Kösz, inkább hervadok

Hátakkormégegyszer. 

Lehet, hogy ez minden húsvétkor idekerül. Szépítgetem, bővítgetem, megér annyit, hogy ne csak belinkeljem tavalyról, hanem megjelenjen újra. Vigyétek, hirdessétek.

———

Nem gondolkoztam sokat rajta miért gyűlölöm a húsvéti locsolkodós szokást.  Zsigerből utálom. Kicsit kifejtettem tegnap magamban miközben néztem a tévében (férj nézte a híradót) ezt a gyönyörű népszokást.

                                                                                

Ért némi kis trauma engem, ez frusztrált is egy kissé, nagyon kevés ilyen dolog van amitől öt másodperc alatt kiakad a hisztimutatóm és ez az egyik.  Olyan vérnyomás-emelkedésem lesz a húsvéttól, olyan gyűlöletet érzek, olyan dührohamom lesz, hogy még magamat is utálni tudom emiatt.

Egyszer kb. húsz évvel ezelőtt még a férjjel is összeveszekedtünk, mert az egyik barátja abszolút nem vette komolyan kérlelő figyelmeztetésemet, és többedmagával szódával rontott rám húsvét reggel, - amikor is én békésen iszogattam a kávémat a kanapémban - mert mekkora poén ez már nahát!
Míg mindenki jól szórakozott én tehetetlen dühömben kiszaladtam, földhöz basztam a kávéscsészémet és elsírtam magam. Az olcsó padlólappal lerakott konyhában a bögre ripityára törött, és a padlóból is kipattant egy darab (amely ezután minden áldott nap emlékeztetett, mekkora egy hülyepina vagyok amúgy.)
A férj először teljesen ki volt akadva, hogy hogy lehet ilyen gyerekesen viselkedni és nagyon összebalhéztunk. Érted, ÉN vagyok gyerekes.
A barát ugyan bocsánatot kért, de látszott végig, hogy ő se érti és az arcára volt írva, hogy "ekkorahisztispicsátnahát"...

Asszem az összes azelőtti húsvét frusztrációját éltem át abban a szódafröccsben és egyszerűen csak épp akkor borult ki a bili. Mert talán naívan azt gondoltam, hogy felnőttként nem kell elviselnem a megaláztatást és ezt az egész nemakarom tortúrát, amit gyereklányként kellett és ami ellen nem is tudtam tiltakozni, mert nem voltak hozzá eszközeim sem és a szocializációm során belém égett, hogy én vagyok a hülye, mert ez amúgy egy ártatlan szokás, egy vidámkodós poén, egy teljesen megszokott, banálisan normális dolog. Én hülye azt hittem, hogy felnőttként már legalábbis eldönthetem, hogy ha valamiből köszönöm szépen nem kérek.
Miután lehiggadtak a kedélyek megkíséreltem a férjnek is elmagyarázni, (ő meg is értette és el is mondta, hogy ebből a nézőpontból sose vizsgálta)  hogy ez nekem kurvára nem vicces és hogy ezt az undorító, idióta, hülye ősrégi szokást ahol az én bőrömre megy a jópofázás totálisan felesleges fenntartani.

Semmi poén nincsen abban, hogy reggel újra kell magamat bootolni, hajat csinálni, átöltözni és még a nappalit és a kanapét is én hozzam rendbe amíg ők röhögnek és iszogatnak a teraszon. Ő van mindig a legjobban kiakadva, amikor más faszával verik a csalánt, hát ez meg most az én faszom és erdőirtásra használjátok ti, baromi vicces férfiak. Olyan kibaszott, kétségbeesett méreg fut el,még akkor is ha csak a tévében látom a locsolkodást - ENGEM aki amúgy meg minden hülyeségre kapható voltam és vagyok. 

Öltöztem én be tükörtöjásnak farsangon a férj meg szalonna volt, mentem vizidiszkóba (jó mondjuk kissé kényszeres mosollyal az arcomon, de csak a zene miatt) a gyerekeimmel, voltunk (már jóval harmincon felül) meztelen fürdeni az orfűi tóban vagy tizen baráti társasággal - és most is elmennék. Tudok magamon röhögni akár naponta többször is, iróniával és öniróniával éltem túl sok nehézséget az életben.

Pláne meg nem tartom magamat egy besavanyodott fapinának sem, akit csak az érdekel, hogy ne törjön le a műkörme és ne gubancolódjon be a póthaja vagy ilyesmi...

...sajnos emiatt a marhaság miatt a húsvétot se szerettem sose. 

Vérfeminista sem vagyok, sem férfigyűlölő, köszönöm szépen jól megvagyok a konyhával,  felneveltem négy gyereket, ellátom a családomat, éppen csak annyi tiszteletet és megbecsülést várok el bárkitől amennyit én is megadok, legyen az férfi, vagy nő. Hozzáteszem, hogy nem azért teszem az asztalra a kaját, mert ez a kötelességem, hanem mert szeretem a férjemet és nem azért mosom a zokniját sem, mert dézsába áztatott vizeskötéllel elmagyarázta mi a dolgom...

... és igen. Jó külföldön élni ezért IS, mert húsvét hétfő reggelén nem kell fosnom, hátam  mögé nézni, illetve lehúzott redőny mögött imitálni, hogy nem vagyok itthon.

Nem kell másfél napra  a konyhába zárkóznom és robotolnom, hogy legalább három fajta sütemény legyen, amit - miután jól lefogtak, megtapogattak és elázok: szódától, jéghideg víztől, vagy büdös pacsulitól - majd jól megesznek a faszagyerekek,  akik ezután - míg én átöltözök, megszárítom a hajamat, bedobálom a harmadik garnitúra ruhámat is a mosógépbe, felitatom  a vizet a bútorokról, felmosok meg mittomén - jól megisszák apám borát meg fele pálinkáját, részegek, undorítóak és agresszívak és gusztustalan, viccesnek szánt megjegyzéseket csócsálnak rám két zserbó között. Miután végre elhordták magukat, még elpakolom és elmosom a faszos poharakat meg tányérokat amit maguk után hagynak,  feltakarítom a morzsát meg a cipősarat, és örülök, hogy mennyire kurvajó nő vagyok, hogy így meg lettem alázva háromszor, és/vagy büszke vagyok, mert hányanlocsoltakmeg...



Hát bazdmeg...  legyek inkább idióta, hisztis tyúk, hagyjatok a picsába hervadni.