomre szolgalt ma reggel mikor eszrevettem, hogy a konyhapult cigizos sarkaban ot darab ongyujto sorakozott szepen. Minden tagjat a ferjem vette, amikor is elfelejtett mondjuk vinni magaval.
Ezen nagy jelentosegu esemenyt meg kellett emlitenem, minthogy azt a tenyt vonja maga utan, hogy az ongyujtomano nem maszott be a borondunkbe utazaskor, illetve (ki-ki dontse el melyik a szimpatikusabb) a fekete lyukamnak ilyen messzire mar nem er el a gravitacios ereje.
EEs a zoknijaink is meghatoan hosszan tarto parkapcsolatban elnek mostansag.
Ezeket a dolgokat egyertelmuen 2010 hozadeka cimszo alatt mentettem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szottyos nosztalgia
Egy langyos, szőlőlugassal és muskátlival ölelt verandán, viaszkosvászon terítőhöz ragadva adom a híreket. Van itten kopott zománcos teá...
-
A szombati napom ment a levesbe ilyen-olyan bokros teendőkkel. Van még a listán, de az évek során tökélyre vittem, hogy patópáli nemzeti ör... -
Írnék is meg nem is. Van jó sok mondanivalóm, de mostanában nem éreztem szükségét, hogy beszéljek itt, amúgy az életemben sem. Kissé elcsend...
-
Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...
1 megjegyzés:
Ezt a postot like-olnám :D
Megjegyzés küldése