2015. október 14., szerda

Apró helyzetjelentés

Kitart a vénasszonyok nyara, anyuék már egy hete elrepültek, de még mindig jó az idő. Amíg itt voltak is csak egy felhős kissé szeles nap volt, a többi kimondottan meleg, kirándulásra való.


A nemzeti park több részén is jártunk ahol ők még nem.
Bevállaltam. Újra lemásztam a Becky vízesésen, bár már többször megfogadtam sose többet, megyek inkább a gyalogúton. Később felülírtam ezt is, mert az se piskóta. Mivel energikus család a mienk - én valahogy félresikerültem -  plusz egy másfél órás gyalogtúrát is bevállaltunk, majd a férj buzdítására még felkapaszkodtunk a Haytorra is... megint. Ez arra a napra így elég is volt (nekem), késő délután visszafelé a kocsiban már megpunnyadtam, de a hátsó üléseken sem voltak zajos egyedek.
Másnap a helyi ófalu skanzenjében jártunk, ezzel egybekötve ismét erdőjárás gombavadászattal. Nem enni, fényképezni akartam, de csak ilyen megrágott, csálé, félkalaposokat találtunk, nem voltak elég esztétikusak fényképezni. Anyám minden kőre meg fatörzsre felmászott, néha van az az érzésem, hogy azt a rossz gyereket akiről a nagyanyám mesélt, anyu még mindig valahol ott rejtegeti a bőre alatt (a Tamara nevű magzatunk személyisége pedig egyáltalán nem vár további megfejtésre).

Kiballagtunk az öböl szélére, is. Na az se közel van. Jó nagy túra, közben a szokásos, giccsbe hajlóan szép romos várral meg napórával a parton, gyönyörű, unhatatlan, szinténgiccses kilátással végig az út mentén az óceánra.
Az exeteri katedrális és környéke egy laza nap volt ezekhez képest, de ott meg én tudnék órákat tölteni csak üldögélve egyedül is akár, mert gyönyörű. Ehhez képest elég hamar végignézegettük a halott püspökök szarkofágjait...
Elhajóztunk az egyik szomszéd városba, majd elbuszoztunk emeletes busszal a másikba. Képesek voltunk elengedni az egyiket mert túl sokan voltak a megállóban, és emiatt nem tudtunk volna az emeletre előre ülni, inkább megvártunk egy másikat. Hiába minden, gyerekek maradunk. 

Voltunk a mólón eljátszani a vázányi (férj szerint söröskorsónyi) aprópénzt. Ez is ilyen angolos dolog. Összegyűjtögetik a semmiresejó aprót, majd jól beledobálják egy olyan masinába amiből azzal a kampóval nincsen az a pihetoll amit ki lehetne halászni. De komolyan. Egyszer évekkel ezelőtt a férjnek véletlen sikerült egy májkvazovszki, hát nem egy ember állított meg minket az utcán azzal, hogy azonnal mondja meg hogy csinálta. Aztán miután jól nem nyertünk semmit, szedtünk a parton egy szatyornyi kagylóhéjat mert gyönyörű apály volt, kagylóból meg sose elég.
Képek a legvégén, telefonnal fotóztam, mert úgy döntöttem nem szaladgálok anyámék után a táskámmal meg az álványommal, mit mondjak nem az az ácsorgós öcsém sem, anyám sem.


A jó kis aktív programokat csak egy kis éttermi kalanddal, vagy tengerparti fagyizással szakítottuk meg időnként. Hazaérve félájultan hullottunk a kanapéra egy filmre (bepótoltuk az Interstellart) vagy a bugyuta tévére, kivéve anyám mert ő megpucolta az ablakokat, meg a kertet bizergálta folyton, vagy még elugrott az egyfontosba egy huszadik kertitörpéért.

Jah. Szóval kitart az indiánnyár.
Hűvösödnek az esték, de az orchideáim az ablakban még nem vették észre.

