2016. január 16., szombat

Mai elmélkedés

Nagy a baj a fejekben. Nagyon nagy. A végtelen történet c. mese jutott eszembe - pusztít a Semmi.
Tudjátok mit? Ha én vagyok a salak ami lemorozsolódik, rendben van. 
Szomorúan, de leszek salak. Nem is vagyok én jó magyar amúgy se, bár szültem (neveltem) elég gyereket.
Nem tudok eleget fikázni, panaszkodni, gyűlölködni, rombolni...

Van egy hosszú, komor, nehéz poszt a tarsolyomban, de inkább kukázom - és ezzel vissza is bújok a csigaházamba és horgolgatok meg olvasgatok tovább. Az való nekem.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerintem ha van mondanivalód, ne tartsd magadban...

Tableno

Mami írta...

Ahh...
Mást nem is tudok igazán csak mélyről jövő demagógiát, értetlenséget és csalódottságot beleszőni.
Az meg mindenkinek van otthon elég...
Tök mindegy, hogy amúgy a Saul fiáról, a Párkeresési támogatásról, a kivándorlásról, a migránsokról vagy mittudoménmiről van szó...
Elkeserítő.

Névtelen írta...

Szerintem érdemes az ilyet kiírni magunkból, már csak azért is, hogy mi magunk tisztábban lássunk. Meg a vita is alapvetően üdvös dolog. Végezetül: biztos hogy jó teljesen átengedni a terepet a hülyéknek?

Mami írta...

Alapvetően igazad van.
A terepet viszont már teljesen átvették a hülyék.
Mi meg maradtunk a sarokban.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...