2012. október 30., kedd

Fáradtan, de vigyorogva ballagtam ma haza, mert reggel az éjszakások azzal köszöntöttek minket, hogy Michael eltévedt az éjjel egy ajtónyit, és Amelia gardróbjába könnyített a hólyagfeszülésén. (Amelia ma egész nap mezítláb volt, mert az össszes topikája elázott.)
Már korán reggel könnyesre nevettük magunkat.

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Szia!
Már váltottunk néhány emailt,de nem várom el,hogy emlékezz.Sokszor szóba jöttél nálunk esténként,és a HA-s írásaid segítettek a döntésben:tényleg megyünk mi is.
Most jutottam el a blogod végére,a kezdetektől akartam tudni,mi is volt/van veled,családoddal.Nem kapkodtam el,sok minden elgondolkodtatott,szívesen rágódtam rajta!:-))
Sajnálom,hogy személyesen nem ismerhetlek!
Érdekelne,mi lett a fiúval,akinek segítettetek kiköltözni,sikerült megtalálnia a számításait?
És talán írhatnál a belpolitikáról is,a hírekben azt hallottam,tüntetések vannak,mert csökkenteni akarják a segélyeket,nyugdíjat,családi juttatásokat.Erről te mit hallottál?
Várom a következő beszámolót!
További szép napot!
Annagabi

Mami írta...

...dehogynem emlékszem rád.
A srác hazament, annyira nem jött be neki Anglia, és adódott neki otthon munka. Aztán megint kijött, de már Londonba - és megint haza. Előbb-utóbb talán sikerül neki is gyökeret verni valahol. A politikában annyira nem vagyunk otthon, de igazából a juttatások csökkentése annyira nem érinti azokat akik becsülettel dolgoznak. A munkából itt meg lehet élni. Inkább azok aggódnak akik öt gyerekkel önkormányzati lakásban segélyből, csp-ből stb.-ből élnek - vagyis a proli angolok, akik lusták dolgozni. Van azért belőlük jónéhány.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...