Szössz

 Hazajövök a melóból, első utam a konyhába vezet:

- ... ohh... “valaki” megette az utolsó fánkomat.

Mire a férj rászól a kutyára  - Na gyere, elmeséljük hogy volt...

Válságkezelés Angliában egy száznyolcvankettőezredik magyar migráns szemszögéből

 

Na akkor vágjunk bele, nem lesz rövid. Ahogy lányombiológus írta volt “ez háromkávés poszt lesz”.

Először is, hogy maradjunk hármas szám bűvkörében még három dolgot le is szögeznék:

- Az irományom nélkülözi a teljesség igényét, mert az egész brit válságkezelésre nincsen rálátásom, nem tudom pl. mi van az éptőiparban vagy a vendéglátásban.  Azt tudom leírni, amiben benne vagyok (szociális és egészségügyi ellátás) amit látok, tudok, amiről email értesítőt kapok az önkormányzattól, NHS-től, vagy valamelyik felügyelő szervtől (CCG, CQC, PHE) . Vannak információk amelyekről pedig a munkatársaimtől, ismerőseimtől tudok (pl. iskola, minthogy nekünk már nincsen iskolás gyerekünk).

 - A másik, hogy ez a poszt NEM összehasonlításként áll itt a magyar viszonyokkal, arról ugyanis csak kevés fogalmam van mi folyik otthon. Ami információm a médiából jön annak mint tudjuk egy része nem igaz, más része csúsztatás, és politikai oldaltól függetlenül kezelik arrafelé igen érdekesen a tényeket és adatokat, szóval az ottani dolgokhoz nem tennék hozzá semmit, de ha tennék azt sem köszönné meg senki sem, mert a teljesen szubjektív véleményem se lenne szalonképes.

- Harmadszor pedig - nincsen tökéletesen működő rendszer. A pandémia első hullámára szinte lehetetlen volt felkészülni, de a következményeként fellépő zavarodottságból és bénultságból ki lehet mászni és a tanultakat és tapasztaltakat jól használni. Itt is voltak - vannak - bakik, pl. személy szerint én is sokszor ütköztem problémákba - pl. teszteléssel, vagy az ingyenesen kiutalt iPaddal, de lassabban vagy gyorsabban azok is megoldódtak. Mondjuk tény, hogy az iPad a sok letiltott applikáció miatt majd egy hónapig  kb ajtókitámasztónak volt használható, de azóta már csak heti három nap ékelünk vele.

Azt gondoltam ki, hogy felsorolásszerű váza lesz az egésznek, hozzáfűzve a lényeget, talán így nem lesz zavaróan zagyva viszont a hosszúságát nem tudom redukálni, így is sok dolog kimarad.

1. Tesztelés:

Az első döcögés után létrehozták a tesztelő állomásokat (nálunk a Coach Station parkolójában), majd az otthoni teszteléses rendszert - amire online igénybejelentésre tesztet küldenek előre megcímzett matricával a dobozon, amit csak az NHS logoval ellátott postaládákba szabadott bedobni (itt tehát egy postai szervezés is van emögött, hogy melyikek legyenek azok amelyek teszteket vesznek fel, hogy ürítik, mikor és ki mert itt az sem mindegy.)

Az egészségügyben - szűkebben a mi ápolási otthonunkban - rendszeresen tesztelünk tavaly július óta. Ennek menete és módja többször is változott, pl. amikor a pandémia lefelé ment heti egyszer teszteltünk, de október óta heti háromszor kell a dolgozókat (ez két gyorsteszt és egy PCR mindenkinek kötelező) és négyhetente a betegeinket (mert ők ugye nem mennek sehova igazából). Ha beteget elbocsátunk vagy felveszünk és ez a kórházakra is igaz, tehát ha a kórházból veszünk fel valakit, annak két negatív tesztje kell legyen egy héten belül. A felvett beteg tíz napos izoációban marad, nincs kivétel (erre külön szabályok vannak, ha van igény írok a belső szabályokról.)

A PCR tesztet regisztrálni kell bárkóddal, majd pedig futár gyűjti össze őket esténként és viszi a laborba. A gyorsteszteket is kötelező regisztrálni egy erre létrehozott oldalon akkor is ha negatív.

A teszteket és gyorsteszteket négyhetente rendelem. Kaptunk bárkódleolvasót, az egyszerűbb és gyorsabb regisztrálást segítendő. A futárt szintén én rendelem, általában egy hétre előre és kiírom a faliújságra, melyik napokon gyűjtenek tesztet, így mindenki tisztában van vele. A tesztek eredményének nyilvántartását is én csinálom, a személyzet összes eredménye az én NHS emailemre jön vissza és ők is kapnak értesítőt sms-ben, a páciensekét még pluszban be kell rögzíteni a digitális ápolási naplóba is.

2. Látogatás:

A teljes lezárás alatt nem volt látogatás engedélyezett, amikor volt - van a látogatóknak is kötelező a gyorsteszt. Ez idő alatt egy meghatározott szobában, vagy ahol nem megoldott a saját autójukban tartózkodnak amíg a teszt eredménye olvasható. Erre mi a télikertet jelöltük ki, mert van a kert felé két kijárat is. A látogatók teszje is rekord és regisztráció köteles. 

Nem kivétel a fizikoterapeuta vagy a rehabilitációs nővér sem az összes külsős eü személyzet aki hozzánk jár tesztelnie kell mielőtt bejön. 

Egyedüli kivételek az orvosok és a sürgősségi ellátás (nem csak a betegellátással kapcsolatban, hanem mondjuk a lávaszivárgás esetére is (ami az alagsor, de amúgy az egész épület hőmérsékletét tekintve simán elképzelhető).

3. COVID 19 Call Centre

119

Coviddal és teszteléssel kapcsolatos MINDENT is lehet kérdezni, problémázni stb. vagy tudnak segíteni vagy nem. Ha nem akkor adnak tanácsot merre indulj el a problémáddal. Volt, amikor megoldottunk valamit volt amikor nem sikerült. 

Egyszer az egyik munkatársam elnyomta a “gombot” amikor a telefonján a negatív LFD tesztjét regisztrálta pozitívként. (Na ez azért gáz, mert ilyenkor rádugranak a felettes szervek mint Rozamama a H&M leárazásra és a CQC az egészségvédelem, a fertőzésmegelőzés kezd el hivogatni telefonon, hogy miahelyzet.)

Ilyen még előtte nem történt, szóval szóltunk a 119 nek és ők szépen megnyugtattak, tettek egy jegyzetet a regisztráció mellé és így lenyugodtunk,  hogy megúsztuk a felesleges segglyuknagyítózást a fertőzésmegelőzőktól, mert én addigra már sárgaszkafanderes járványügyiseket és fóliasátras gázfertőtlenítést vízionáltam és semmi másra nem is volt szükségünk amúgy így a buli közepe felé...

4. Védőfelszerelés

Na ez volt például ami kapcsán már az első lezáráskor nagyon gyorsan reagáltak a “szervek”.

Létrehoztak egy ún. PPE portal-t ami az EBAY egy erre elkülönített része. Ide önkormányzati meghívólinken keresztül regisztrálhatott minden eü szerv - orvosi rendelők, gyógyszertárak, fogorvosi rendelők, otthonok, stb. A regisztrációkor meg kellett adni hány dolgozó van, és hány betegágyra vagyunk regisztrálva, ezen adatok alapján egy kategóriába lettünk sorolva melyben a megadott mennyiségű védőfelszerelést hetente ingyen megigényelhetjük mai napig. 

