2016. május 24., kedd

Kúlság és hazaszeretet

Amiről ez a poszt fog szólni, nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog és előrebocsátom rohadtul nem a propagandakeltés ide, meg a hazafelé mocskolódás oda szól belőlem. Ez az egész csak egy megállapítás, egy összehasonlítás és annak megmagyarázása miért tetszik nekem jobban ez a fajta hozzáállás vagy mentalitás... (Jah.. és Anglia nem egyenlő Londonnal, minnélinkábbannálsőt én azt se tudom mi van Londonban, szóval ott lehet, hogy nem faszfejezik egymást le egy munkahelyen, ahogy itt Devonban.)

Szóval. Az angolokról elterjedt, hogy ők hidegek, távolságtartóak, túl udvariaskodnak mindent, abszolút nem barátkozósak, az angolos fekete humoron kívül hétköznapi humoruk nincsen, és abszolút nem vidám népség, hiányzik belőlük a temperamentum és az életvidámság.... Szóval, hogy olyanok mint a sülthal.

Hát ez kurvára nem így van. Az angolok sokkal inkább cool népség mint mi magyarok. Sokkal lazábban fogják fel a világot, egymást, egyszerűbben kezelik ugyanazokat a problémákat, könnyebben fogadnak el bárkit, segítőkészebbek, vidámabbak, humorosabbak és rohadtul nem hidegek sem nem távolságtartóak. Az élet kihívásait is egyszerűbben látják és kezelik (házasság, válás, halál, születés,munkakeresés, költözés, házvásárlás mittudomén a nagy dolgok - mérföldkövek).

Szemezek a dobozzal a nővérszobában a szünetünkben. Már kinézem magamnak - gyönyörű, fehér, Marks and Spencer fémdoboz,  rózsaszínű virágokkal melyek dombornyomással is nyomatékosítva vannak. 
Mondom nekik "én szeretném ezt a dobozt ha kifogy a keksz, ok?"
A főnővér mindig baszogat mert gyüjtögetek, erre azt mondja "Nem lehet a tied you silly cow én már kinéztem mert bele akarom tenni,,, a nem is tudom mit, de majd kitalálom..."
"Akarod a lószart... you just pickin' on me... shut up you..."
"ÓÓÓ, ez nem valami kedves tőled bitch.... - látjátok?"- szól pipiskedő urinő hangon a többiekhez - "Mindig azt hittük, hogy micsoda kedves nő.. de most láthatjátok nem is az...full of shit"
És mindenki röhög...

Vagy:
"A főnök azt mondta ma amikor a jellemzést csinálta, hogy a mi kontinencia menedzsmentünk a legjobb az egész öbölben, ez szerintem nagy szó, tök jól esett..."
"Na és, ne legyél annyira nagyra vele, akkor is csak egy twat vagy."

Vagy:
"Jeremy! Miért nem jöttél szombaton?"
- valaki válaszol helyette "Mert egy asshole, azért..."
Jeremy: "Tulajdonképpen.... jah,, azért..."

Ezt nem tudom elmagyarázni... bunkónak tűnik, de pedig nem az. Nincsen hátsó gondolat, nincsen megfejteni való mondat, nincsen félreértés. Baszogatás van, szarkazmus van. Komoly beszélgetéskor meg mindenki azt mondja amit gondol.
De nem tudom elképzelni ugyanezt egy bármelyik magyar kórházban vagy idősotthonban semmilyen ottani kollégámmal. Előbb utóbb kibújna valami sértődés, félreértés, mittudomén.

Ma elmagyaráztam nekik, micsoda egy hülye nép vagytok majdnem ugyanúgy mondjátok (sőt itt Devonban igenis ugyanúgy mondják) a fizetésemet meg egy hülye zöldséget (salary - celery), banánnal eszitek a pirítóst, répát tesztek a süteménybe, élesztőkivonatot a kenyérre, tejet a teába. Szőnyeget raktok még a szaros ügyfélszolgálatokra is, függöny meg nincsen az ablakon. 
Fordítva mentek az úton, külön vannak a melegvizes csapjaitok, kivül megy a szennyvízcső a házon, minden szaros SI mértékegységet leszartok - évszázadok óta ragaszkodnak a láb-hoz meg az incs-hez meg a font-hoz meg a kő-höz bakker. MINDEN fordítva van még a kicseszett villanykapcsoló is. Szerintem ez szándékos.. Nem akartok egyik néppel sem hasonlítani, sem egyezni, sem versenyezni. Ti angolok vagytok és kész...
Van bajotok bőven. A fejüket leröhögték. 
Elfogadtak és szeretnek.

És igenis rohadt jól esett nekünk a Kay-jel, hogy a főnök a jellemzéskor elmondta, hogy a legjobb continence assesment és management nálunk van az egész öbölben és ezt nem ő mondja, hanem a Care Service központ a kórházból, akik az ellenőrzéseket végzik.

Ez alatt a hat év alatt arra jöttem rá a leginkább, micsoda egy depressziós helyről jövök én, ahol semmi sem az aminek látszik, semmi sem jó arra amire való, semmi sem oda megy ahova kellene, senki se azt mondja amit gondol, sőt tovább megyek, senki se aszerint cselekszik amit gondol.... Hülyeségekre vagyunk büszkék valós dolgok helyett.
Nagyon skizofrén helyzet...

