Miközben kerestem a mintát, olyan horgolt hercegnők jöttek néha szembe, hogy komolyan elcsodálkoztam.
Az én fejemben egészen más Rapunzel létezett.
Nem is az a gondom, hogy ezek ne lennének szerethetőek vagy aranyosak valakinek.
Valakinek biztos... és szemét vagyok, mert valaki őket is biztosan nagy szeretettel készítette. Bevállalom, hogy nem leszek szimpi, de én jókat derültem a fejemben megjelenő gondolatokon.
Persze ezek eléggé a szélsőségek (amellett, hogy rém jópofák), meg azért voltak nagyon szépek is, de valahogy mégsem találtam rá az igazira...
Nem akartam olyat, aminek a feje hasonló alakú mint a serpenyője...
Olyat sem amelyiknek ennyire ijedt a tekintete...
Olyat se nagyon szerettem volna amelyik legalább annyira szereti a fánkot mint én,
meg őt sem aki Jabba egyik felesége...
Aztán még az is a listámon volt, hogy ne egy szexuális segédeszközhöz hasonlítson...
meg ne érezzem, hogy szuggesszió alatt állok...
és örülnék, ha nem Fekete Lacira emlékeztetne...
.
Tehát magamnak kellett kitalálnom. Horgoltam, visszabontottam, és megint.
Megközelítőleg olyan lett amilyet akartam:
Egy négyéves autista kislányé lesz, aki odavan Rapunzelért.
Remélem szeretni fogja, mert nehezen váltam meg tőle.
4 megjegyzés:
Azt, mikor először láttam, nem gondoltam, h ekkora vajúdás előzte meg, de a haját már akkor is megcsodáltam, csak nem adtam neki hangot! Szóval csuda ügyes vagy, nagyon szép lett!
Ezek a Rapu ... valamik egészen randák és ijesztőek. A tied a legjobb, bár egy kicsit tedd mosolygóssá. Az öröm, a mosoly bennünk visszhangra talál. Az autista kislányra pláne ráférne. :)
Te jó ég!!! Gyönyörű lett!!! Nagyon-nagyon tehetséges vagy! :D (Zsu)
Amikor az "ijedt tekintetu" babanal hangosan felnyihogtam , a ferj megijedt es rosszalloan nezett ram, hogy mivanmaaa? de amikor megmutattam neki o is rohogott.
Megjegyzés küldése