Számvetéses

Azon gondolkoztam a napokban, minekutána lassan lassan itt is készülünk a második hullámra, hogy ezzel az elsővel mi is volt az én összegzésem.

Kicsit elgondolkoztam abba az irányba is, hogy mi lett volna ha ez az egész vírushelyzet ott ér minket Magyarországon... 

Például a férjnek be kell zárni a boltot ami a fő megélhetésünk volt, privát ügyfelekhez ugye nem mehet, szóval szép csendben éhenhalunk és a villanyt és gázt kikapcsolják a házban.

Hozzászámolhatom még azt is, hogy a bolt bérleti díját se fizetjük a semmiből, tehát az újranyitásnak sincs esélye, az iparűzési adóról és egyebekről nem is beszélek. Gyorsan be is fejeztem itt ezt a történetet, mert még belegondolni is rossz. Nem élek ott többé, szóval nem tudom helyileg hogyan, miként éltek túl az emberek, milyen segítséget kaptak a cégek, vagy éppen az idősotthonok vagy ápolási otthonok, de nem hiszem, hogy túlságosan megerőltették magukat az illetékes elvtársak, hogy a kisember kisebédje legalább ne legyen még kisebb. 

Továbbra is nagyon hálás vagyok a sorsnak, az életnek, meg magunknak, hogy nem kellett azt már kipróbálni.

Már terveztem egy ideje, hogy a saját szemszögemből (én aki ápolási otthonban ápolási terveket készítek, meg még adatvédelmi izés is vagyok, meg a COVID 19 is rám maradt, és még az NHS-szel meg a többi szakmais szervezettel való kokettálás) megírom, milyen is volt ez a lockdown erre nálunk. Tudom, hogy már mindenki unja a témát és tele a tökünk már az egésszel, de sajnos még számolni kell ezzel egy darabig.

Nyilván nincsen rálátásom az egészre, és nyilván rohadt sok dolog mehetett volna sokkal de sokkal szervezettebben vagy gördülékenyebben. Nyilván sok kívánnivalót hagyott maga után a rendszer, főleg az első sokkhatás után tartott kicsit sokáig felocsúdni és felzárkózni az állami és privát szerveknek, de végül csak sikerült.

Azzal is tisztában vagyok, hogy más a helyzet egy nagyvárosban és más egy ritkábban lakott régióban, bár azért itt is (szomszéd városban) volt olyan idősotthon amiből kihalt a betegek nagy része a vírusnak köszönhetően, szóval azért volt min pánikolni errefelé (is).

Tehát:

Minden napomat azzal kezdtem - és kezdem - hogy egy másfél két órát olvasom a hírleveleket - bennük a szabályozásokat, az új rendelkezéseket és lehetőségeket - belőlük a ránk vonatkozókat kiszűröm és próbálom úgy intézni, hogy nekünk az jó legyen. Érteni kell ezalatt: új szabályok a látogatásra, betegátvétel-átadás, személyzeti dolgok pl. kötelező és hasznos tréningek, ki, hol, hány helyen hogyan dolgozhat (illetve többnyire nem dolgozhat) milyen új standard van az ápolási tervben, hogyan kell dokumentálni a teszteket, a tünetellenőrzést betegnél, látogatónál, személyzetnél. Minimum elvárások a rizikóvizsgálatokkal, auditokkal stb.  Támogatásokra való pályázás és jelentkezés, hasznos és/vagy kötelező online meetingek és webinarok éééés végtelen a sor. Plusz, mivel itt mindent rohadt komolyan vesznek beteg- és emberjogilag: nincsen szarral gurigázás. MINDEN beteggel alá kell íratni pl a COVID teszt beleegyezést aki nem tudja aláírni (mert mondjuk mentális állapota miatt nem tud rendelkezni, ott a kijelölt személy, ha az sincsen akkor “best interest decision” és a szakmai teamnek kell aláírni legalább kettőnek. Szóval nem ám csak úgy pálcikázunk meg böködünk. 

Csak, hogy értsétek, pl a CQC (Care Quality Commission) hozott egy olyan “ajánlást”, hogy az ápolási naplóban ki kellene térni arra, hogy ha egy beteg pl. siket vagy halláskárosult (pláne ha még beszélni sem tud, mert olyan is van) akkor a személyzet által viselt maszk megakadályozza abban, hogy értse mit mondanak neki (gátolja a szájról olvasást) tehát - meg kell vizsgálni az ilyen helyzeteket és feltárni a problámát, majd felvázolni rá megoldásokat. Pl nálunk van mondjuk öt olyan beteg akit ez valamilyen formában érint, nekem ezt az ápolási terv készítésekor figyelembe kell vennem, mert ugye a személyzetnek eszerint a terv szerint kell eljárni az ápolás során.

 Ez ugyan “csak” ajánlás, de kb. olyan mint mikor anyád azt mondta “ajánlom, hogy ne hozz egyest” vagy “ajánlom, hogy hazaérj éjfélre”. 