Ez heti lebontásban nekünk (37 dolgozóra plusz 25 betegágyra) 

6000 (3000 pár) kesztyű

5000 maszk

3000 kötény

300 arcpajzs

8 Liter kézfertőtlenítő

Ezen kívül ha mégis nyakig érne a kartymasz, van három állam által lefoglalt szolgáltató ahonnan lehet rendelni, valamint egy állami sürgősségi raktárból igényelni egy online igénylőlap kitöltésével.

5. Támogatások:

Ezeket felsorolásszerűen, már amúgy is írtam róluk. Az összeg minden esetben a tevékenységtől, az ágyszámtól és a dolgozók számától függ.

Nekünk mint eü tevékenységet végző intézménynek:

- Tavalyi év július végétől november végéig: £ 24 000 fertőzésmegelőzésre (hat kategóriában lehetett elkölteni, munkaerőtámogatás, eszközök, bútorok, teszteléstámogatás, takarítási túlórára, stb.). Amire mi költöttük: új bútorok (könnyebben tisztíthatók) emelők és mozgatóeszközök (hogy ne kelljen pl ugyanazt több betegnél használni) orvosi eszközök, légbefúvós matracok, új burkolatok, új klinikai hulladék tárolók, ebből lett az irodám is (üveggel leválasztott) és még kisezer más.

- Tavaly december és idén március között: megközelítőleg ugyanazon kondíciókkal újabb £ 16 000. Ebből lett új ipari mosógép és szárító, tisztasági festés, és még költjük a végét. 

(Ezen kívül a szerződés egyik kondíciója volt, hogy elfogadva a támogatásokat kötelességünk azon dolgozók száz százalékos bérét kifizetni akik izoláció vagy karanténkényszer miatt nem tudnak dolgozni.)

- Januárban a harmadik lezárásra tekintettel a heti háromszori tesztelés támogatására £ 6 000. Ebben az egyik kondíció volt pl. a megemelkedett klinikai hulladék tárolása és elszállítása, tehát ennek címén betudtuk annak költségeibe. (Hangsúlyoznám, hogy ezt NEM a tesztek vásárlására kaptuk, a teszteket ingyenesen kapjuk és mindenki más számára is ingyenesek.)

- Február végén £ 8 000 támogatás érkezett amit a pandémia miatt bennmaradt szabadságok kiváltására lehetett felhasználni, és majdnem teljesen ki is tudtuk fizetni az összes bennmaradt szabadságot ebből.

Tehát az elmúlt fél évben összesen £ 54 000 támogatás érkezett hozzánk ami forintban számolva durván 23 millió forint. Ez itt is sok pénz még mielőtt bárki az ellenkezőjét gondolná. 

Ezekre a támogatásokra NEM kellett pályázni ezt kaptuk (és minden más intézmény is aki elfogadta a feltételeket). A határidőig nem elköltött pénzt vissza kell utalni, hacsak nincsen előírányzott költségfelmérés és megrendelt szolgáltatás mögötte határidőig pl árajánlat burkolatra, amit ugye csak a lezárás után lehet kivitelezni. Nálunk most a saját karbantartónk fest, szóval van ahol meg lehet oldani házon belül dolgokat határidő előtt, ráadásul olcsóbb is, több pénz jut másra.

- A kórházi egészségügyi személyzetnek túlórától függően plusz juttatás jár. Ez jelenleg havi kétszáz font a fizetés plusz túlórapénz felett.

(Ezeket a támogatásokat NEM fogom idelinkelni, akit érdekel a Government oldalán mindegyiket megtalálja, sőt a vállalkozói és magánszemély segítőcsomagokat is. Minden nyilvános, az is hogy ki mennyit kap az is hogy összesen mennyi pénz van erre vagy arra költve.)

6. Furlough rendszer

Azok az emberek kapják a fizetésük nyolcvan százalékát akik a pandémia miatt nem tudnak dolgozni mert zárva tart a munkahelyük pl. a férjem is kisebb megszakításokkal egy éve itthon van. Ez ennyi. (Vannak változók, első körben a nyolcvan százalékot vissza lehetett igényelni, második körben hetven százalékot lehetett visszaigényelni, tizet nekük kellett hozzátenni, harmadik körben hatvan-husz, de a munkáltató egyéni megfontolásból fizethetett éppen száz százalékot is. Voltak olyan munkáltatók ahol a támogatásban a maximális bért meg is szabták feltételnek, volt ahol minimum nyolcvan százalék kötelező pl. nálunk. Kondícióktól és támogatásoktól függenek ezek, hogy ki mennyi bért kell kifizessen.) Három embert érint ez nálunk, de csak azért mert ők részmunkaidőben vannak nálunk és másik egészségügyi intézményben is dolgoznak. Azért kapják tőlünk a furlough ellátást, mert a COVID továbbadását és terjedését gátolandó a központi javaslat, hogy senki ne dolgozzon több egészségügyi intézményben (pl két félállásban).

Amit sokan nem tudnak, hogy a háziorvosi szolgálatok ún. shielding letter -t küldtek minden olyan embernek akinek nagyon magas egészségügyi kockázattal járó betegsége van. Így pl. az egyik munkatársam aki asztmás és ilyen levele van mentesül a munkavégzés alól a pandémia ideje alatt és száz százalékos bért kap tőlünk. Tehát röviden, aki az egészségügyi problémája miatt nem tud dolgozni, az száz százalékos bért kap - tőlünk. Ez lehet, hogy más szektorban másképp van, ennek nem néztem utána.

((Ezeken felül az önkormányzatnál lehet igényelni £ 500 egyszeri támogatást akinek mondjuk a két hét izoláció vagy karanténkötelezettség miatt jövedelemcsökkenése van, valamint egy egészen átfogó támogatási rendszer van a kis és középvállalkozások részére is - mi ezeket nem igényeltük, szóval erről nem tudok bővebbet írni, mert se időm se energiám nincsen most arra, hogy ebbe méllyebben belemásszak. 

Az is tény, hogy a büntetés kétezer fontig terjed, abban az esetben ha nem tartja be valaki a karanténkötelezettségét.))

(Ezek is nyilvános adatok - minden fent van a government oldalán.)

7. Oltási program:

Az első hullám utáni sokkból kikeveredve már júliusban kaptam sorban az emaileket az otási témában, holott az oltóanyag még igencsak a láthatáron túl volt. Jó nyilván állami szinten nagyjából megvoltak a jóslatok a rosszabb és a jobb forgatókönyvek, de ekkor még szerintem nem lehetett pontos dátumot tudni. Viszont az emailek tartalma arra engedett követeztetni hogy erősen dolgoznak a terven a háttérben. Önkénteseket toboroztak folymatosan, kijelölték például az oltási centrumokat - én már szeptemberben tudtam, hogy helyileg a Riviera Konferenciacentrum lesz az oltási központ. Az oltási terv vitathatatlalul legnagyobb előnye, hogy VAN. Nem fogom részletezni, a sorrend tudott - idősek, krónikus betegek, egészségügyi személyzet kb egyszerre, egyéb kulcs munkaerő, majd pedig korcsoportok lefelé. A helyek, feladatok, célkitűzések már rég kijelölve, emberek kidelegálva, mindenki tudja a dolgát. Mióta az oltások megkezdődtek kb azt látom, hogy a programjuk kilencven százaléka precizen működik, persze akadnak kisebb nagyobb bakik, nyilván egy ekkora volumenű dolgot levezényelni nem egy félórás keksztekercs. A helyi vakcinálás eléggé fegyelmezetten és megszervezve zajlik (megjegyezném hogy ez egy három városos agglomeráció kb. 150 ezer lakos és vonzáskörzet. Az oltásban résztvevő emberek nagyon nagy százaléka önkéntes, erre nem tudok pontos számot, de utánanézhetek.

