2015. október 16., péntek

Mai (hosszú) elmélkedés


Gondolom az mar lejött rólam, hogy szeretem figyelni az embereket.
Meggyőződésem, hogy így tudhatunk meg a legtöbbet róluk, a világról amiben élünk, pláne meg saját magunkról.
Lehet, hogy ebből a folyamatos figyelemből fakad az, hogy néha antiszociálisan viselkedem és nem akarok magam köré senkit. Napokig elvagyok egy könyvvel tök egyedül a csendben. Lehet, hogy olyankor dolgozom fel az információt. Sőt biztos. Ekkor szoktak eszembe jutni az ilyen gondolatfüzérek  is mint amilyen a mai.

Azon gondolkoztam, hogy hogyan csinálják ezek az angolok?
Persze messze nem tökéletes amit felépítettek ezen a szigeten, a társadalmuk több oldalról támadható, mint minden a világban. Mégis van egy olyan általános megállapításom ami nagyjából igaz kell legyen rájuk, mert öt éve elemezgetem és mindig ugyanoda lyukadok ki.

Van az angoloknak ez az érdekes viselkedése: ez az ignorációval egybesütött törődés. 
Egymással. Ez az érdekesen közömbös élni hagyás, melyben azonban nagy vonalakban valahogy jelen van a figyelem és a felelősség egymás iránt.
Az, hogy figyelgetem az embereket, meghallgatom amit a gyerekeim mesélnek alátámasztja azt az elméletemet, hogy nem, ez nem azért van mert iskolázottabbak, kulturáltabbak, vagy műveltebbek.
Sőt! Aki ezt gondolja, annak már az alapokban megdől az elmélete, az angol alsó osztály ugyanis sok szempontból rosszabb, mint akár a magyar. Eléggé tudatlanok, műveletlenek minden tekintetben. Ahogy megszólalnak el lehet őket helyezni kb. Kimondottam van az angol csevi akcentus, és meg sem próbálnak szépen beszélni. Gyereket gyártanak, hangosak, többnyire benefitből élnek (segélyből), öntörvényűek, eléggé igénytelenek a környezetüket tekintve is, a gyerekeiket elég liberálisan kezelik (mondjuk ez az egész angol társadalomra igaz). Szóval akár a magyar lecsúszott rétegekkel meg lehet feleltetni őket. (Nem, nem a cigányokkal, ezer példát tudnék mondani a mentős múltamból, legalább annyi fehér magyar él még sokkal igénytelenebbül.)

És mégis. Ülök az autóban és figyelem ezeket az embereket.
Láttam elejtett pénztárcát visszaadni. Láttam tagbaszakadt, tetovált, nagyonproli férfit, mikor elkapta a sokcsomagos babakocsis anyukát, leszerelvényezte, segített neki felszállni a buszra még az egyik gyereket is tartotta amíg anyuka jegyet váltott. Szaladt már utánunk egész a parkolóig az önfizetős pénztárból, nálunk hatvanszor szarabbul öltözködő, három gyereket maga után vonszoló, foghíjjas szinte még tini anyuka, hogy benne felejtettünk a gépben öt fontot.
Persze itt is van bunkó kivétel, meg drogos rabló, gyanus sárkányfűárus, de most nem őket akarom megfejteni.
Azt volna jó tudni, hogyan ivódik ez a figyelmesség beléjük. Mert akkor utánozni lehetne.
Jó, tudom. Már pici korban van konzervgyűjtéses adakozás az iskolában. Van jótékonysági sportrendezvény, meg öregeknek karácsonyi műsor. Ezek viszont máshol is fellelhetőek, nem magyaráz semmit.

Ezzel együtt van jelen a teljes ignorálás. Letojják, hogy mit csinálsz, hogyan öltözködsz, milyen nyelven beszélsz. Azt is, hogy koszos a kerted, vagy tiszta, hogy mikor pucoltál ablakot, hogy meztelen napozol e a kertben, hogy kivel élsz, mit vásárolsz és hol, hogy miért nincsen autód, vagy milyen van, hány van, hogy néz ki a gyereked, gót, emos, vagy rocker e, vastagon fested magad, vagy vékonyan, hülye vagy okos vagy, orvos vagy proli...

A barátnőm Lisa meséli tegnap, hogy a lánya végre bejelentette, hogy nem a fiúk iránt vonzódik.
Megkönnyebbült mert ő már sejtette egy ideje, és örül. Nem mert neki bevallotta, hanem mert eljutott oda, hogy saját magának bevallja. És ennyi. Minden megy tovább. Nincsen dráma, nincsen sírás, nincsen gondolkozás, túlgondolás, sóvárgás a meg nem születő unokák után, meg hasonló hülyeségek. Eddig sem és innentől sem döglik bele az egész család, hogy "normálisnak" nézzenek ki.