A férj három hónapig itthon volt és a fizetése nyolcvan százalékát kapta ezalatt. Nyilván a vállakozásban nem nagyon tudott dolgozni a teljes zárlat alatt egyáltalán, az enyhítés alatt hébe-hóba, tehát az a része a jövedelmünknek kiesett. Én ugyanúgy dolgoztam tovább a lockdown alatt, ahogy előtte. Ez az alapállapot.

A háztulaj és az ügynökség még a kezdetekkor sms-ben jelezték, hogy ha szükségünk van fizetési szünetre (payment holiday) akkor jelezzük.

A banktól sms jött, hogy kedvező feltételekkel személyi hitelhez folyamodhatunk, vagy emelhetjük az overdraft-ot (minuszba lemenős folyószámlahitel) ha szükségünk van rá. 

SMS jött a háziorvostól, hogy hol lehet online konzultációt kérni, a szemklinikától, hogy melyik nap fognak hívni időpontot egyeztetni és hogy a levél- és leletkézbesítés szünetel a posta kímélése és a fertőzésmegelőzés miatt. 

A rendszeres gyógyszerrendelések (magáncélú) amúgy is applikáción keresztül mentek már régóta a rendelővel és a gyógyszertárakkal együttműködve. Amúgy ebben az egész mizériában a munkahelyemen is gyógyszerellátásban volt a legkisebb fennakadás, az  többé kevésbé zökkenőmentesen működött. 

A szupermarketekben időkorlát, létszámkorlát, maszk, sorbanállás következett. Ahogy láttam és tapasztaltam, az emberek baromi fegyelmezetten követték a szabályokat. Az online vásárlást és az összegyűjtős vásárlást egy időre el lehetett felejteni (nagy bánatomra), mert az önkormányzat lefoglalta az összes szállítási időpontot azok számára, akik a veszélyeztetett kategóriába tartoztak (shielding). A kiszállítás tehát csak azoknak volt elérhető akik ezért voltak otthon - idősek, krónikus betegek, immunbetegek stb. A vásárlást is maximálták, három termékben - vagyis nem vehettél háromnál többet ugyanabból a termékből. Az elején a tészta, tojás, rizs, tej eléggé akadozott, de abszolút nem volt lehetetlen beszerezni bármit, mondjuk előfordult, hogy két helyre kellett menni érte, de nem volt hiány igazából semmiből sem, legalábbis itt.

A velünk még egy háztartásban élő legkisebb gyerekünk besegített a fizetése felével, így minden döccenő nélkül átvészeltük ezt a három hónapot, ez volt a mi vissza nem térítendő támogatásunk.

 Házrészletünk még nincsen ugye, a bármi többit (pl. bérleti díj, ülőgarnitúra részlete stb.)  simán fizettük tovább. A hűtő végig tele volt és semmilyen rezsiszámlával vagy házbérleti díjjal vagy ingatlanadóval vagy autó kötelezővel nem maradtunk el egyetlen eggyel sem.

A bizniszeknek kibocsátott, vissza nem térítendő segélycsomagra is lehetett jelentkezni az önkormányzatnál, ezt mi a saját bizniszünkre nem vettük igénybe.

A munkahelyemen a fő gondot a védőfelszerelés beszerzése jelentette. Az elején még elvoltunk a raktárkészletből amit a főnököm nagy előrelátásában (paranoiájában ami néha azért jól jön) felhalmozott, de egy másfél hónap után már nagyon sürgető volt a probléma. A káosz egy ideig tartott csak. A kezdeti akadozások után az állam a nagyobb ellátóhelyeket lezáratta és onnantól már “belsősként” könnyebb volt hozzájutni az eszközökhöz. Ezen kívül szerződést kötöttek az ebay-el is, ahol egy sürgősségi portált nyitottak egy külön webfelülettel. Ide regisztrációért kellett folyamodni külön, és egy előre meghatározott mennyiséget ingyen berendelhetünk - ez nekünk a személyzet számával arányosan: hatszáz maszk, hatszáz pár kesztyű, ötven plasztik arcvédő pajzs vagynemtom hogy magyarul mi (visor) háromszáz védőkötény és másfél liter sterilizáló gél. Ezt a mennyiséget minden héten ingyen megrendelhetem. 

Ezen kívül az összes extra védőfelszerelés költségszámláit havonta benyújthatjuk az önkormányzat felé és ennek nyolcvan százalékát is kifizetik. 

A támogatásról amit hozzánkvágtak már tettem említést a múltkor.

Ágyszámtól függően kapja az összes privát szektorban működő ápolási otthon, szociális otthon, idősotthon függően az ágyszámtól és a működési profiltól. Mi a húsz ágyra huszonnégyezer fontot kaptunk két részletben fertőzésmegelőzésre. Épp most igyekszünk elkölteni. A csajok kaptak új egyenruhákat, három helyen lett cserélve padlóburkolat, nekem ugye a zárt iroda teljes bútorzattal (még az üvegfal nem épült be, de hamarosan már egy szép akváriumban fogok ülni). Van már egy teljes életfunkciós tálca (ebből kéne még vagy kettő, de a főnök elég nehéz eset mondom én). Beszereztünk fali diszpenzereket a védőfelszereléshez, de pl. táblát amin a látogatók számára találhatók instrukciók, új klinikai hulladéktárolókat is vettünk stb.