Oltási központunk: 

A kép innen származik: https://www.rivieracentre.co.uk/events/detail/covid-19-vaccination-service

Ezen a linkelt oldalon egy video is van tájékoztatóként - nyugodtan nézze meg az is aki nem tud angolul, mert azért látni a lényeget.

A munkahelyemen pedig: jöttek, oltottak, elmentek. Nekik kb ennyi volt. 

Nekem: Összes betegnek és dolgozónak hozzájárulási nyilatkozatot előkészíteni (itt az ún. informed consent nagyon komolyan van véve) személyes adatokkal listát készíteni és elküldeni (minden dolgozó és beteg név NHS szám, cím, családorvosi rendelője, születési dátum). Munkáltatói igazolások szükség esetére - ha pl valaki nem tud helyben oltatni de soronkívüliséget kell igazolni az oltási centrumban. Oltások regisztrálása a rendszerünkben.

8. Capacity Tracker

Tulajdonképpen egy online felület, ahol MINDEN információ meg van adva rólunk. Ennek karbantartása és napi felülvizsgálata is az én feladatom. Vannak részei amit naponta kell átírni, van amit hetente, van amit havonta. 

Adatok: hány nővér van hány segédnővér hány kiegészítő személyzet, hány beteg, hány szabad ágy, mennyibe kerül egy betegágy hetente, fogadunk e beteget vagy nem, fogadunk e látogatót vagy nem, napi dolgozók jelenléte, napi dolgozók távolléte, hányan kaptak influenza oltást, COVID19 oltást (betegek külön és dolgozók külön) hányan vannak furlough-n hányan vannak izolációban vagy karanténban, hány COVID eset van, mennyi idő telt el az utolsó COVID eset óta, mennyi védőfelszerelésünk van raktáron. Van deklarációs része is - ami kb arról szól, hogy mit teszünk meg a betegekért és a dolgozókért (pl. kötelezzük magunkat, hogy fizetjük a béreket az izoláció alatt, vagy hogy mi a látogatási szabály jelen pillanatban). Rohadt sok adat van, de nyilván nem kell mindenhez naponta hozzányúlni.

Minden felettes szervnek - CQC, önkormányzat, NHS intézmények, fertőzésmegelőzés meg kitudja még kik rá és belelátnak különböző jogosultsággal. Pl. az NHS betegkordináció látja az aktuális szabad ágyainkat - ez alapján küldi a referációs nyomtatványt a felveendő betegekről. A CQC a fertőzési rátát látja, a munkaerőkapaciátst stb. Szóval mindenki a releváns részeket. Látják, hogy mi az aktuális állapot, miben kell segítség. Ha valami nem teljesen kóser akkor fehívnak és felajánlanak segítséget, ezt történt a múlt héten is pl. mert kiviláglott az adatokból, hogy nyolcan nem oltottak a dolgozók közül és megkérdezték miért, hogy kell e segítség, szóróanyag, vagy küldjenek e valakit aki beszél velük. Szerencsére annyira nem gáz a helyzet, de ez megint hosszúra nyúlna, és semmi köze az egészhez na... 

9. CQC fertőzésmegelőzési ellenőrzés

Épp amikor a legnagyobb szükség volt rá. Az új tulaj nem volt aznap ott - a másik otthonjában tevékenykedett valahol London körül, és új menedzser még nem volt. Szóval levezényeltük. Kijött a nő, mindent megvizsgált, az összes szabályzatot és auditot amit megcsináltam odaadtam neki, tréning mátrixokat, látogatási tervet meg még amit hirtelenjében összekapartam, beszélt mindenkivel majd elment.  Egészen jó visszajelzést kaptunk, szóval részemről átmentem a vizsgán. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy kijönnek és megnézik mindent úgy csinálsz e ahogyan elvárható. Halkan idejegyzem, hogy itt ám a takarításra is szinnel jelölt zónák vannak - szóval nem ugyanazzal mosnak fel a konyhában mint a betegfürdőben és erre is van szabályzat, meg arra is, hogy mi mehet a konyhai hulladékba, vagy hogy milyen színű zsákot milyen hulladékhoz vagy szennyeshez használsz. Ami pedig leírva van, arról nagyon szívesen meggyőződik a kedves nyomozóhatóság, hogy a takarítőnő tudja e, hogy melyik színű vödörrel és felmosóval csuszvikolja a kazánházat és melyikkel a télikertet, valamint, hogy a jelenleg kiemelt fontosságú takarítási szabályzat szerint hányszor kell naponta letörölni az ajtókilincset. Ennek fényében jól szerepelni azért vállveregetős na.

1o. Egyéb segítségek: 

- Online meetingek és webinarok: minden aktuális témában hetente többször is. Visszanézhető linkkekkel és támogató kérdőívekkel, fórumokkal stb. Ez a kezdetektől van. Ezeken kívül nekünk ugye 14-17 kötelező éves tréningünk van hosszú a lista, de itt nem lehet egészségügyi tevékenységet végezni az éves tréningek nélkül. Ezeket ingyenesen használható online felületeken biztosítják ( eLearning és HIVE southdevon, mindkettő NHS és legálisan elfogadott tréningek, ami itt fontos hogy megfelelnek az ellenőrző szerv CQC által felállított kívánalmaknak )

(Érdekességként írom le, meg mert a magam ellensége vagyok leginkább, hogy kötelező éves tréningjeink pl: fertőzésmegelőzés, munkavédelem, tűzvédelem, kontinencia és katéter tréning, elsősegélynyújtás és újraélesztés, adatvédelem, ételbiztonsági, személybiztonsági (felnőtt), szájhigéné, gyógyszerelés, egyenlőség és sokszínűség (nem vicc), magánélet és méltóság (ez se vicc itt ilyeneket tartnak fontosnak a betegellátásban),  folyadék és tápanyagok fontossága, mérgező és egészségre káros vegyületek tárolása. 

Ehhez hozzájön nekem: személyközpontú ápolás és ápolási terv készítés, előzetes gondozási terv készítés, szellemi kapacitás törvény, emberi jogok alaptörvénye, digitális adatvédelem, szabadságjogok korlátozása, a beteg érdekében hozott döntések jogi háttere.) 

A tréningek nyilvántartását és un. tréninmátrixot is én csinálom, mindenkinek szólok mikor melyik tréning jár le és kell megújítani. Ezt is elég szigorúan veszik, az előbb említett ellenőrzéskor is nagyon jól jött, hogy külön COVID ra egy fertőzésmegelőzéses mátrixot csináltam, amiben benne voltak az extra tréningek is pl. UV lámpás dobozos kézmosási tréning (bekened egy cuccal, utána megmosod és a cucc maradéka világit UV alatt, lászik milyen alaposan mosol kezet) védőfelszerelés használat, COVID 19 ismerete és megelőzése, plusz a két fertőzésmegelőzés tréning. A nyomozócsajt teljesen elbűvöltem vele. Namindegy ez csak egy ilyen öntömjén, fontosnak tartom, hogy néha a magam vállát is megveregessem. 

