A szemem javul. A második szuri nemsokára esedékes. Kitettem az Amsler rácsot a hűtőre és ott csekkolom minden reggel, de nem is azzal, hanem a sminkelésnél vettem észre három nappal ezelőtt, hogy a jobbat becsukva és sminkelve látom húzni a szemceruzacsíkot a bal szememmel, amit eddig egyáltalán nem láttam (kvázi vakon sminkeltem a jobbat, de nem panaszkodott senki, hogy átmentem volna MarilynMansonba). Mondjuk tök meglepett hirtelen, hogy újra tudok normálisan sminkelni. Mondtam is a férjemnek, olyan vagyok mint hansolo fagyasztás után, sötét foltok helyett egyre világosabb foltokat látok :)
Nem tökéletes még azért, szóval a dokinő jól mondta, hogy kb három szuri lesz elég - ha egyáltalán használ - hát jelentem, használ. Ettől én most halál boldog vagyok, de nagyon szeretném ha a maradékot is behozná ez a szem, mert még van restancia bőven. Az élesség javult jobban, a görbülés is de az kevésbé. (Gondolom, a bevérzés felszívódóban, de az ödéma még nem csökkent számottevően).
A férj is megijedt, de nála másképp jön ki.
Az egy zsák fonal amit vett nekem - szülinapomra - azok után, hogy már a fodrászomat is kifizette a nyaralás előtt már ráadásként lett értékelve részemről, plusz, kibundázott nekem egy iPad billenytűzetet mert a régi tönkrement, és elvitt vacsorázni is - mindettől én már jól meg voltam ajándékozva de komolyan...
...erre tegnap hazaállított egy második generációs iPadPro -val. A magyarázat - nemlehetettkihagyniakciós volt és úgyis az ő kicsijét az Oliviának akarta adni és neki meg az enyémre (két éves) fájt a foga... Tudjuk, hogy magának is megvehette volna az újat és egy szavam se lenne akkor se. Tudom, hogy ő is halálra rémült, csak ő másképpen pánikol... A Kriszti, magyarék itten - jóbavagyunk, és nálunk dolgozik mostmár - meg is kérdezte tőlem, hogy hány hétig tart a szülinapom - nálunk így szokott-e - mer akkor ő is bevezetné...
Szóval, mosmár megpróbálok visszatérni az önmagamhoz, mert még két szomorú arcot meglát az ember és holnap vesz egy guccsiórát vagy valamit és nekem meg már így is lelkifurkám van mert kiváltságos lettem ezzel a hülye genetikai defekttel. Nem tudom, valahogy a férfiak mindenre anyagi megoldást próbálnak találni, najó azért kaptam sok puszit meg ölelést is... az ingyér van meg jobban is esik.
A hangulatom is javul. Abból indulok ki, hogy bárki meghalhat holnap meg egy év múlva is és hát az, hogy ez van hát ez van... Nem tudok rajta változtatni, folyton ott van a fejemben, az biztos, hogy nem szabadulok tőle egyhamar. Mondhatnék ilyen nagy izéket, hogy lassabban élem az életem, meg hogy megragadom a pillanat szépségét, és megállok gyönyörködni a méhecskékben, meg hasonló puncsosvaniliás életfilozófiákat, de se Oravecnórának se Szabópéternek nem lennék jó...
Asszem már eddig is eléggé el tudtam bambulni órákat a Stover parkban a tónál szitakötőket nézegetve, akik ugyan semmit sem csináltak, csak röpködtek összevissza, de nekem pánpéter van a fejembe olyankor meg az Epic tündérei és öcsém tökhülyevagyok...nem kell nekem ehhez tréning.
A Nóritól meg a Ryantől is kaptam Woolwarehouse-os ajándékkupont és azt meg beváltottam egy már régóta áhított fonalra, ami isteniszép és épp annyira elég drága, hogy sose szánjam rá a lóvét. Scheepjes márka Whirl és Woolly Whirl - gugliba megnézitek isteniek a színek, már a választás is nehéz volt. Mivel a legutolsó horgolt vállkendőmet magyarhonban elajándékoztam - megint - (mindig így járok, valakinek megtetszik és odaadom), ezért nekiláttam egy csudálatosanszépet készíteni... megint...
A melóban minden a régi, nem tudom most mi lesz velem, remélem a munkatársaim között nem nagyon okoz bökkenőt, hogy én most nem emelhetek nehezet. Eddig nem volt semmi pofavágás meg ilyesmi. A szülinapomon melóztam, igyekeztem is eltitkolni, de rohadtul nem sikerült, mert mikor a profilomat kiegészítettem a facebookon, a dátumnál benne hagytam láthatóságot. Ekkora marharépát már komolyan... én a fészbukkprofi bakker. Namindegy.
A főnök a kedvenc Prosecco-mat hozta, tálcán poharakkal és répatortát gyertyával és még elnézést kért, mert nem volt Red Velvet torta (a kedvencem: céklás, természetesen dupla tejszínnel) a marksban, és egy szépen szervírozott talpasdesszertesben még ananász is volt, mert tudják a diétámat, valamint egy óriási virágcsokor benne Napraforgóval, amit megint csak nagyon szeretek persze az elmaradhatatlan angolos szülinapi kártya, és amúgy tök megható volt az egész és elmentem a vécébe bőgni... megint...
A vécé és én mostanában nagyon jó barátok lettünk. Elmondtam neki az összes bánatomat és bajomat (nem belekiabálva a kagylóba, nem vagyok ennyire teátrális, csak úgy magamba) és segített. Mert amúgy nem vagyok az a pityergős típus és nem is szeretek bánatoskodni másoknak, de a klotyó az jó hely erre...
Miért van az, hogy ez a mennék-maradnék érzés az egész életemet elkíséri???
Szóval horgolom a vállkendőt és egy szééép nagy ágyterítőt-takarót megint a Cosmic mintával (az elsőt ajándékba adtam egy régiörök barátnak) mert a férjjel megegyeztünk, hogy mostantól spór van és egy nagyon faszányos ágyat veszünk karácsonyra (értsd: nagy takaró kell) magunknak mert ezzel fejeződne be a berendezkedési projekt. Azt gondolom, hogy ez amolyan mérföldkő is, valahogy ilyen kicsit szentimentális és jelentőségteljes, ez az ágy a legeslegelső berendezési tárgyunk volt, amikor beköltöztünk abba a pici st.jamesroad-i lakásba 2010-ben. A Bali egy akkori munkatársától kaptuk ingyen, és azóta is ezen alszunk. Most, hogy mindenünk megvan csak az ágyakat - a Tamaráét is - kell lecserélnünk, mert mindkettő használtam jött és hát eléggé elnyűttük mi is az évek során meg a három költözéssel.
A szabi után kicsit hosszúra sikeredett ez a hét a melóban, de most a szabadnapot még inkább értékelem, még mindig jó idő van süt a nap és mindenki elment itthonról és én meg ülök itt egyedül a szeretem reggelemmel és iszom a teámat. Csak az az egy dolog zavar mai jövőmben, hogy tönkrement az elektronnyos reszelőm és le kell reszelnem két egész tököt KÉZZEL (felháborító) mert ha fene-fenét is eszik mi meg tökfőzeléket fogunk ma pörivel mer néha iszonyat jó tud lenni a szar szocis menzakaja feljavított változata.
Papa aszonta, várjam meg ötkor jön és lereszeli... hát nem imádnivaló?
TúlélőPiXiERóza aki most elmegy Terminátort nézni és hogolni amíg nem kell nekilátni tököt reszelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése