Elkezdtem ezt a posztot, aztán elment két nap és már tök nem tudtam, hogy mit akartam írni...
Aztán el is kezdtem rendesen, de pár nap múlva ki kellett törölnöm mert már nem aktuális...
Folytatva - újrakezdve:
Négy hétig itthon voltam.
Bár nagyon fura volt így dolgozni, lelkiismeretesen csináltam a munkámat minden nap, és még sokkal többet is - mert mikor heti egy- kétszer bementem mindig rámborult a főnök munkája is, pl. horribilis mennyiségű email küldés és levelezés, adatgyűjtő táblázatok, védőmaszk és egyéb kutatás rendelés, online meetingek és webkonferenciák. A nagyja amúgy a titkárnő dolga lenne, de ilyen - olyan okok miatt többnyire rám marad ez is. Néha nem értem, hogy a ló.aszba tudok ennyi dologra koncentrálni egyszerre. Szóval inkább visszamentem pár hét után rendesen dolgozni mert nekem ez így nem ment. A saját dolgommal boldogultam volna, de minden mással nem.
Múlt héten a Balival összeraktuk a teraszon a kertibútort (és még azóta is együtt alszunk), végre ki lehet ülni oda rendesen. Még szeretnénk kinti világítást, meg valami gazt a sarokba... ilyesmi.
Amikor hazajövök, minden délután húzom ki a belem és ott horgolgatok vagy olvasok ötig, akkor bújik a ház mögé a nap.
A Tami új fésülködőasztalát is összeraktuk és még mindig nem válunk, szóval fejlődünk.
Ma házassági évfordulónk volt, amit mindketten jól el is felejtettünk ebben a nagy bezártságban. Reggel fél tízkor jutott eszünkbe.
Ennek örömére vettünk creamtea-t és pimms-et és teraszoztunk. Papó hozott nekem cép virágot is és tacskókutyás üdvözlőkártyát. Én főztem neki kínai takeawayt mert azt kívánta a szentem. Estére meg lesz creamtea.
Olívia is home office-ban dolgozik a konyhaajtót ezért napközben csukva tartjuk mert borzalom a firstline technical supportot hallgatni egész nap.
Amióta ennyit vagyunk együtt rájöttem, hogy a család vásárlási szokásai totálisan eltérnek az enyémtől.
Ők - velem ellentétben - tök random módon megveszik a dolgokat. Nekem ha kell valami, hatvanszor körbejárom, megnézem hol - mi - mennyi, sőt ha komolyabb az összeg akkor ismertetőket is megnézek mert nem akarom feleslegesen kiadni a pénzem és szart venni. Amikor eldöntöm akkor is mindig alszom rá egyet és csak utána vásárolok.
Nekik ha kell valami, elmennek ebay, amazon mittomén és megveszik.
A férj vett lábmaszkot. Ez egy csomag, amiben valami trutyi van és bele kell tenni a lábfejedet kilencven percre. A dolga az lenne, hogy négy nap után hatalmas lepedőkben lehámlasztja a halott, száraz bőrt és babatalpakat varázsol. Undorító, de hatásos. Kb úgy néz ki mikor hámlik, mint egy leprás lába, de komolyan...
Van ilyen. Csak sok a gagyi másolat is. Nem mindegy hol, melyik, mennyi és milyen fajta, pláne meg a részletek.
Na ilyen részletekkel a családom nem foglalkozik.
Ott kezdődik, hogy a férj a negyvenötös lábára megvette a közepes méretet. Hát persze, hogy nem ment rá. A két párat szétszedtem és egy párat eszkábáltam belőle, hogy rá tudjuk tenni a csülkeire.
Az Olívia pont akkor jött haza, amikor itt üldögélt benne.
“Ilyent vettetek?? Úristen ezzel vigyázzatok, egyszer én is vettem ilyet nyaralás előtt és rátettem a lábamra, mindenki elkerült egy hétig Tenerifén azt hitték valami súlyos lábbajom van, mer ilyen lepedőkben foszlott a bőr róla egész héten... “
Fúúúj..
Most komolyan. Más is így vásárol?
Az egyik megveszi a gagyit ami ráadásul kicsi. A másik meg kidob egy halom pénzt egy jó brand-re és nyaralás előtt két nappal teszi fel mikor van leírás benne amit el se olvas és amúgy is videókkal van tele a youtube.
Egyszer az egyik munkatársam férje liciten nyert az ebayen egy márkás farmert és megérkezett egy borítékban.. kiderült, hogy barbiKen gatyát vett kilenc fontért.
Eszemmegáll.
Az álmaimat mostanában Tim Burton és Salvador Dali szerelemgyereke rendezi és Luc Besson a producer.pl tegnapelőtt:
Egy nagy falitükrön keresztül voltam skypeon Jeff Goldblum-mal és még volt ott valaki akit nem tudok megnevezni. A beszélgetés a matrac segítségével jött létre - valahogy az ágy matraca szolgáltatta a technikai (spirituális, vagy varázslatos) hátteret a beszélgetéshez, és ha leszálltam róla, akkor megszakadt a vonal. Szines törölközőket is álmodtam.
Valamiért még az álom egy részében nagyon - nagyon nagy szomorúságot éreztem. Újraéltem a reménytelen szerelem minden fájdalmát, amit tizenévesen, csak alanya nem volt, vagy legalábbis nem emlékszem.
Tamara is benne volt meg Olívia, számolgattuk mikor melyikünk meddig dolgozik mert a tükörbeszélgetés idejének elosztása valamiért fontos volt. A végén egy borzasztó vicces külsejű, kékszínű, hoszzúlábú és hoszútollú beszélő madárral bicikliztem szülőfalum újtelepén és a Csárli presszóban jégkrémet ettünk.
Végül:
Szerelős szössz a férj telefonbeszélgetéséből:
... nem hiszem, hogy érdemes megjavíttatni... most érted, rákölt nyolcvan fontot a tízéves laptopra és utána meg kb annyi, hogy lesz egy hétzenés kvarcórája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése