2016. március 14., hétfő

Mai elmélkedés

Anyáink nem készítenek fel minket az életre.
Magunknak kell megtanulnunk, hogy a férjet akkor is szeretni kell, ha másfél méter magasról sózza, tabaszkózza, csilizi telibe a - rántotta mellett -  a frissen fényesre suvickolt gázkályhát, amikor reggelente Jamie Olivernek képzeli magát. 

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hány adag rántottát süt ilyenkor? Te szereted a csípőset?
zsu

Bóbita írta...

Most világosodtam meg! A lényeget most láttam meg: azért szolgálja ki a feleség a férjet, hogy kisebb legyen a kár. Köszi, hogy rávezettél!

Mami írta...

A csípôset igen, az erôset nem. Szokott csinálni annak aki kér. Ritkán kérek. Inkább csak pirítóst vagy gyümölcsöt, egyszerû ízeket szeretek reggel.

Mami írta...

Általában igaz. Viszont a mi házasságunk apróbetûs részében az áll, hogy bármit megcsinálok a reggelin kívül. Kora reggel kezdek a melóban, a férj késôbb sokszor 11-kor. Ha meg szabadnapom van, akkor a reggel az enyém és semmittevéssel szeretem tölteni nem rántotta sütögetéssel. Inkább levakarom a tabascot délután. Háezvan...

Mami írta...

Te amúgy most kóstolgatsz engem??

Névtelen írta...

Na, ezért nem csípem, amikor a férfiak felajánlják, hogy megcsinálják a rántott húst. Tovább tart a takarítás, mint a panírozás...
A kislányomat tudom irányítani... és megtanítani, hogyan lehet takarékoskodni a munkával!
Zsu

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...