2015. május 6., szerda

Ti veszitek a jeget???

A nagylány száját hagyta el ez a kérdés érkezése után nem sokkal.
Elképedt teljesen, és akkor eszméltem rá, hogy a jólétnek kétségtelenül vannak fokozatai.
Mi az alap, mi a luxus, mi az elérhetetlen? Kinek mi, ugyebár. Nyilván mindenki a saját szemüvegén át méri fel. Aztán ami megszokottá válik, ami nyilvánvaló azon nem filózunk többé.
Az angliai életünk hétköznapjai természetesen nyugalmasabbak, mások a munkakörülmények, de mégsem ez az amiben elsősorban más mint a magyar volt.
A különbség naná, hogy anyagi. Triviális különbségek, amikkel mi az életünk komfortfokozatát emeltük egyben megmutatják azt is, hogy nem is kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy az ember kicsit jobban érezze magát. Nem kell hozzá mondjuk kaviár (overrated amúgy is) és pezsgő (nemszeretem) meg bubis medence (najó, az biztos tök jó lehet).
A baj az, hogy ezek onnan nézve nagy dolgok voltak - lettek.

1. Mindig van itthon klotyópapír.
2. A "lapos frigó" kifejezés másként értelmezendő - biztos, hogy még maradt némi sajt és soka, tojás, egy kis vaj, tej, joghurt, majonéz ellenben otthon azt jelentette mindenkinek jut egy kiskanál erőspista vacsorára.
3. Sokáig nem jött a szánkra, hogy nevezik a salmon-t magyarul. Behelyettesítésként a "tudod az a rózsaszín hal" kifejezést használtuk, és mindenki azt hitte otthon, hogy felvágunk.
4. Az innivaló fogalomcsoportban más is van vizen kívül.
5. A "bemegyünk a városba" tartalmaz egy kis vásárlást, egy jó kajálást, egy sétát, egy fagyit. A szorongásos felhangját végleg elveszítette tudniillik, hogy be kell menni a DDGÁZ-hoz könyörögni hogy a gázszámla kerüljön át kitolási szakba, mert a tágulás már elviselhetetlen.
6. Ha fázom, felveszek egy "cvettert". Nem kell mondjuk dunyha. 
7. Ha ázom kinyitom az esernyőmet (áááhh, nincs értelme inkább ázom ááááá és futok.)
8. A szennyesruha-skála két fokozatúra esett vissza.
9. A cipő-skála meghatóan bővül a régi kettőről felfelé (nekem már hat pár van, de minthogy erős a női oldal, határ a csillagos ég) a férj maradt kisebb igényű ami a mennyiséget illeti.
1o. A pillanatragasztó már nem része a mindennapoknak.
11. Végre bebizonyítottam, hogy a háztartási gépek nem feleslegesek a konyhában és nem csak a helyet foglalják.
12. A pénztárcám nevében megjelölt funkciót is betölt, ami a régi biztostű-családifotók-buszjegy tárolását tekintve megható fejlődés.
13. Mindenkinek van saját törölközöje. Több is.
14. A takaróhuzat és a párnahuzat mintája egyforma.
15. A bárszekrényben bár van...és a fiókban szívószál és kosárban gyümölcs és köcsögben süti és tartóban kenyér és van konyharuha (rendes kockás) és konyhai papírtörlő és tea meg kávé...


....és igen. Vesszük a jeget. Jó nagy csomagban ami sokáig elég. A lyukacsosat szeretjük, de kockás, tömbös, vagy kásás is van. 
Elképesztő luxusban élünk, mert azt hittem csak öt pont lesz.
Holnapig is tudnám írni, de nagyi vagyok és szabadnapos és mindjárt felébred a pömpi szóval pá...









14 megjegyzés:

Gergő írta...

Ez nagyon jó! És nagyon igaz! Ha választanom kéne, a 3. pont lenne a kedvencem - egyszerűen azért, mert velem is ez történt. Amikor olvastam a bejegyzést, hosszú másodpercekig gondolkodnom kellett, hogy is van a "salmone" magyarul - egyszerűen a lazac szó nem akart felbukkanni.

És hogy otthon miért nem ettem annyi lazacot? Nem tudom, hogy annyira drága volt-e, vagy egyszerűen otthon nincs benne a "látószögben"... Fogalmam sincs.

Hungarian Horntail írta...

hú ami itt NINCS leírva, csak majdnem, a sorok között... a "leadtuk a kulcsot a banknál" posztod óta ez volt a legszívszorítóbb írásod.
Ugyanakkor annyira jó, hogy mindez már megvan. És jó, hogy néha rácsodálkozol és örülsz neki. De az is jó, ha az ember már természetesnek veszi ezeket a dolgokat...

Bóbita írta...

