Megkaptam a kávémat.
Kialudtam magamat ezen a héten már többször is, mert van új ágymatracunk és már nem fáj annyira a vállam meg a térdem mikor felébredek. Tényleg olyan mintha marshmallow felhőn hemperegnél... Ideje volt már ennek is, mert egy ilyen alap masszájozóson aludtunk, ami nem azért masszíroz mert annyira menő, hanem mert az összes rugót érezni lehet ahogyan hemperegsz.
Itt elmélkedem, hogy merjek e bemenni a bankszámlámra, ma kaptam fizetést és a főnök tegnap mondta, hogy rátett a fizumra még, mer mennyi munkát rámpakolt az elmúlt hónapban, mondjuk ez szép volt tőle, de tőlem is amúgy. Azért is nem voltam errefelé sem, mert annyisokfos dolgom volt, meg hol fenn voltam agyilag is hol lenn és ami kis szabadidőm meg maradt, azt próbáltuk a jóidőben tölteni mert ide is megérkezett ám a szép tavasz után a szép nyár... Felavattuk a Breakwater teraszán az ötvenegyes asztalunkat már néhányszor és voltunk parton is, meg bogyósgin-t inni is.
Mivel a genetikámról kiderült hogy árja vagyok meg egy kicsit svéd, nem is csodálkozom azon tovább, hogy gyűlölöm a meleget, és azon sem, hogy imádom az angliai időjárást.
A reggelemet ma nem papírokkal és online tréninggel, meg ilyen hülyeségekkel töltöm, hanem a normális, kanapéban üldögéléssel, noha rendbe kell szednem a fizimiskámat később, mert ma genetika konzultációra megyek megin, szerintem vérszemet kaptak és a véremet akarják ... megin... hát hosszú történet majd egyszer megírom ezt is.
Teljesen elkalandoztam mert közben shoppingolást is fontolatok, pedig még mindig nem mertem megnézni a bankom. Nem. Nem akarom félretenni és nem, nem akarom őrizgetni, ráülni, próbálni kikölteni, melegíteni, cihába varrni.

... a palikat simán pillanatnyi őrületbe lehet kergetni hülye női kérdésekkel, mert míg ő a kávéját kortyolgatva semmi mást nem akart, csak a facebook videosávját bámulni a klotyón, én elkövettem néhány kérdést, pl. hogy a sorban harmadik gyermekünk mikor volt itt mosni utoljára?  (mer mindig három hétig őrizgeti a szennyesét és utána meg má bugyija sincsen, mer sose ér rá, mert annyi dolga van így fiatalon élni, hogy nem jut idő a mosásra meg ilyen hülyeségekre) aztán megkérdeztem még tőle azt is, hogy mit szeretne vacsorázni ma és a kegyelemdöfést is megadtam a "szerinted az én nyakam rövid, és szerinted nem túl ráncos?" kérdéssel, de erre már nem válaszolt, ehelyett  tíz perces előadást tartott arról, hogy miért is vett engem el annak idején, és hogy igazán nem azt várta az együtt töltött évektől meg az élettől, hogy én mentálisan deprimálódjak.
...hátdemondomjóde...

Mindegy csesződjön meg, a nyakamról majd megkérdezem a Krisztit holnap.
Addig is ennek az információnak a hiányával kell élni, hamár a férjre nem lehet számítani.

Komolyra fordítva ez amúgy nem is kérdés volt, hanem ilyen hangosan ártatlan gondolkozás egy csudaszép ruha felett, (meg a kereknyakú vs. Vnyakú között). Pár hónapja volt ilyen vásárlós  dilemmám két, szaténosan fénylő rakottszoknyával is, meg két papuccsal áááh mindegy. Most nem vagyok toppon, elég sok segítség kellett az utóbbi időben otthonra, plusz az adóév vége stb. Bár kétszáz adóvisszatérítést kéne visszaigényelnem (a munkahelyi adópapír szerint) de beszélnem kell a könyvelővel mert a cég miatt szerintem betudjuk a júniusi adóelőlegbe, ami amúgy is előirányzottt, mert "túl sokat" kerestünk az elmúlt évben (ez igaz - meg nem is, de nem magyarázom mer áááh mindegy).
Az egyik ilyen szoknyát EdeeBeau youtubecsatornáján láttam mikor F&F ruhákat próbált. Ez jó három hónappal ezelőtt volt, ez a kurva szoknya azóta se ment ki a fejemből. A Tescoban már akkor elfogyott, de azóta is minden héten ránéztem az ebayre, hátha valami hülyepina megvette előlem és nem is hordja:
BINGO. Tegnap este háromötvenért megnyertem a licitet, jön mamához már úton van.