- Online orvos konzultáció és online váróterem. Tegyük fel, hogy valamelyik betegünknek gasztroenterologus kellene, az orvosunk referál, emailben küldik a beteg nevére szabott konzultációs időpontot és egy kódot. A link elvezet egy online váróterembe, ahol beírom a kódot. A képernyőn megjelenik egy üzenet, hogy értesítették az orvost, hogy megérkeztünk és rövidesen videókapcsolatban leszünk. A kódot el lehet küldeni további résztvevőknek pl. a betegünk hozzátartozójának, de jelen lehet más szakember pl. dietetikus is. Elsőkézből mondom, rohadt jól működik.

- A temetkezési cégek nagyon hamar létrehozták a weboldalaikon vagy más webszolgáltatóknál az online live szolgáltatást. Egyik betegünk így vett részt online élő közvetítés segítségével az elhunyt nővére temetésén. Kaptunk egy kódot és egy linket, amivel a temetés kezdete előtt tíz perccel már be lehetett jelentkezni és így vehettek részt a temetésen azok akik a korlátozások miatt nem vehettek részt személyesen. 

- Kaptunk továbbá az egészségügyi minisztériumtól egy iPad - ot simkártyával az online konzultációkat valamint a betegek kapcsolattartását elősegítendő. (Azért csak egyet, mert nekünk amúgy van további öt tabletünk és két kompjúter és két laptop is, ezt is meg kellett jelölni a visszajelzéskor.)

- Ha valakinek mégis kórházi időpontra kell járnia (pl nekem is) az úgy meg van szervezve, hogy higgyétek el inkább ha nem írok le mindent. Csak meghatározott bejáratokat lehet használni. A kórházba belépéskor mindenkinek maszkot és fertőtlenítőt biztosítanak. Nevet és tünetegyüttes kérdőívet töltenek ki valamint lázat néznek. A negyven férőhelyes váróteremben pl a szemklinikán max tiz ember van, minden harmadik székre lehet ülni, időpontos rendszer óraműszerűen működik. Bárki feláll a helyét egy erre kijelölt ember fertőtleníti, letörli a széket, karfát. A recepció előtt mindenhol plexi. A scan és fotószobában mindenki után fertőtlenítenek, a kezelőben úgyszintén. Nincsen sorbaállás, nincsen tömeg.  

11. NHS app és COVID tracker  

Az NHS app - regisztrálva láthatod a saját egészségügyi lapodat, gyógyszereidet, betegségeidet. Benne van a COVID oltásod is, ezzel első körben tudod igazolni, hogy megkaptad: 

Ez az enyém: >>>>>>>

A COVID track and trace az első döcögések és bakik után mára már egészen jól működik, és legalább nem kell senkinek se telefonálni, hogy ülj át egy másik autóba. Tényleg hasznos, be lehet olvasni vele egy étterem QR kódját például és tudják, hogy ott járták, és ha fertőzött ember közelében jártál akkor szól. Benne van a teszteredményed is, meg sok hasznos tudnivaló.

Oltási kártyát még nem tudok mutatni, mert a második kört mi jövő kedden kapjuk.

12. Mindenféle más hétköznapi dolgok:

- A GP -k (háziorvosi szolgálatok) rendszeres sms kapcsolatban állnak az emberekkel.

- Ha valaki karanténban vagy izolációban van, akkor az önkormányzat és a gp is rendszeresen felhívja telefonon, hogy nincsen e valamire szüksége, minden rendben van e.  A gyógyszertárak ingyenesen postázzák a gyógyszert részükre.

- Az otthoni iskolai oktatáshoz az iskola biztosította a bármilyen eszközt ha valakinek nem állt rendelkezésére. Az ingyenes vagy kedvezményes étkezésben részesülő diákok ezen felül a bezárás ideje alatt kupont kaptak amit ételre lehetett beváltani a boltokban. Amúgy az iskolák végig nyitva voltak és gyermekfelügyeletet biztosítottak a keyworkerek (kulcsfontosságú munkaerő) gyerekeinek pl. ápolónő, eladó, postás stb.

- Rengetegen dolgoznak home office-ban. Pl. Olivia lányunk is. A munkaeszközeit a cége biztosította és ki is mentek beállítani mindent. Egy éve az otthonából dolgozik, egészen pontosan tavaly március óta.

- A szupermarketben (Sainsbury’s -ről tudok beszélni, mert mi ott vásárolunk rendszeresen) a szállítási időpontokat fenntartották az időseknek és a krónikus betegeknek. (Nagyon sok sofőrt és autót állítottak be, hogy a lehető legtöbb embernek biztosítsák a lehetőséget a rendelésre.) Mi a pandémia alatt összegyűjtésre rendeltünk.

- Sok élelmiszeren ún. pricelock van, ami azt jelenti, hogy nem változhat az ár.

- Az éttermekben amikor nyitva lehettek a lockdown-ok között nagyon sok helyen applikációval rendelni lehetett és fizetni is ugye, szóval a pincért csak akkor láttad mikor a kaját letette az asztalra. Pl Wetherspoon ahova gyakorta járunk reggelizni.

- Voltak ilyen államilag támogatott akciók, hogy pl. egész augusztusban az újranyitott éttermekben féláron lehetett kajálni, a másik felét az állam fizette. Ez mind acélból, hogy segítsenek a bizniszt újraindítani és nyilván nem csak az éttermekről volt itt szó, hanem beszállítók, termetsztők stb- ahogy hatott a lánc visszafelé. Azt gondolom, hogy bizonyosan ezután a lezárás után is lesz ilyen vagy hasonló akció.

- A kiszállítás rettentően kibővült, minden tekintetben. Pl. olyan helyekről is ahonnan addig nem lehetett.

- Hozzájön még ehhez az egész válságkezeléshez az is - meg kell említsem - hogy az emberek nagyobbik része itt azért eléggé szabálykövető, persze idióták mindenhol akadnak.

Konklúzió

Amit én egészségügyi személyzetként és magánemberként látok és tapasztalok - nyilván főleg a munkám miatt - most a harmadik lezárás végén, attól megint csak azt tudom mondani, hogy tátva maradt a szám. Azt hiszem azért is mennek jól a dolgok sokszor, mert olyan emberek ülnek olyan helyeken akik oda valók. Erre is van innen bentről rálátásom, látom őket akikkel a webinar-okon vagy az online meetingeken találkozom és tartom a kapcsolatot. Egytől egyig mindegyik jó szakember és ért ahhoz amit csinál.

Majdnem biztos az is, hogy én meg azért csodálkozom sokat, mert nem ebben szocializálódtam és a “hanem” részét a mondatnak megint csak hagynám, mert holnapig itt ülök. 

Biztos, hogy sok dolgot kifelejtettem, mert hosszú volt az elmúlt év nekem is... 

A végére még annyit - csak egy pici adaléknak, hogy érzékeltessem mennyire a legkisebb részlet is számított:

A lezáráskor az öbölben közterületen levő virágágyásokat amelyekért az önkormányzat felelős nem hagyták asszameg rohadni és gazosodni, hanem beszórták vadvirágmaggal, hogy addig is amíg lezárás meg távolságtartás meg otthon maradás van, se maradjon parlagon és mégis szép legyen. Hogy csak egy ilyen kertet mutassak a mi környékünkön pl az Abbey Park

ilyen szokott lenni:

a COVID miatt ilyen lett:

Ebben az apró vadvirágos dologban benne van szerintem az egész poszt, az egész angolság lényege, amit  - nem spórolom meg a munkát - mindenki fogalmazzon meg magának. 