 Ebből a pénzből lesz még néhány új konyhai cucc, talán egy (vagy merészebb álmaimban kettő) új beteg emelő. A személyzeti “öltöző” lesz még kicsit felturbózva valahogy, és ha futja még az ebédlőt akarnám a főnivel lecseréltetni, már annyit beszéltem neki, hogy talán hajlik rá. Ordenáré ronda és ezer éves textiles székek vannak benne ami abszolút alkalmatlan mindenre, hacsak arra nem, hogy több kolónia baci és atka jól ellegyen benne, én tűzrevágnám az egészet már holnap.

Ahogy szépen vége lett a szigorításoknak, sok intézkedés maradt a régi. Szerintem az elsőből tanulva az állami szervek próbálnak minél nagyobb óvatossággal eljárni, még az emberek helyett is. Sok helyen ugye maradt a maszk, az NHS-ben ki és be tesztelnek (mármint ha be kell menned a kórházba, és ha kijössz a kórházból), nálunk is heti tesztelés van mostantól megint. Hetente küldik a teljes tesztkiteket. 

Érdekes intézkedés volt az “eat out, to help out” felhívás a néphez, hogy menjenek zabálni -  röviden annyi volt hogy hétfő-kedd-szerdán minden étteremben (aki csatlakozott, tehát majd minden étterem) féláron lehetett enni egész augusztusban. Az éttermek áfáját elengedték, és a kaja másik felét az állam fizette ki. Mindezt azért, hogy segítsék az újraindulást - nem csak az éttermekről szól ez ugye, hanem a beszállítókról, termelőkről, hentesekről, tenyésztőkről, stb.stb.

Ahogy én láttam, elég sikeres volt az akció, minden tömve volt egész augusztusban.

Persze itt is sorolhatnám a negatív és nem annyira szépen kinéző dolgokat. A férj munkahelyén is volt létszámcsökkentés, nem a melósok hanem a fejesek között és ahogy hallom ez az általános máshol is. Sok szálloda nem nyitott ki újra és néhány étterem is bezárt. Sokan dolgoznak még mindig csökkentett munkaidőben kevesebb bérért. Sok étterem nem tudta megoldani a szabályok betartását - pl. asztaltávolság - így ételfutárral vagy elvitelre főzéssel oldják meg egyelőre. 

Sokan maradtak munka nélkül, hozzánk is jelentkezett konyhai kisegítőnek egy nő aki előtte szállodában irodás volt.

Nagy vonalakban szerintem az emberek is eléggé együttműködőek, több a szabálykövető mint az idióta.

A szabályozások és intézkedések valamint a segítség és a támogatás az első kaotikus állapota nem volt egy leányálom, de el tudom képzelni, hogy ebből a főpróbából ami élesben ment mindenki tanult. Sokkal hatékonyabb és kevesebb fertőzést és halált követelt volna ez az egész, ha az a rendszer ami mostanra felállítottak egy kicsit gyorsabb ütemben készül el... de hát, betudom annak, hogy azért ez egy nagy ország, és talán nem olyan egyszerű ez mint ahogyan kívülről sokat elmagyarázzák. Én csak tudom, mert vannak olyan dolgok amik még  így is két hónap szervezést igényelnek (pl. a heti tesztelés beindítása) és még nincs vége. 

A jó hír az, hogy ha tényleg T-sejt immunitás  lesz a velejárója a SARS2 fertőzésnek  (ahogy az új tanulmányok utalnak rá) akkor talán van remény arra, hogy egy normális(abb) életbe térjünk vissza néhány éven belül, persze ez sok minden mástól is függ... 

Abból indulok ki, hogy örüljünk annak, hogy ez “csak” ennyi volt/van és nem több, még úgy is, hogy ez is rettentő sok volt emberileg, társadalmilag és gazdaságilag. 

Ennél még SOKKAL rosszabb járvány is jöhetett volna és nincsen arra sem garancia, hogy a jövőben nem lesz ilyen vagy még ilyenebb. Molekuláris biológiai és mikrobiológiai tanulmányaimból egyetlen dologra próbálok koncentrálni amikor a pánik vagy a paranoia jeleit észlelném magamon, amit annak idején a borzasztó okos és borzasztó szigorú tanárúr ismételgetett tudniillik hogy 

(kb. idézem) 

A vírus érdeke hosszútávon az, hogy a vírusgazda minél tovább túléljen, ha a vírusgazda ugyanis elhalálozik akkor a vírusnak is annyi (illetve legalábbis egy idő után és legalábbis a koporsóban kevés lesz az esélye a következő gazdára és a további szaporodásra) szóval nem érdeke lerombolni az ötcsillagos wellnesshotelt. A vírusevolúció jó iránya a vírus szempontjából az, ha a virulencia nő, a mortalitás csökken. 

Az más tészta, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy egy adott vírus rájöjjön erre, de azért feltétlenül bizakodni enged ez a hír.

Róza