2016. január 2., szombat

Star Wars és New Year

...és igen. Visszakaptam a mesémet, a mosolygásomat amikor nézem. 
És a sok nyáltengeresfrozenes izé mellett azért a Disney képes volt visszafogni magát.
Bár megfogadtam mindegy mi lesz, akkor is(!) és tök mindegy ki mit mond a Star Wars fantasztikus, azért örül a lelkem, hogy úgy nyúltak hozzá hogy méltó legyen az eredeti filmekhez.
Már ma mennék vissza, megnézni újra... mondjuk meló helyett.
(Kicsit spoiler, denemnagyon)
Egy évre lefoglal, mi lesz Solo kapitánnyal, ki a csaj, mérletthülyegyerek a hülyegyerek meg ilyenek.
Égbenjáró Lukácsnak meg több is járhatott volna, plánemeg, hogy jobban néz ki így szakállmatyinak - egészen méltó Obivan-hoz - mint régen pelyhedzőbajszúnak, na de majd... 
Jóvótna!!! 

Egy darabig kielégültem, sajnos a Star Trek filmre még jóideig várni kell.

(Sózott popcorn-t viszont nem veszek többet, úgy összeszáradt a pofám mint mikor gyerekkoromban megnyaltam apám timsóját. Kóla se kell, a hólyagom kapacitását a filmek átlaghosszúságához állítottam az évek során, de a mostanság hozzáadott reklám és előzetes mennyiségére utólagosan már nem sikerül átkalibrálnom.)

Mozi után lementünk a partra, és ottan mindenféle ismerősökkel találkozván vártuk, hogy a óév vége legyen. 
Volt ott egy ilyen hirtelen odatett színpadkocsi. Azon egy szintetizátorozós papa, meg három mama és még egy fiatalabb kiadású pali. Ilyen nagynénik-nagybácsik összefognak feeelingje volt.
Na ezek ott énekeltek mindenféle vallásos meg kevésbé vallásos - többnyire karácsonyos témájú - nótákat. Kicsit volt csak gázos (szerintem ők jobban élvezték, mint akárki más) de legalább adott ilyen háttérhangulatot vagy mit. 
Mondjuk a két biztonságiőrnek érdekes volt a kontrasztja - feltűnősködő mellény hátulján szigorúan SECURITY felirat, alatta meg mittudoménmilyen szerető Isten szolgálat vagy mi - meg én úgy jobban aggódtam az ő biztonságukért így járókeret meg bot nélkül, mint a szegény besambucázott fiatalokért.
Na mindegy nénik bácsik énekeltek nagyon, mi beszélgettünk. Az ünneplők nagy része lassan átszivárgott a régi óratoronyhoz, ami nem egy Big Ben, de a miénk. (Meg is fogalmaztam ezt: kis proli porfészek ez a város, bár egyszeri szemlélőnek kívülről nem látszik. Próbál felnőni a nagyokhoz - néha kicsit komikusan - de nem sikerül. Ettől még nagyon lehet szeretni.)
Azt gondoltuk milyen jó, lesz éjfélkor számolunkvisszafelé,  lesz Auld Lang Syne - ha már ott vannak az éneklősnénik - ...vittünk pezsgőt meg volt egyfontosból pezsgősműanyagpohár...
...hát barátaim a nénibácsi kórus áténekelte magát az újévbe, de komolyan totál fel se tűnt nekik, hogy valami történik. Üvöltve karaokéztak bele az óratoronynál állók számolásába, majdnem lemaradtunk az éjfélről.
Koccintás meg csókolózás után egy órát még ott beszélgettünk, aztán jó angolokhoz méltóan mindenki elment haza a p...ába.
Értsd - mindenki. Megindult a város, egy óra alatt kuss volt mindenhol.

Nekem olyan idegrendszeri alapokon nyugvó, StarWarsaddikciós gondolataim voltak az újév első óráiban, hogy háromig nem tudtam elaludni (sose történt ilyen, biztos a pezsgő). Reggel hatkor meg kukorékolt a telefon.
Kávéval és önpofozkodással éltem túl a hosszúműszakot a melóban. Tíz év plusz az ábrázatomon, harminc év plusz a csontjaimban.... uhh, durvavolt... Nagyon szarul nézhettem ki tényleg, mert a délutános nővér fél órával a műszakom vége előtt aszonta - na indujjámeghazafele...
Öregvagyokénmánehhez...


Rozamami 8, 1. S lőn az szerzőjének első posztja Krisztusunk után kétezertizenhatból.
BÚÉK 



 

Nincsenek megjegyzések:

Mese

... két hét szabiról, házassági évfordulórós szőnyegtisztításról, messziről jött látogatókról és a majdnem kitörött bokáról. A lányok ut...