Be kell jelentenem továbbá: A gyerekek minden igyekezetünk ellenére felnőnek. Zsófiék nagyjából tartják a mozdonyt a sinen, csak kicsit döcög időnként, talán ennyi belefér...Marcibazsipömpi gyönyörű reklámbébi, nagyon hiányzik nekem-nekünk, ilyenazélet meg hasonlóközhelyek, de azért cseszettül nem jól van így...
Olívia gőzerővel csinálja a sulit, melót, tavasszal ki akar venni egy kis garzont magának, megy mindig a kijelölt úton, neki úgy mennek a dolgai általában, ahogyan kitalálja. 
Nóri próbál egy munkaösztöndíjra pályázni, reménykedik, mert ő is menne már külön, de jelenleg mind az önbecsülése, mind pedig a financiális háttere a nullához konvergál... Hol kisebb, hol nagyobb gödrökön (jó sok gödrön) vezet az ő útja, de sosem volt egyszerű eset.
Tamara szárnyal, iszonyat jó esze van, legjobb science (fizikakémiabiológia) tesztet írta múlt héten az egész évfolyamon (ami nem harminc gyerek, hanem vagy száz). Minden tantárgyból a legmagasabb csoportba jár. Kicsit tartok a jövőjét illetően. Remélem lesz elég kitartása egy egyetemhez, nekünk meg elég a hátunkon, hogy finanszírozni tudjuk...

Most, hogy őszülünk, (sőt, itt a tél is csak egy hosszúra nyúló ősz inkább) többet kanapéhuszárkodhatunk, de az angol erdő félkopaszon és ködben is meseszép, szóval nem ússza meg a család...

Horgolós projekteken túl viszont szerintem mozi lesz még a sűrűjéből. Megyünk a marslakóra szerintem holnap, meg szeretném bondot is látni.
Feltétlen megnézni azt a kastélyos spooky-sat még (Crimson Peak, del Toro új filmje) mert nagyon sci-fi mániás vagyok, de a kosztümös, romantikus-horroros is gyengém. Nem tudom megmondani hányszor olvastam ki Anne Rice könyveit, és hányszor láttam az Interjú a vámpírral-t...még ma is imádom.
Ugyan Twiglight! Az is könyv?
Mikor megnéztem viszont a Crimson trailert, nem voltam biztos már, hogy a habvirágos pihepuha lelkem elbírja e, mert az vámpírinterjú ehhez képest tündérmese...

Aztán meg tudjátok mi lesz? Amire kb. tíz hónapja készül egész anglia?
KARÁCSONY
Megint fények, vásár, buzgalom, jó illatok, puccos kirakatok, koncertek mindenizé...
Hát én nem tudom hibáztatni őket, hogy egész évben ezt várják...
Tudom, fogyasztói társadalom...de de de  olyat láttam a Range áruházban, hogy a férj alig tudott elvonszolni onnan. Rendes álló, világító utcai lámpa, kb ajtómagasságú, hóember van benne és hó esik. Elalélok az ilyenektől. Tudom, felesleges, tudom pazarlás, sose nem is venném meg, de ha valakinek van kidobandó hetven fontja, engem megvenne egy életre...érti ezt valaki? Nem, én sem...
Januárban lesz egy hetem kipihenni karácsonyi önmagamat.

Márciusra koncertjegyünk van, tadadidudápppá...már nagyon várom pedig nem is metál, meg nem is rock, de akkor is...

Aztán tavasz, anyám jön segíteni. Költözünk. Egyfelé, vagy többfelé, de megszületett a döntés.
A főbérlőnktől maradhatnánk, de ha már menni akarunk eladja a házat (amennyit akar érte, szerintünk nem fogja megkapni, de ez már az ő dolga). 
Körültekintően és az elképzelésekből nem engedve kersek egy jó kis házat, mert az idő nem sürget lesz idő nézelődni.
A visszajáró letétből pedig megvesszük egész eddigi életünk első olyan ülőalkalmatosságát a nappaliba, amilyent akarunk. Amit mi választunk, mert tetszik, és nem mert: olcsónemlátszikhogyhasználtnembajhazöld...


Dartmoor National Park





Dartmoor / Haytor


Becky Falls




Exeter Cathedral














Dartmouth





Brixham 




Öbölszéle - Berry Head




Kalóz mobillal a kávézóban


ezt a csenevész árvagyereket tanátam



13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez valami eszméletlen gyönyörű! Ikitai!!! (Japánul: oda akarok menni! - nyávogósan elnyújtott, magas orrhangon kell mondani :))

Tableno

Névtelen írta...