- A WC papír most is mellbe vágott. Mert hogy már írtál róla: hogy egyszerűen VAN otthon nektek most. Igen, itthon most sem tudjuk mindig megvenni és megy a nagy alkudozás magamban: egy rétegűt vagy azt a "nagyon luxus" két rétegűt vegyem. Egyszer, nna most, kivételesen - puhítom magamat. Nem. Kijózanodom. Még az egyrétegű is drága! És megy tovább az élet, a megszokott rendjében.
- Lazac. Se rokon, se barát, se szomszéd, senki nem evett ilyet. Nem is tudtuk, hogy ez ehető is(!!) lenne. A gyors patakokban fent ívik valahol, messze - nna ezt tudjuk.
- Salmon távoli magyar leszármazottja Salmon Ella. Ő, fel-fel üti a fejét itthon. Ő ismerős.
- Örülök, hogy jobb, hogy jó nektek. Legyen, még nagyon sokáig!!!

Mami írta...

Gergő szerintem mindkettő igaz. Ha jól emlékszem négyezer körül volt a norvég füstölt lazac kilója, a sima meg valami háromszázzal volt olcsóbb 2009-ben.
Meg aztán nem is volt látószögben.
A tengeri hal kimerült abban a zacskózott mirelit izében amire az volt ráírva, hogy tengeri fehérhúsú halfilé.
El sem tudom képzelni mi volt, de egyszer nagyon rossz lett az ebéd íze és egy időre elment e kedvünk ettől is.

Mami írta...

Hungarian Horntail:
Igen. Mindig a sorok között van a lényeg, de csak az érti aki akarja is érteni. Van amikor szándékos, van amikor csak bekúszik.
Ez van.
De mostmár jó.
Tényleg.

mariann írta...

Ezekbol csak az unokat irigylem toled, de azt nagyon!
(van, amit nem kapni penzer', ugyebar :) )

Mami írta...

Nem vitázom.
Egészséget és szeretetet nem kapni.
Pénz nélkül viszont rámegy az egészség, nagyon sok esetben a szeretet is.
Engem sem a lazac boldogít, bár kétségtelen, hogy egészségesebb mint a teszkópárizsi.
Szóval ez nem ennyire fekete-fehér ahogy megfogalmaztad, de köszönöm.
Sajnos ilyen ez mainapság.

Mami írta...

Bocs. Javítom magam.
Most jutott eszembe, hogy annak idejen a fősulin tanultam az egészség WHO általi meghatározásat miszerint az egészség: testi lelki szociális jólét. (Persze társadalomfüggő, kulturafüggő stb.)
Szóval nem. Pénz nélkül (sajnos) egészség sincsen.
Egyedül szeretet lehet, már annak aki legalább lélekben egészséges.

Gergő írta...

4000 Ft/kg ... ha belegondolok, nem is tudom, hogy nevessek-e vagy sírjak. Ez otthon kifejezetten drága. Ha pedig belegondolok, hogy itt tényleg a leges-legolcsóbb 28 Euro/kb, de inkább 35-45 euro/kg között mozog, és ezen az áron most azt mondhatom rá, hogy végül is nem drága... Hm, tényleg jobb most nekünk, nektek, nekem.

Anyám éppen a napokban cserél albérletet Liguriában - hosszú távra tervez, és tudom, hogy egy kicsit fáj a szíve az otthon maradt unokák miatt, de úgy látom, esze ágában sincs hazamenni többé. Megértem.

mrs gyrmur írta...

A nyolcas pontot megmagyarázod? Milyen a kétfokozatú szennyesruha-skála?

Ami a lacazot illeti, most sem olcsóbb, most sem könnyű megvenni. Nálunk fel se merül. :(

Mami írta...

Azt jelenti, hogy régen volt a tiszta-még hordható-kicsit koszos-nagyon koszos aszerint, hogy épp tudunk e mosni, van e mosópor stb.
Most van tiazta meg koszos.
Szerintem megfizethető a lazac. Najó nem minden nap.
A sainsburyben van friss skót lazac nyolc szelet 11 font.
Az elég egy nagyobbacska családnak.

mariann írta...

Azt hiszem, kicsit felreertetted :)
Nalam is pont igy van, mint nalatok, es ugyanolyan (vagy meg szegenyebbek) voltam/voltunk Mo-on.
Most sincs meg mindenem, de ha meg is volna, unokam csak akkor lehet, ha masok is ugy akarjak.
Egyaltalan nem ilyen Coelhos ertelemben irtam ezt a "nem lehet penzert venni" dolgot, inkabb kicsit kifugurazva.

Mami írta...

Akkor tényleg félreértettem. ;)
Azt gondoltam, mint már annyiszor megkaptam a különféle fórumokon, hogy te is azt akarod mondani, hogy önös anyagi érdekek vezérlik az életünket és, hogy a pénznél sokkal fontosabbak a Coelhos dolgok.
Bocsesz. De akkor legalább te is tudod amit ên.

Névtelen írta...

14. A takaróhuzat és a párnahuzat mintája egyforma.

és tényleg, nálunk is...

Tünde

Mese

... két hét szabiról, házassági évfordulórós szőnyegtisztításról, messziről jött látogatókról és a majdnem kitörött bokáról. A lányok ut...