2016. augusztus 24., szerda

Volt ez a dolog ma reggel...
Pár évvel ezelőtt simán megírtam volna.
Most viszont már olyan sokan ismernek, hogy legyen elég ennyi: ma reggel hatkor az ágyban vagy húsz percig fuldokoltunk a röhögéstől.
Hát ez van. Erről már lemarad a külvilág. Ez már olyan titkos mint a Voynich kézirat.




Megérkeztek a tatting tűk. Azonnal letettem az első leckét az asztalra:
Annyi, de annyi ötletem van, csak előbb fejlődnöm kell. Ez még csak a kezdet.

Rendelésre a múlt héten egy kis tatyót horgoltam - varrtam egy hároméves kislány keresztelőjére:






Közben horgolom a nappali színeit:



Szóval elfoglalt Manka vagyok, és nagyon várom a török fonalaimat. 

(Miért Manka? Mer a férjem Rumcájsz... nem borotválkozott az egész szabadság alatt...)




Megjegyzés küldése

Mai elmélkedés

...az már az öregedés jele, hogy a szemöldökömet is el tudom aludni? Öt percembe is beletelt reggel mire visszasimogattam a helyére. Hang...