Amúgy a poszt hangulatáról a kedvenc japán nótám jutott eszembe...

http://m.youtube.com/watch?v=HQtFsu3G9f0

Mami írta...

Ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy ha már teljesen egyenesen áll a gálya, eljöhettek a családdal egy hosszú hétre.
Aztán bejárjuk Devont meg Cornwallt, sose unom meg én sem, ezredszerre se tudnám.
Elkalauzolunk mostmár akárhová, mert hatszázszor bejãrtunk keresztbe kasul mindent.
Szóval akkor jó volt a képes poszt?
Azért nem posztolok sosem képeket, mert azt hittem unalmas azt másnak nézegetni.

Nem is gondoltam, hogy van kedvenc japán slágered.
Nekem is van, csak más a műfaj.
De azért jó a néni, hasonló a hangja mint nekem.

Névtelen írta...

Képes poszt akárhány jöhet!

Pont nekem ne lenne kedvenc japán slágerem 2,5 év tokiói élet után? :)

Az viszont meglep, hogy neked is van. És ezek szerint (velem ellentétben) énekelni is tudsz...

Tableno

Mami írta...

Az én kedvencemet nem biztos hogy hallani akarja bárki.
A hangomat is csak én hallgatom, de majd egyszer teszek ide valami hejehuját, aztán lehet kritizálni.

Névtelen írta...

Én kíváncsi lennék a kedvenc japán számodra! (ne kímélj!)

Addig itt egy másik csodaszép dal Natsukawa nénitől.

http://m.youtube.com/watch?v=xsUKiMfNG4c

Mami írta...

Egy kicsit félve mutatom meg, fülhallgatót tegyél, nehogy a gyerekek felébredjenek...
http://youtu.be/J4X2syUlldA
http://youtu.be/06827L2-LK8
De ha már kérted akkor végighallgatni ér...
Ő,,, egyik kedvenceim.
Mentségem, higy Stinget is szeretem, meg még jó sok mást is.

Névtelen írta...

Latom a kemenyet szereted, de egyaltalan nem rossz! :)

Sólyom Klári írta...

Kedves Mami! Legalább hetente írhatnál ilyen hosszú posztot, köszi, nagyon élvezetes olvasmány. A képek is szépek, amilyennek az ember elképzeli a vidéki Angliát.Sajnos, én már csak így jutok el oda.Üdv:Klári

Mami írta...

Szia Klára!
Tudom most kicsit trehány voltam, mentségem hogy anyuékkal elfoglalt voltam, utána meg levert a lábamról valami baci. Masszív kis bitang volt ha ez sikerült neki mert amúgy kb tízévente kapok el valami betegséget és általában megúszom egy kis orrfújással.
De most egy hétre kivont a forgalomból.

Névtelen írta...

Helló!
A lámpáról nincsen fotó? Olyan kíváncsi vagyok, és nemtom elképzelni se:(

Zsu

Mami írta...

Na egye fene kiteszek egyet ;)

Gergő írta...

Nem is tudom, hol kezdjem... A képek nagyon jók, csatlakozom a többiekhez: még több képet!! :) Anglia csodálatos, én majd csak szeptemberben érkezem, de esténként már nehezen alszom el, mert forgatom le a kis filmjeimet a fejemben. :)

Édesanyádban az én szülőanyámra ismerek... engem már az is kifáraszt, hogy a felső emeleti ágyról a földszinti kanapéra vánszorogjak hétvégén, ő egész héten dolgozik, naponta 2-3 órát tölt konditeremben és szaunában, a várost (= üzleteket) járja, és még nem elég... látod rajta, hogy valahova még menne, valamit még csinálna. Augusztusban a nővérével elmentek sátorozni (!!) Skóciába (!!) - az összes képen vagy egy fáról lóg, vagy egy sziklára csimpaszkodik fel... Engem vagy örökbe fogadtak, vagy apám sejtosztódással hozott a világra.

De a legjobb a végére: a lámpa, amiben mindig karácsony van... KELL!!!! Gyűjtsünk rá, kéregessünk, tegyünk félre, de kell. :) Nem hiszem, hogy kitenném a ház elé, és talán, amikor vendégek jönnek, még el is rejteném... de attól még valami hihetetlenül szuper-cool. :))

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...