 (Nagyon sokan fognak arra téves következtetésre jutni, hogy “baszki mit számít a hülye virágágyás, kidobott pénz”, azoknak mondom, hogy az otthoni viszonyok ismeretében próbálja átértékelni, mi a kidobott pénz, mert erre sem én fogok válaszolni.) 

Csőváz

Roza

Ha kiváncsi bárki-valaki-mindenki, a munkahelyem belső fertőzéskezelési dolgairól is írhatok egy posztot. Mit teszünk mi és hogyan kell azt tennünk.  

Megjöttem (meg a billenytűm is)

 Az elmúlt uszkve két hónapban elkereszteltem magam Mizériának, mert olyan feszültséget kellett kidolgoznom magamból, hogy kb. egy fél falut elláthattam volna árammal ezidőre.

Aki nem kíváncsi a sírásra, ugorjon a 2. részhez MOST

1. Eléggé lamentálós rész

Kicsit megengedtem magamnak a panaszkodást, persze csak úgy magamban, mert a környezetemben ugye senki nem ezt várja tőlem.

Beszarásig fájt néha a bal könyököm és a jobb vállam. Már karácsony óta elvoltam ezzekkel a fájásokkal kisebb nagyobb megszakításokkal, de az elmúlt hónapban tetőzött az egész. Orvos esélytelen, úgyis csak azt mondaná amit már tudok, mészlerakódás, fájdalommcsillapító, krém és ima. Addig úgyse tudok semerre elindulni míg majd visszaáll a rendes eü rendszer. 

Fájósan élni meg,,, hát nem vidámság. Ha nyugton vagyok, nem fáj, de egy teli bögre teát már elég nehéz felemelni és bármilyen fura, az életet elég nehéz kivitelezni amikor a gravitáció úgy többé kevésbé mindenra hat Newton óta, így például a két kilós krumpliszacskóra is, meg a bevásárlós ládákra is. Néha olyan voltam éjjel az ágyban, mint egy hátára fordult teknősbéka, de általában addig vergődtem amíg csak megoldottam a fordulást.

Aztán pár hete a vállam jobb lett - már alig érzem - helyette a bal térdem kezdett fájni és a könyököm még jobban. Mostanra a térdem nagyjából helyrejött, már nem feszül és be is tudom hajlítani, a könyököm is kevésbé fáj de még nem tudom teljesen kinyújtani. 

Néha elmélázok, hogy milyen lehetne újra táncolni, vagy futni mert erre egyelőre esélyt sem látok. Vagy csak újra felébredni egy reggel arra, hogy semi nem fáj. Amúgy elképesztő, hogy a fájdalom mennyire az élet része tud lenni, mennyire meg lehet szokni. Simán elélek vele, nagyon ritkán veszek be gyógyszert, de eléggé rányomja azért az életminőségre a bélyeget hátevvan...

A szemem miatt telefonálnom kellene, de halogatom. Januárban kaptam az utolsó szurit mindkettőbe, azóta “elfelejtettek” behívni (szerintem véletlen) én meg sumákoltam mostanáig. Múlt hétig nem vettem észre romlást, mondjuk a vonalak kicsit hullámosabbak lettek, meg nehezebben olvasok megint, de betűk és vonalak amúgy is hol jobban hol kevésbé görbülnek. A múlt héten viszont észrevettem, hogy a bal szemem már megint gázos, úgyhogy ma felhívom őket, hogy megkerültem és kérek egy újabb időpontot. Nem úszom meg én má ezt a hülye szurkálást a hátralévő életembe se, de jó volt három hónap rendelő és kezelőágy meg szemkampók nélkül úgy élni, mint valami teljesen normális ember.

2. Kicsit lamentálós rész

Néha azt gondolom (csak percekre) hogy ki.aszott velem jól az élet mosmá eléglegyen, de aztán elteszem a fejem hátuljába és örülök a munkámnak, a lehetőségeimnek, a gardróbomnak, annak, hogy vége a járványnak és hazamehetünk (anyámat négy éve nem láttam, az unokáimat kettő, az újat még egyáltalán). Annak, hogy van egy jó házasságom, okos, jóravaló kölykeim, hogy lebundáztam a lábam és itt a tavasz, hogy ma főzök marhapörköltet nokedlivel. Húsvétkor almás-krémest sütök és rétest is. Van új billentyűm is végre és vettem egy rohad jó YALE feliratos pólóruhát (ilyen kicsi dolgoknak is tudok örülni). Mondjuk a HandM küldött emailt, hogy a kislányruhák igymegúgy akciósak és tényleg, kettőötven volt darabja, vettem a Helgának egy “párat” mer olyan vagyok bazmeg mint a Gombócartúr - egyből tizenegyet vettem, mer a lepkés, a virágos, a pöttyös, az unikornisos stb. Mindegy ősszel is jó pólóval oviba, meg talán jövőre is.

Kismukkal még mindig nem tudom hogy állok (új tulaj), viszont még emésztem ezt a kész tényként  kezelt főnökösdi ajánlatát. Jövő hónapban elkezdem a kurzust a managerképzéshez, mer nem hagy nekem békét, de inkább én kifizetem részletben, minthogy lekössem magam vele tanulmányi szerződéssel. Nem bízom én még benne annyira, hogy éveket aláírjak neki. Elmondom - csak nektek - , hogy nem gondolom, hogy hiányzik nekem mégtöbb nyűg a nyakamba igazából, viszont az anyagiak kecsegtetőek. A férj meg aszonta, úgyis te csinálsz mindent.. nem mindegy? Ez is igaz.

A jó kis film music gala koncert amire készültünk házaséfforduló alkalmával elmarad. Jövőre ilyenkor lesz megtartva a jegyek érvényesek... Nem baj, elmegyünk a Pierre teraszára vacsorázni (remélem) és azzal is tök elégedett leszek, mert már én nem is tudom mikor voltunk utoljára rendesen étteremben.

Összeszedem szombatig a posztot amit az angliai válságkezelésről akarok írni. Van még egy poszt készülőben, amit két ujjal félig már begépeltem, szóval azt csak be kell fejezni.

Ajánló: (mer Magyarországon is vannak okos és szorgalmas emberek, még ha erre az elmúlt időben nem is láttunk túl sok példát.)

A sok okos ember összeállt (köztük a legidősebb gyerekem is) és összefogva indítottak egy ismeretterjesztő weboldalt:

https://mierted.com/

Itt a biológia menü alatt vannak a nagylány dolgai, posztjai.

Bemutatkozó élő beszélgetés csütörtökön a facebookon itt lehet csatlakozni:

https://fb.me/e/1Jz61hyOn

Fontos, hogy politikamentes  (azt nagyon szeretnék mindannyian kihagyni) csak sötétségoszlatás és tények a cél.

Jó volna ha minél több emberhez eljutna.

Most elmegyek marhapörit főzni mer annak idő kell, és a nokedliszaggatásra is még rá kell készülnöm mer magas a kályhám (vagy én vagyok seggdugasz), szerintem befogom a férjet is hogy segítsen, kettőnknek együtt legalább lesz kettő jó karunk, már az is valami. Elképzeltem, ahogy öregek leszünk és itt ülünk majd mint a bagoly az esőben és nézzük egymást meg a zabkását. Nem tudok többet most írni, mert a férj egy indiai énekléses videot néz ami kurva hamis és a talpamig ideges vagyok tőle. 

Csumi. 

Demostakkor tessék ide kommentelni, másképpen csak azt gondolom, hogy a kutyának se hiányoztam ám...

