2014. november 29., szombat

Egy kis dráma mindenkinek jár

Ma olyan dolog történt velem, ami még sosem.

Megcsináltam a sültet, párolt zöldséget, grillezett hagymát, krumplit, yorkshire puddingot, gravy szószt.
Mire mindenki evett és elpakoltam támadt az a hülye ötletem, hogy csinálok a családnak madártejet.

Ez volt a tízezredik madártejem, de ennek most égett íze lett, mert a tej az alján odakapott.
Elcsesztem és elbőgtem magam.
Mittudomén miért. A Bali épp akkor ért haza a maszekból, nagyon sokat kell most dolgoznia a Karácsony miatt. Alig látom.

A család vigasztalt, pedig ők is rákészültek, a Tamit nem érdekelte: "nyugi mami, úgyse szeretem...."
Tomi megette a felét, és bizonygatta, abszolút ehető, a férj meg azt mondta, ne bőgjek, úgyis vissza kell mennie még dolgozni, majd hoz valami édeset.

Nem tudom...lehet, hogy nem is a madártej...
de azért jól esett, hogy így szeretnek.



2 megjegyzés:

Gergő írta...

Mi az, hogy "égett"?! Karamellizált, aztán kész. :) De ha sírtál is felette, akkor ráadásul még el is sóztad. :))

Egyébként hogy főzöl otthon, "angolul" vagy "magyarul"? A menü nagyon english, nálunk pl. apám ragaszkodik a magyar ételekhez, míg anyám (talán a változatosság miatt) szívesebben készít olasz ételeket, és a család "fiatalabb nemzedéke" is a helyi, toszkán konyhára szavaz.

Mami írta...

Mindent főzök. Angolosat, magyarosat, keletit, de az olasz a kedvenc, sokat olvasok utána.
A sütik, édességek is sokfélék nálunk.
Szeretjük a változatosat, de igazi kulináris élvezet nekem az, ha nem a saját főztömet eszem, hanem elvisznek étterembe.

A berögzülések kirögzítése

Az munkatársam esküvőjére készülve az ebaylistámon nézegetem - így fizetés után - a cipőket. Órák telnek el, végül beteszem a kosárba a lego...