2018. június 25., hétfő

... vakon, bénán, boldogan.

... naszóval... az van, hogy rám jár a rúd.


Tökre vàrtam a szabimat - amit pénteken kezdek - izgatottan, örömmel, újruhával, szülinappal, ajándékokkal az unokáknak, Magyarországra utazás izgalmával (mer fosok a hosszú úttól, de mindegy), fodrásszal, manikûrrel, új fürdôruhával és meglepetéssel (öcsi nem tud semmirôl, negyvenedik szülinapja lesz épp, plusz magamtól magamnak is szülinapis-lepôdésre kaptam egy tökjó bukszát...igaz féláron jutottam hozzá mert kirakatban volt, de dönölûûû és puccos és új szaga van)

...erre a vállam teljesen beállt, másfél hete kiestem a munkából, iszonyúan bír fájni, még a seggtörlés is kihívás. Konkétan leképezve; három körfûrészlapos asztalon èrzem folyamatosan. Az elmúlt héten magamévá tettem négy doboz Ibuprofent és egy doboz Naproxent csekély hatásfokkal.  Miután a nonsteroidok nem mûködtek, ma szurira megyek amiért tekintve hogy egyenest a vállizületbe adják - egyáltalán nem rajongok. 

A bal szememmel is gondok vannak, szerdán megyek a kórházba vizsgálatra, hogy kiderüljön mi lesz ezzel a bevérzéssel a vakfolt mellett, mert olyan látástorzulásom van, hogy bakker az elvarázsolt kastély tükörterme az kutyafasza... Egy hónap alatt szoktam hozzá ehhez a fura Hundertwasser látásmódhoz, de nagyon nem szeretném ha állandósulna.

Jó lenne , ha a héten ttörténne kisebb csodával határos esemény, mert ha törik ha szakad mi beülünk a kocsiba szombat reggel és megyünk unokalátogatóba.

Részleteket majd késôbb írok, mert egy ujjal posztolni, úgy, hogy minden betû szétcsúszik a szemem elôtt nem élmény. Ha legalább a vállamat megszerelik, írok, mert kétkézzel tudok vakon is gépelni.

 Itten a végére egy skypesszössz mer csakazértis vidáman:

" -…Tamááás segíts! 

- Mi a baj? 

- A fiad ideszart a padlóra, a lányod meg megpróbálta felsöpörni..."





update: behatárolhatatlanul szar napom volt, melynek a nagyját a sürgôsségin töltöttem a kórházban.  Fájok, és ettôl öregnek és szétesettnek érzem magam. Mondhatni fészbukknyelven: nemhogy nem vagyok szelfiképes állapotban, de még egy csúsztatós nokiás lesbôl és ötven méterrôl lôtt homàlyosra se vagyok jó.


4 megjegyzés:

Christine írta...

Jobbulást neked! Ismerős helyzet. Sajnos részben korral jár, részben genetika. Minden hasonló nyalánkságot örököltem apai ágon. Olykor ékes anyanyelvünkön emlegetem a családfánkat. :)

Bóbita írta...

Drukkolok neked, hogy nagyjából legalább, de helyrejöjj a nagy utazásra. Itthon menj majd el gyógyfürdőbe. Tudod, van nekünk sok jó gyógyvizünk!

Mami írta...

Hat, kosz csajok. Nagyjabol helyrejott. Megyek a gyogyvizbe.
Majd jovok.

Bóbita írta...

Nna, mizujs? Gondolok Rátok! Remélem, épségben vagytok!

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...