Mindjár jövök

 Az iPadom billentyûje végleg megadta magát (A másodikat fogyasztottam el hét év alatt).

Nem tudnám magam rávenni, hogy a képernyôn kettô ujjal bepötykörésszek 200 karakternél többet.

Nem sokára valamit veszek hozzá, és akkor majd jövök is.

Tervben van egy covidos válságkezelôs poszt - hogy megy ez errefelé - , meg lenne helyzetjelentés és egy novellaszerû elmélkedés arról, hogy teknôsbéka vagyok.

Csôváz

 Az egyik legfrusztrálóbb, legmeglepőbb tapasztalat az, amikor nagy lendülettel kiventillálod a meg nem értettségedet, a lenézettségedet, az ignoráltságodat valamint a dühödet valakinek akiről azt gondolod, hogy megért és ő támogatás helyett megkérdőjelez, tanács helyett kioktat és kifejezi a vágyát arra nézve is hogy reméli, hogy te nézted be és a végén nem neked lesz igazad, majd kegyelemdöfésként hozzáteszi, hogy úgysem derülne ki ha tévedtél, mert még ahhoz sem vagy elég gerinces, hogy beismerd a tévedésed. 

Hát én nem ilyen lovat akartam, de azért megköszöntem, hogy így rávilágított mennyire megkérdőjelezhető vagyok morálisan (is).

Most megint gondolkozhatok hogy hülye e vagyok, vagy helikopter e? 

Azt viszont azt tudom, hogy egy darabig megint senkivel sem akarok beszélgetni és az igazságérzetemet is hagyom a picsába ezentúl. 

Eddig még mindig csak bajd okozott.

Star Trek és sajtroló

 Talán még nem is volt (vagy ha igen, akkor nagyon rég), hogy ilyen jó sokáig nem írtam. Pedig volt mesélnivalóm, csak a munka kinyúzott belőlem minden akarást, az iPad billentyűmet is le kell (megint) cserélni mert háromévente egyet kinyírok, lusta is voltam, a hangulatom sem volt éppen valami emelkedett. Nem voltam depis sem, csak inkább olyan rezignált. Szerintem már mindenki egy kicsit az, szóval értitek. Jah, és a férj is folyon itthon van, mint ügyeletes házörző, elvileg márciusig megint furlough-n és nem igazán az a férj, aki mellett egyszerű szellemi tevékenységet végezni, mert vagy valami zajosat csinál, vagy beszél hozzám, vagy mindkettőt egyszerre csinálja. Amikor nem beszél hozzám már egy ideje mert valami zajost csinál, vagy néz, akkor felteszem a fülhallgatómat, de olyankor öt perc múlva van egy ilyen késztetése, hogy valamit meg akar osztani velem. Ez tökre nem baj, mert szeretjük egymás társaságát amúgy, de olvasni és írni olyankor szoktam ha elmegy valahova. (Mindemellett jobban preferálom, ha itthon van, mert mondom szeretünk együtt lenni. Jól keveri a hagymát például és a tabletjátékokban is szeretünk versengeni.

Bár hétvége van,  és kialudtam magam, de jó meggyűrt vagyok. Egész éjjel egy klingonnal henteregtem, szerintem kicsit túltoltam tegnap a startreket. Itt ülök, és a férj isteni kávéját iszogatom, NAGYON próbálok erre a posztra koncentrálni, de nézzétek el ha csapongok, mert ő videósávon éppen egy kutyás videót néz, ahogy az állat azt a dallamot nyüszíti mint az ötödik elem dívája. Hát szóval így élünk.
A férj egy tök egyedi fazon amúgy és naponta meg is győz róla. Jó mondjuk én se vagyok egy tömegtermék... 
Itt vagyunk már közelebb az ötvenhez mint a negyvenhez és hát.. nem lettünk komolyabbak. Talán kicsit bölcsebbek, de az törvényszerű.
Amikor véletlen csendben van, akkor mindenféle krómcsíkokat meg izéket nézeget az autóra, vagy éppen autót, vagy autós műsort, esetleg főzőset. Nézi azt a fazont a youtube-on aki úgy köszön be THISss IS A..., meg azt a másikat aki úgy mondja a horsepower-t hogy hószpáá.
Azért én is hozzájárultam, hogy jónézzen ki a vas.

A férj vett bele ilyen fejpárnaizéket is, ha hosszú útra mennénk - csak már mennénk. Egyszer rendelt valamit a kocsihoz pokijóból (így hívjuk a keletről - kínából  - érkező cuccokat) ott vagy választani lehet vagy maguktól küldenek valami ráadást. Kaptunk egyszer két ilyen szivacshurkát műbőrrel behúzva és az egyik végénél volt egy rés is. Ültünk a kanapén és olyan fejet vágtunk mindketten, mint egyszer amikor melóból hazajövet egy szem borsót találtam a melltartómban... 

Ilyen értetlenséggel vegyes vidámkodós szombat volt ez. Néha elővettük és vagy továbbra is vágtuk a ‘legyenönismilliomos kétszázezres kérdés’ fejet, vagy hisztérikusan röhögtünk. Egyszer még fénykardozósat is játszottunk vele. Ez ment hetekig. 

Aztán eljött a nap, mikor a férj tévézés közben váratlanul felugrott, kikapta a sarokból azt a szart és kirohant a kocsihoz. Ledobtam kaszát-kapát, és siettem utána, nehogy már kimaradjak a heurékai pillanatból.
Majnem pezsgőt bontottunk. 
Az a bőrrel bevont hurka a középkonzol és az ülés közé beszorítható cucc volt, az aprópénz - bankkártya - másizék leesését megakadályozandó. A punciszerű rés azért volt rajta, mert ott jött át ugye a csat az ővhöz. 

A férjre olyan szinten hatott ez a történet, hogy azóta abba is belelátja a talányt amiben nincsen. Így esett, hogy nem sokkal ezután a melóból hazajövet úgy találtam rá a nappaliban, hogy a 12db, általam rendelt sajtroló-habroló sütőcsöveket vizsgálgatta értetlen fejjel. 
Szerinte ami króm, az csak a kocsira mehet. 
Hülye faszari.

Szóval így telnek négyfalközé zárva a napjaink. 
Kivégeztünk jópár filmet, én újranéztem sok startreket. Még mindig a horgolás szerelmese vagyok és nem tudom megunni.
Karácsony előtt belevágtam egy új projektbe - gyöngyhorgolással csináltam egy karácsonyfadíszt. Először is fel kellett fűzni a gyöngyöket meghatározott sorrendben horgolócérnára, utána pedig a minta szerint - szaporítás, horgolás, fogyasztás - egy szabályos gömböt horgolni úgy, hogy minden öltésre rá kell húzni egy gyöngyöt. 
Ilyen csoda lett belőle.

Nem mondanám, hogy minden héten megcsinálnék egyet (mert kb. egy hét alatt lett kész -  minden délután pár óra) mert a szemem sem bírja, meg az ujjaim sem, de biztosan fogok még csinálni ilyet mert azóta is csak nézegetem, és nem hiszem el, hogy én csináltam ezt a mesterművet, mert az. 