Lehet követ dobálni rám. Nem szidtam sosem a hazámat. Ennyi idő után viszont nehéz nem kimondani, hogy valami nagyon nem úgy van, ahogy kellene. Nem azért mert az angolok a tökéletes, atlantiszi nép akik szőkék, kékszeműek és a legokosabbak a világon - sőt...
Szerintem mi magyarok ezerszer kreatívabbak, talpraesettebbek, műveltebbek és inteligensebbek lehetnénk nagyon sok nemzet előtt - már amennyiben ez fontos bárkinek... 
Valami mégsem működik és nem is működött soha. Ezer évig fennmaradtunk, megmaradt a nyelvünk, ez a különleges, egyedi és nagyon szép nyelv - még ha sokan túlértékelik is ezt (is).
Ezzel együtt én azért büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Büszke vagyok, hogy apai részről tőzsgyökeres magyarsváb szőlőművelő, anyairól betyár, alföldi paraszt vagyok. Büszke vagyok, hogy van tatár, török, német, tót, meg még mittudomén hányfajta örökségem a sejtjeimben, ahogyan szerintem mindenkiében abban az országban, bármilyen ufóelmélet meg sumérrokonság lát napvilágot.
De azt sosem fogom érteni miért kell még szilveszer éjszakáján a tüzijáték alatt is sírva vigadni - valami szar sose hallott klasszikus zenével a hűdeműveltség látszatát kelteni és bealudni, és miért lehet, hogy a királynő születésnapi gálaműsorán az egyik leghíresebb fúvószenekar meg eljátszhatja az I should be so Lucky-t és ettől még bőven megmarad a renoméja.

Ki a tökömnek játsszuk meg magunkat, de komolyan....




7 megjegyzés:

Sheila G. írta...

Mert nekunk csak ez van....

Abigail Ergal írta...

Bár nekem nem volt alkalmam arra, hogy máshol éljek, de itthonról is látom, hogy ami rólunk szól, abban teljesen igazad van.

Gabi

Névtelen írta...

Sok magyar erre azt mondaná, hogy az angolok buták, felszínesek, túl individualisták, nem tudják, mi az a hazaszeretet. Nálunk bezzeg már általános iskolában arra nevelik a gyerekeket, hogy az élet nem egy habostorta, Pelikán elvtárs! Ezért olvastatnak velük olyan hót depresszív ám minden bizonnyal jellemformáló hatású irodalmi műveket, mint a "Légy jó mindhalálig", "Pál utcai fiúk", "Kincskereső kisködmön", ahol a jó mindig elnyeri méltó büntetését, és a mártírsors dicsőítése még az ISIS-t is elégedettséggel töltené el. Nálunk a nevelés jelmondata: "nehogy már jól érezzék magukat!". Ebből következik szerintem, hogy a felnőtt viszonyok is olyanok, amilyenek.

Tableno

Mami írta...

Mondják is... Sosem hagyják szó nélkül.
Mindegy, nem tudom mennyi idő kéne, hogy ez megváltozzon. Még ha el is kezdenék azonnal, akkor is ezer újabb év.

Névtelen írta...

Asszem valamelyik emigráns Nobel-díjasunk mondta, hogy "magyarnak lenni kollektív neurózis" :)

Névtelen írta...

Sok igazság van abban amit megfogalmaztál, ez tény. De kérdés az, hogy jó lenne ha mindenki egyforma lenne, egyforma gondolatokkal, reakciókkal, temperamentummal, optimizmussal, pesszimizmussal, jókedvvel, szomorúsággal ... nem tudom. Színes a világ, az angolok olyanok amit tapasztalsz (legalábbis a környezet ahova Te csöppentél), Németországban, Franciaországban, Dél-Afrikában, Japánban, stb lehet nem tudnál így poénkodni a munkahelyeden, nem tudom. Sok a probléma kis hazánkkal, de itt is vannak mint tudjuk jókedvű emberek, jó hangulatú munkahelyek, jó társaságok (nem szeretem az általánosítást). A változás úgyis meg fog történni, nem kell 1000 év, a gyermekeink, az Y, Z generáció már teljesen más felfogású itt is és szerte a világon. Ivett voltam, köszönöm, hogy elolvasod :)

Mami írta...

Nem nem lenne jó.
Én is köszönöm, hogy olvasol és, hogy vetted a fáradságot, hogy leírd a véleményedet.
Tök örülök, hogy vannak ilyen optimista emberek, akik úgy látják kis hazánkat, hogy van még remény.
Kicsit pesszimistább vagyok ennél, de valószínűleg csak a rossz tapasztalataim miatt. Sajnos nem dolgoztam vidám munkahelyen, nem voltak normális főnökeim. A lakhelyemen is nagyrészt inkább csak a rosszindulatú pletykát és mocskolódást kellett elviselnem, sem mint a segítőkészséget. Persze akadt elvétve ellenpélda. Nekünk is voltak barátaink - épp ma repül ide kettő hozzánk egy hétre - közösségünk, jártunk szórakozni stb.
Sajnos akkor sem látom ezt a dolgot amit te látsz. A következő generációban sem sajnos.
De talán tévedek, és neked van igazad.

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...