2018. december 28., péntek

A főnök sose volt egy mensatag-jelölt, de tök új falakat dönget a másik irányba.

Megszoktuk már, hogy hatszáz szemüvege van -  mindenhol egy - meg hogy elkever listákat, papírokat, mappákat, minden héten három tollat csór el tőlünk, úgy átállítja a számítógépet, hogy én ha akarnám se tudnám úgy megcsinálni.

A rootert is átprogramozta, emiatt a fenti irodában nem volt internet egy hétig, a lentiben meg plafonig álltak a pezsgőspoharak, oda be se tudtam menni. Kurvasok papirmunkámmal vagyok emiatt elmaradva, most tenyeremet dörzsölve azt várom, hogy megkérdezze miért nincsen kész?

A múlt héten elkeverte az egyik betegünk szülinapi ajándékát amit kötszeresszekrényben találtak meg négy nappal a szülinap után (érted: ÁPOLÁSI OTTHON - KÖTSZERES SZEKRÉNY - NÉGY NAP). 

A takarítószemélyzettel a hatalmas ipari kukát pakoltatta át - mer érted ŐK dobták ki biztos a szépen, nagy dobozba becsomagolt ajándékot a boldog szülinapot Ruby felirattal, mert a lengyel takarítónő nem tud angolul érteeed... bisssztoss úgyvót... A karbantartó Dave meg a garázsban rámolt át mindent emiatt, mondjuk az nem ártott mer szerintem Florence Nightingale is ott bújkál valahol a sarokban...

Ha ez még nem lenne elég elképesztő akkor itt jegyzem meg, hogy a főnök az egyik saját ajándékát (!) is elhagyta amit az egyik konyhásfiútól kapott. Egy ötvenszer negyven centis ezüstszínű dobozt. 

Azt két nap után találta meg a konyhapultjában a mosogató alatti szekrényben... ne kérdezzétek...

Komolyan elképesztő.


Amúgy kurva vicces volna  ez az egész, ha nem mindket stesszelne a hülyeségeivel.



1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Helóka, BUÉK van! Hol a blogom?

Tej, kiskanál, univerzum

 Megint az van, hogy szombat reggeli közléskényszeremet pár mondatba kell sűrítenem. Addig is fogalmazom majd a fejemben amíg ideérek, viszo...