A munkahelyi stressz csökkent, most hogy új managerünk van. Egy tünemény sri lankai csaj, aranyos, kedves és közvetlen de vannak tökei ha arra van szükség. Abszolút partnerként kezel, főleg hogy kihúztam a seggüket a szarból amikor egyik pénteken beállított a CQC (minőségbiztosítási ellenőrzés) fertőzésmegelőzési nyomozásra, de ez megint egy másik történet.
Sokkal jobb szájízzel megyek dolgozni így, hogy valakivel meg tudom beszélni a dolgokat és nem nyomja a vállam még az is, ami eddig is egy főnök dolga lett volna (mondjuk tágabban az elmúlt egy évben).
December végén néha már simán eljutottam arra a pontra a melóban, mint Clark Griswold mikor a láncfűrésszel “megjavítja” a lépcsőkorlátot. 
Mára viszont visszetértem. A meló rengeteg, de rohadt sokat tanultam az elmúlt évből. 
Az energiáim viszont teljesen lemerültek. A főnökképzés ösztöndíjat elhalasztottam, mert már megtanultam, hogy nem lehet egy seggel két lovat megülni. Kismukk (a tulaj) amúgy is azt mondta, kijár nekem egy jobbat, várjak még vele mert utánanéz meg elintéz pár telefont, aztán ha nem jön össze más, még mindig marad ez. Nekem ebben az évben erre nem lesz energiám az biztos. 

Nagyon kéne nekünk továbbá segédnővér és nővér, de lasszóval kell fogni a dolgozót, mert ebben a szektorban folyton munkaerőhiány van.
A fészekalja felnőttgyerekek jól vannak, mindenki éli az életét és próbál megbírkózni ezzel a hülye időszakkal.

 Szegény kismamáim - Nóri meg Zsófi ugye az első lezárás alatt szültek, és azóta is be vannak zárva többé kevésbé. Nem lehet egyszerű az se, amúgy is izolálva van egy anya kicsi gyerekkel, hát még most. 

Tami meg én már kaptunk oltást, mer ugyi én nyanyaotthonban ő meg gyógyszertárban. Három hete kaptuk meg az elsőt kijött az oltócsapat, két óra alatt megvolt a húsz páciens és a harmincvalahány dolgozó. 

Folyton eszemben van, hogy mennyire nehéz annak akinek pl. amúgy is mondjuk mentális problémája van, vagy éppen csak egyedül van. Azoknak akiknek a megélhetésük veszett oda ideiglenesen vagy véglegesen.
Közepes méretű gyerekekkel is kurvanehéz lehetett az elmúlt év, és még mindig nincsen vége. Tudom, hogy az időseknek van a legnagyobb félnivalójuk ettől a vírustól, de kéremszépen most az egyszer próbáljanak nem önzőnek lenni és kicsit belegondolni a családok-fiatalok-gyerekek-egyedülállók-egyetemisták, helyzetébe. (Nem azt akarom mondani, hogy minden nyugdíjas önző, mielőtt még rámverné bárki, sőt én személy szerint nagyon szeretem az öregeket, minden bogarukkal együtt, de azt is tudom, hogy néha nem látnak tovább az orruknál. Jelen pillanatban a családoknak és a dolgozóknak fiataloknak a helyzete sokkal bizonytalanabb,  sokkal inkább megnehezedett a hétköznapi életük mint nekik. Bárki bármit mond ebben a pillanatban még mindig a nyugdíjasok élete a legpermanensebb. Csak egy kicsit gondoljanak bele - mármint azok akik eddig nem gondoltak bele, húú remélem nem húzom ki a gyufát mondjuk Marikanéninél vagy Jolánkánál...)
Szóval inkább én is nem panaszkodom, mert jelen pillanatban az én/mi problémáink tökre lófaszok a többiekéhez képest. Krisztiék is elég nehéz időszakon mennek át, oda is sokat gondolunk, aggódunk és szorítunk, hogy minden rendben legyen úgy mint volt.

 
Nagyon bizakodó vagyok azzal kapcsolatban, hogy egyszer visszakapjuk a normális élet egy szeletét... talán nemsokára. Addig is én jövő héten szabin vagyok (és mellette pár órában dolgozom, micsináljak, nélkülözhetetlen vagyok, de jól jön a plusz mert a Bali még márciusig csak nyolcvan százalékot kap ugyi). 
Vegyétek meg a National Geographic magazint mer Zsófilányunknak megjelent egy cikke benne.

Legyetek optimisták, süssetek lángost ma itt is az lesz. 
Csőváz

Ma le akartam menni a tengerhez sétálni, de nagyon lóg az eső lába, úgyhogy itt egy kép tavalyelőttről, ahol ilyen kisegér fogakkal baNbulok a kamérába és a férj fejét fénykard szeli át, miközben büszkén mutatja hogy van fagylaltja... 

Nem nézünk ki mindig ilyen kurvajól, aznap fodrásznál voltunk :) 

Karácsonyi puncipium, avagy szüljetek sok gyereket szemhéjpúderért...

 Van az a szög mikor az ember töke tele neki.

A karácsony iszonyatosan jóvót és borzasztóan  (de felemelően) fárasztó. Este háromnegyed nyolckor rúgtam ki mindenkit, én reggel még be kellett menjek mert sürgős cuccaim voltak a melóban, de kettőkor hazajöttem és már csak a krumpli és a lilakáposzta volt vissza, meg a konfitált kacsát lepirítani. 

VILÁGBAJNOK volt a kacsám, nem mert én csináltam, de tényleg. A mézeskrémest szerintem majdnem egyedül ettem meg az egész tepsivel, de felfogom ilyen mental breakdown-nak mert szerintem ez pont az, amikor az ember este tízkor előveszi a féltálca sütit a hűtőből és a konyhaasztalnál mélázva falatozik.

Csudálatosan jól sikerült ez a mindenkinek meglepetés karácsony - mert előzőleg sokszor megbeszéltük ki mit szeretne, de a gyerekek idén azt kérték minden legyen meglepetés, és azt is megbeszéltük, hogy sok kisebb ajándékot adunk, nem egy nagyot vagy ilyesmi.

Hát a férjem már hajtogatta egy ideje, hogy majd meglepődök, de én már attól meg voltam lepődve ahogyan az ajándékok gyűltek a fa alatt (mert itt ugye odapakolják hétről hétre és nézheted a csomagokat). Jó mondjuk tényleg sokan is vagyunk (ez nyolc ember ajándéka odavisszakörbekörbe), de így nézett ki  szentestére a nappali. 

A nagycsalád előnye hmm? Szüljetek.

Olyan, de olyan klassz volt. Tök örült  mindenki, tényleg nem túlzás azt állítani, hogy minden el lett találva. Letojom, hogy ki mit mond, hogy nem az ajándék a lényeg (utána meg elmennek és jól elverik a pénztet nagytévére), de az ajándékozás is hozzá tartozik a karácsonyhoz. Nagyon jó érzés, hogy olyan ajándékot adhattam a lányoknak aminek örültek, és a férj is tök lelkes volt (idén külön ajándékoztuk meg a lányokat, nem együtt vettük meg). Konkrétan sokkot kaptam, mert rohadtul komolyan vették a lányok a jó ideje tartó nyavajgásomat, hogy kifogyott az összes vakolóscuccom (szemhéjpúder, bronzosító stb). 

De a férj még önmagát is felülmúlta olyan jól kitalálta nekem a dolgokat. Jó az is igaz, hogy mindig adok támpontot így év közben, én azt gondolom, hogy rafinált utalásokkal, de szerintem ő felismeri azokat az utalásokat csak úgy csinál mintha észre sem venné, aztán meg egyszer csak kihúzná a tarsolyából, én meg úgy teszek mintha nem tudnám, hogy ő azt akkor amikor kellett megjegyezte és elraktározta. 