Nézőpont kérdése, hogy sok cuccom van e. Szerintem nem, de nyilván ahhoz képest ami kétezertízig volt, ja ahhoz képes sok. Ahhoz képest amit pl. anyám halmozott fel: kevés.
Anyám  szerintem simán lekörözné a legmenőbb divatbloggereket is a kollekciójával, és bámelyik évben előkapja valamelyik szekrényéből a trendit, mer ott őrizgeti harminc éve. Mondjuk ehhez képes szinte csak treccsfarmert meg pólot hord, ami szintén mindegy, mer anyámon a kertészkedős, keletnémet fényessusogós is jól áll.

A hétköznapi ruháim nagyrésze a George-ból származik. A simogatós minőségibb darabok Monsoon, Mango, Capsule, Dorothy Perkins - szóval tök átlag márkák, nagyon dizájner csak egy kettő van. A fastfashion Zara cuccait imádnám, de korlátozottan tudok vásárolni onnan, mert azt ilyen fogpiszkálókra tervezik nagyjából, nekem meg semmim se fogpiszkáló, de még csak baltanyél se, mindenhol ki-be domborodok, hegyek-völgyek között zakatol a vonat... hmm hogy pikánsan fogalmazzak. Azokat nem nőknek gyártják, és bazdmeg a Zara modelcsajok hát öcsém, mutassatok nekem egy olyan feleséget, de komolyan...
Szóval a Zara csessze meg, egy nadrágom van onnan amit imádok, két fagyi után alig férek bele, de szerintem rajtam még mindig jobban áll mint azon az égimeszelőn.
Vannak nagy kedvenceim, a Monsoon-nak eszméletlengyönyörűszép ruhái vannak, A Capsule a Mango és a Lasula pulcsijait szeretem a legjobban, nem azért mer mivanráírva, hanem mert nagyon kellemes viselni és olyan alapdarabokat lehet venni, amelyeket öt - hat évig is hordani lehet simán.
Legkedvencebb cipő-vásárlós az online ASOS website, nagyon szeretem a papucsaikat, szandálokat, egyáltalán nem drága (a sajátmárkás darabokra értem, mert dizájnert is forgalmaznak értelemszerűen AZ drága).

Shoppingolni ritkán járok, inkább csak a Primarkba meg a George-ba, nem szeretem a vásárlós feelinget egy exeteri Mangoban vagy bárhol, de valószínűleg ez még otthonról maradt rajtam ez a hülye érzés, hogy mitkeresekott vagy nemtom. Inkább veszem neten és nagyon ritkán szúrok mellé, merügyesvagyok.
Imádom a színeket a mintákat, nem sok a sötétszínű cuccom, tököm teli volt az otthoni lehangoló komposztfekete gatya, libafoszöld  kardigán kombóval.
Nem szeretem a zöldet és a lilát... nagyon nem....mittoménmér.
Szeretem a selymes, könnyű anyagokat, szaténosat, minőségi dzsörzét, pamutot, a vékony puha pulcsikat és kardigánokat.
Gyűlölöm a bársony és a kord textileket (azokban úgy érzem, hogy színházfüggöny vagyok) és mittomén hogy hívják azt az áttetsző rugalmatlan anyagot amiből csomó ruhát és blúzt csinálnak brr, sose venném fel, zsorzsettszerű anyagok vagymiféle jájjj.

Nem nagyon veszek szezonális vagy nagyon aktuális darabokat, inkább csak cipő-szandál csere van sűrűbben. Jó persze idén is vettem egy-két állatmintás szoknyát, kisebb befektetéssel, hogy ha jövőre vagy két év múlva kimegy a divatból akkor ne fájjon a szívem érte, de a ruhatáramat évek óra bővítgetem és a bővülés még nem állt meg, szerintem nem is fog soha. Most például egy másik, csővázas Argos gardróbra gyűjtöm a nektárpontokat, mert az első betelt.
Hála Imhotepnek...

...és ez a poszt a nyakamról jutott eszembe. Hogy amúgy öreg e és rövid e... Hát nem nagyon vagyok százas.
Voltunk teraszkiülős ivászaton munkatársakkal megint a kezdődő nyárban. Szerintem elmegy a nyakam simán, és megin megállapítottam, hogy mennyire szeretem a piros rúzst (mer senkinek se áll jól, de nekem igen...)

Puszpá