2018. szeptember 6., csütörtök

Csók mindenkinek


Sírós napom volt ma és mérges. A főnököm mindenkit felcseszett már korán reggel. A szolgálatvezető nővér aszonta biztos valami van a háttérben és azért ilyen morcos. Megint a nagy számmal megmondtam, hogy csessze meg, nekem is lenne okom morcosnak lenni ezermillió szargalacsin van a zsákomban, mégse küldöm el a kollégáimat, férjemet, gyerekeimet a francba napról napra és hogy ez mennyire unprofessional (milyen magyar szó van erre?)  azt el se tudom mondani. Aaannyira teli volt a puttonyom, de 11 felé úgy döntöttem leszarom. Úgyis kifelé áll a rúd nekem már innen, hát legalább ezt a kis időt ami visszavan még (már amennyiben végre valami állásra behívnának) azt már megpróbálnám ilyen leszarompozicíóból tölteni. 
Csak a vérem háborog még mindig, mert úgy meg tudnék még sokmindent a képébe mondani, de nem éri meg. Rohadtul nem. Úgysem változna semmi.
Elégtétel van, időnként van... azért mert mindig saját maga alatt vágja a fát. A baj csak az, hogy közvetve mi szívjuk meg, mint az látszik is.


Na akkor most abbahagyom a panaszkodást és lépek egyet tovább. 
Tegnap voltunk Londonfalván útlevelet csináltatni. Néztem nagyokat miféle emberek járnak arra, de tényleg. Nekem ez meglepetés volt, mert azt gondoltam, hogy elég bátornak és elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember külföldre menjen élni és dolgozni és én naívan azt hittem, hogy ezt mindenki úgy csinálja, hogy A, B és C tervvel érkezik és ötszörösen átrágva mindent még egy D tervet is készít csak mert ja. És a D terv mindig az lenne, hogy legyen annyi pénz, hogy legalább haza tudjak jutni valahogy. 

Hát nem. 
Volt olyan ember, aki a kisablaknál győzködte konzulátusembert, hogy de neki makellútlevél vagy személyi, mert elhagyta mindkettőt és anélkül nem tud munkát vállalni, és anélkül se itt maradni (bérleti díjat fizetni) se hazamenni nem tud. Se anyakönyvi kivonata se semmiféle okmánya nincs és holnap lenne állása, de nem tudja igazolni magát.... és nem, telefonja sincsen és internete se. Ismerőse sincsen és hazatelefonálni se tud senkinek, hogy küldjön pénzt és külömben is bankszámlát is csak holnap akart nyitni, de útlevél nélkül azt se tud, és nem, nem tud elmenni a councilhoz sem, mert nem beszél angolul, jaaahh hogy adnak tolmácsot... oh azt nem tudtam, jah hogy kellene az útlevélért is fizetni, jaah azt se tudtam. Ott állt egy szál koszos nadrágban, és várta, hogy a konzulember hazaviszi és megvacsoráztatja.
Más kérdés, hogy a konzulátusnak meg mi más lenne a feladata, mint, hogy a pórul járt embereken segítsenek, de nem igazán tudom, hogy meddig terjed a segítségnyújtás ilyen esetben. Nyilván nem lehet minden jöttmentnek kiutalni ötszáz font gyorssegély, de nem tudom, hogy akkor miért is vannak egyáltalán... De konzulátusembert is megértem, mert három hasonló is bejött az alatt az egy óra alatt amíg ott voltunk. 

Egyik ámulatból a másikba estem, hogy miféle embereket láttam és hallottam ott. Próbálok nem ítélkezni ilyen tizenöt perces snittekből, mert nem tudhatom a hátteret és a körülményeket sem, de elég nehezen megy. Valahol rohadtul sajnáltam is azt az első fószert aki előadta a fentebbi sztorit, és megfordult a fejemben (mint utóbb megtudtam az uraméban is) hogy odanyomunk kétszáz fontot, hogy legalább egy repjegyet és egy hazaútra szóló sürgősségi útlevelet kaphasson. 


Más.
Nyári Karácsonyi  Partin voltam az elmúlt vasárnap és nagyon jót dumáltunk kollégacsaláddal. Ettünk ittunk, és volt tombola és nyertem egy kertigrillezős kanál-villa-fogó készletet mittomén mi a hivatalos neve. Volt finom angol curry meg grill is és ittam finom pinkgin-t megint. Full napos idő volt és rendesen volt feldíszített karácsonyfa meg lampionok. Kérdeztem én furin - mint ahogy most gondolom mindenki aki ezt olvassa, hogy miatúrónak tart valaki nyári karácsonypartit. Hát a választ megkaptam, egyrészt miért ne, másrészt meg mert ugyi az egészségügyes banda meg az egész kiegészítő személyzet karácsonykor folyton dolgozik, szóval esély nincsen összejönni így, meg az idő se engedi a grillt meg a szabadtéri curryt, valamint a kariparti ami minden évben van, az szépruhás jelenés egy puccos helyen és nem pedig tűz körül üldögélős beszélgetős. Szerencsére a főnök nem volt meghívva, szóval csináltunk soknevetős fotókat is, (mer akárhol van ott, nem érzi senki jogosnak jókedvűnek lenni) és itten vagyok én egy csókos szelfin.
Hát ezért tessék. 





5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az egy közkeletű félreértés, hogy a konzulátusnak az lenne a feladata, hogy magyar állampolgárokat babysitteljen. Az egy diplomáciai hivatal, és kizárólag adminisztratív és jogi ügyekben illetékes, valamint mindenféle felvilágosítást ad. Amennyiben valaki azzal jön hogy pl nincs pénze, vagy lakása, vagy bármi ilyesmi, azt teljes joggal hajtják el a búsba. Egyszerűen nem ez a dolguk.

Tableno

Mami írta...

Hát ezért jegyeztem meg, hogy fogalmam nincsen, hogy van e valami ilyen kötelezettségük vagy nincsen vagy mi...
De én se gondoltam, hogy ez lenne a dolguk igazából.

Mami írta...

Megjegyzem csendben, hogy nyilván nem anyagi segítségnyújtás lenne esetleg (már ha lenne ilyenféle feladatuk) hanem inkább a lehetőségek felvázolása. Pl. ezt nem mondták neki, hogy kaparjon össze legalább egy repülőjegyrevalót és abban az esetben egy útra szóló határátlépésit ki tudnak állítani öt napon belül. De pl. éppen ezt el se mondta neki.

Bóbita írta...

Auú, nagyon csúcs a fotód!

Bóbita írta...

unprofessional talán ellenszenves, undok, visszataszító, civilizálatlan, udvariatlan, méltatlan lehetne.

jah.. tudom Jedi vagyok de..

...még egy Jedi se tarthat meg egy fél égboltot maga felett és most úgy érzem mázsás súlyként nehezedik rám az élet. Meglengetem majd a szup...