Viszont a koncertjegyen meglepődtem, mert arról már nagyon régen beszéltünk - évekkel ezelőtt - meg youtube-on nézegettük még régesrégen a belgrádi koncertet azt hiszem. 

Tehát májusban a Royal Albert Hall -ban a Royal Philharmonic Orchestra Film Music Gala -ra megyünk el (remélhetőleg, de ha elhalasztódik, akkor később). Még mondta karácsony előtt, hogy a kettő ajándékomat összekapcsolhatom, de azt akkor még ugye nem értettem, persze mosmár világos, hogy a fülbevalót felvenni a koncertre ugye.

Szeretném az örömömet mindig kikiabálni, de még mindig bennem van ez e hülye gát, hogy majd az emberek azt gondolják, hogy hivalkodni akarok vagy menőzni, pedig csak örülök, de mindegy is már lassan azért sikerül azt is mégjobban letojni, hogy ki mit gondol.

A boxing day leárazásokra félretett kis pénzecskémet meg a H&M ben otthagytam és a négy újabb szerzeményem miatt még egy csomag vállfára is be kellene ruháznom. 

Azt amúgy nagyon szeretem angliában, hogy a leárazás az bakker leárazás - negyven - ötven fontba kerülő cuccok tízért stb. Nem olyan amihez ugye voltunk szoktatva, hogy föléírják a sokpénzet áthúzva, vagy pont öt százalékkal tolják lejjebb az árat és mekkoraakcióvan gyerebe, vagy a harmadik amikor a szart meg amiből nincsen méret azt féláron adják,  és kiírják hogy mekkora leárazás van és egyébként meg mindenre igaz, hogy csak az a hülye apróbetűs rész ne lenne.Jó tudom, nem mindenhol van ez otthon se így, de rohadt sokszor éreztem magam átcseszve.

Az elmúlt héten még nagyon optimistán indultam neki az év utolsó hetére kiírt szabadságomnak.

Leszámítva, hogy én láblógatást terveztem  - ami nem sikerült, de pont egy kicsit még meg is toltuk mi szerényen az év végét csak úgy rózásan, és tekintve hogy én még a karácsonyt sem pihentem ki rendesen ez még a beraktározott (mézeskrémes) energiakészletemet is felemésztette teljesen.

A láblógatás ma sikerül először (najó félig, nem főzök de mosok és ki kell porszívózni, blogot írni, elpakolni az ajándékokat meg összerendezgetni egy kicsit a lakást). Ma fogom megnyitni az applikációkat amiket múlt vasárnap letöltöttem, ma fogok belekezdeni az új horgolós projektbe és ma fogok filmet nézni először a héten. Nem tudom miért nem sikerül ez sose úgy ahogy elgondolom, mert mindig találok valami csinálnivalót... nem tudom, hogy csinálom.

A melóról már nem írok, szerintem már az én tököm is tele a történeteimmel. Nem vagyok magammal előrébb - kedden reggel hétkor a szemklinika előtt be kellett ugranom “csak egy órára sürgős lenne” azért, hogy három emailt elküldjek egyet az angol egészségügyi minisztériumnak egyet az egészségvédő intézetnek egyet a minőségbiztosítási team-nek. 

Lázadás is van a kollegáknál, én a magam részéről kiléptem a fészbukkos munkacsetből mert lojalitási, etikai és szakmai felelősségi problémáim is vannak ezzel (meg nem is értek egyet nagyjából) és nem volt más megoldásom a problémára. A tanulmányis csajnak is írtam, hogy hajrá vágjunk bele ebbe az ösztöndíjba, úgy teszek mint öreganyám “ahogy esik, úgy puffan” és belevágok - fingom nincs mibe, de mindegy is. Megint úgy van, hogy ha mozdulni akarok később akkor is kell, ha meg nem akkor is. A Neishának meg megmondtam, hogy ha nem tartja be az ígéretét és itthagy, akkor megátkozom és a woodoobabáját fogom döfködni esténként a horgolás helyett. 

A férjem is a határán volt az átkozásnak ezen a héten, de legalábbis éppen csak megúszta, hogy a sajtrolóját  - amit este hétkor töltöttem be tegnapelőtt és CSAK ő szereti - ki ne vágjam az udvarra tányérostul. 

Amúgy is hisztis volt ebben a hónapban, meg elég sokat rohant is én azt vágom meg minden, és én tökre toleráltam, hogy fáradt meg sok a munkája, de vannak ilyen hülyeségei amit magára nézve nem, de másra nézve kötelezőnek tart. Ilyen pl. válaszolni a telefonhívásra. 

Felbaszta magát, mert vásárolni ment a Sainsbury-be meg a lengyelboltba és én is hülye vagyok, mert gondolhattam volna, hogy - ahogy szokott - három percenként felhív (mert egy férfi így vásárol). Azért nem vettem fel a telefont mert bazdmeg nem csörgött, nem azért mert itt ülök az asztalnál, előttem a telefon és csak nézem ahogy csörög és szándékosan nem veszem fel, mer milyen jó lesz majd ha hazajön felbaszott aggyal és jujdejó vicc ez. Szóval értem én a frusztrációt, de nem értem a lebaszást, és elszaladt vele a ló, mer épp a krémes krémjét kevertem, a hidegtál félig volt kész, a sajtrolók a sütőből épp ki és szaladt a konyha és este hat óra volt már és olyakor úgy érzem, hogy mindenki bassza meg  - egyetek szart és szarjatok sünt...

Kemény öt percig küzdöttem, hogy ne röptessem meg a sajtrolókat az udvarra - mert ott még össze se kell takarítani, bent a házban már nem dobálózok egy ideje, nem éri meg a munkát...

... de vettem egy új tokot a telefonomra és mikor rátettem félig benyomta a mute gombot és nem csörgött, aztán meg még újra is kellett indítanom, mer úgy elcsesződött. A messengeren is hívott az ember, az meg az ipadon is csörög, de az meg miatta van lenémítva, mert ő tévézik ipadozik, de én mindig fülhallgatót használok, hogy ne zavarjam.  Há mindegy ő veszekedett velem, én nem veszekedtem csak véres bosszút akartam állni, de legalább túl voltunk rajta harmincadikán így a szilveszter este békében telt. 

Szerintem utána ő is érezte, hogy túltolta, mert feltette a sajtrolót a fészbukkra.

Délután itt voltak a gyerekek, aztán ketten maradtunk, online jegyet vettünk a dumaszinházba és azt néztük. Nem gondoltam, hogy ébren tudok maradni a tüzijátékra, de valahogy kibírtam. Most még van három napom a szabimból, (vagyishát egy plusz a hétvége). Megpróbálok nem gondolni a melóra (mer az ellep). A vasárnapot amúgy is be kell áldoznom, mert ha most nem szedem le a karácsonyi dekorációt akkor egész évben karácsony lesz.

Ma éjjel azt álmondtam, hogy babakocsit loptam. Lehet, hogy a virusmizéria után megérné felkeresnem valami pszichomókust, hogy  leásson az agyam mélyére és kigazoljon kicsit...

Gondoljatok arra, hogy NEM 2020 volt a történelem legrosszabb éve, és még csak az első százban sincsen benne szerintem.

Csőváz

Róza

JA  és olvassátok a lányomat, már a magyar National Geographic tól is megkeresték meg orvosi szaklapoktól meg ilyenek, tök büszke vagyok rá én is.

Itt a link:

Gondolatok egy biológustól