Nem rossz dolog egy olyan országban élni ám, ahol az orvos nem isten csak egy foglalkozás, nincsen folyton igaza, nem kell szentírásnak venni a szavait, ahol lehetnek kérdéseid és több opciót is felajánlanak és van választásod. 
Ahol nem szarod össze magad ha rendőrt látsz és nem vízionálod, hogy az éjjel alvajárva tuti kiraboltál egy éjjelneppalit, vagy gondolod azt, hogy letartóztatnak mert a nagyi sütijében volt egy kis rum.
Ahol a tanár nem áll mindenek felett, és mily meglepő felnőttként kezeli a szülőket és gyerekként a gyerekeket (és nem fordítva).
Ahol a főnököd simán a munkatársad, a pénztárosok és eladók képesek mosolyogni és szóba elegyedni veled (nem, nem azért mert ők lesznek a következő generációs újgazdagok). Az az ország ahol egy tisztességesen dolgozó és együtt megöregedő villanyszerelő - fodrász pár, ennyi és nem több. Nem fartúró, buzuló, vén kecskék, hanem tök jófej szomszédok, akik odafigyelnek a kocsidra, akik átveszik a csomagodat, vagy próbálják anyádnak eltáncolni, hogy mennyire szeretnek, meg milyen jó a rétes.


Emlékszem eleinte milyen furcsa volt, hogy itt angliában nincsen függöny az ablakokon.
Eleinte azon gondolkoztam, milyen ez már? Mindenki belát az életedbe...
Igen. 
Anglia ilyen ország, ahol mindenki belát az ablakodon, mégse jut eszébe senkinek megállni, és bebámulni.



8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát igen. Erre mondja sok magyar, hogy Anglia (és a Nyugat úgy általában) egy dekadens, elembertelenedett, identitásátvesztett társadalom, amit hamarosan úgyis elemészt a radikális iszlám.

Miközben nálunk, és az új példakép oroszoknál minden és mindenki a helyén van (férfi a közmunkán, asszony a konyhában, gyerek a kötelező délutáni erkölcstan/tesi/énekorán), és nix buzulás! Az meg csak a zsidó-szabadkőműves ármánykodás miatt van, hogy egyre jobban lóg ki a seggünk a gyatyából.

Kösz, de én inkább hanyatlok tovább csendben itt Nyugaton... :)

Tableno

Sheila G. írta...

"nem vízionálod, hogy az éjjel alvajárva tuti kiraboltál egy éjjelneppalit"


bakker, akkor nemcsak nekem vannak ilyen hüje gondolataim itthon??

Mami írta...

Tömören és röviden ennyi a lényeg...
;)

mariann írta...

Nagyon lajkolom!
Minden szavaddal egyetertek!

Sárkány írta...

Abszolut egyetertek! Nekem is ezek a dolgok szoktam eszembe jutni csak en nem tudom ilyen okosan leirni 😀 . Pont a minap akadtam ki sokadszor amikor egy parkoloba allva mogottem villogott egy auto aztan megallt mellettem, feltartva a forgalmat. Huh, gondoltam valamit biztos nem jol csinaltam vagy epp o nezte ki maganak a helyet. Az autobol egy bicegos neni kiszallt es megkerdezte, hogy nincs e szuksegem az egesz napra valtott parkolojegyere, mert neki mar nem kell...

Gergő írta...

Annyira jó ilyet olvasni... Itt, Olaszországban, jobban hasonlítanak a magyarokra, mint az angolokra, főleg délen. Amikor februárban Londonban voltam, és elküldtek körülnézni egy plébániára, a misén ott volt egy 60 körüli, kicsit csúnyácska férfi, lila-virágos női ruhában, és valami olcsó parókában. Direkt figyeltem: senki nem figyelte őt a szeme sarkából, senki nem böködte oldalba a szomszédját, senki nem vihorászott. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ő is ott van, sőt, a közösség tagja - a mise után teát ivott a többiekkel, beszélgettek, látszott, hogy ő is otthon van ott a többiekkel együtt.

És ez egy apró példa. Én is egyre gyakrabban tapasztalom (amikor néha-néha ott vagyok) ezt a "gyengéd és törődő élni hagyást". Amikor vasárnaponként Firenzébe megyünk az anglikán templomba, az ottani (itteni) angolokra is igaz ez.

Mindegy, egy szóval: annyira jó ilyet olvasni...

Sheila G. írta...

Nagyon kéne ez idehaza.

Éppen ma sértődött meg valaki, miután leadott egy hosszas hisztit,
pedig csak annyit kértem, hogy tartsa tiszteletben a határaimat, és ne akarja megmondani, hogy én mit gondolok, és megkértem, hogy hagyjuk abba az erről való beszélgetést.
Megsértődött, és elmondott mindennek, természetesen én voltam a hibás.
És mindehhez a színjátékhoz nem is kellettem én tulajdonképpen.

Én itthon élek. Mást nem tudok csinálni, mint a saját világomban békét csinálni, és a többieket kizárni.

De azért jó olvasni, hogy máshol a többség ilyen, nem a kisebbség.

Marika írta...

Nagyon jo bejegyzés, elmondhatom Kanadában is hasonlóan viselkednek az emberek, orom itt élni. A legjobbakat kívánom !

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...