Szivesen vagyok Margaret.

Na. Hogy értsétek, mikor azt beszélem, hogy milyen jó a VOGUE magazinból, vagy az online híres dizájner oldalakról lopni az inspirációt.
Nem fogom a kereket újra feltalálni.
Mindig hallom, hogy jáááj a dizájnerek, meg kiveszimeg az ezerfontos ruhát. Hát aki megteheti megveszi, sokan pedig megtehetnék mégsem veszik meg.. de nem is ez a lényeg.

A lényeg, hogy pl a Dolce & Gabbana habos, szellős, romantikus és nagyon feminin ruhái (pl. lásd fent) mindig is kedvenceim voltak. Mikor beöltözöm virágosba a férjem konzekvensen Margaret-nek szólít, de azt hiszem ez csak a virágoknak szól, mert szerintem amúgy tetszik neki is.

A divat trendeket nem úgy kell értelmezni, hogy mindenáron loholni muszáj utána. Le kell venni azt, ami tetszik, aztán át kell rágni, hogy abból ami tetszik mi az ami passzol a személyiségünkhöz.
Hiába divat a batikolt hatás mostanság, ha úgy érezném magam benne mint egy pecásjózsi.
Ezzel együtt mégis fontos, hogy néha kilépjünk a komfortzónánkból és valami meghökkentő formát, vagy színt adjunk a mindennapokhoz csak mert izgalmas. Erre jó az, ha nézegetjük guccsiékat és átkonvertáljuk a saját ízlésünkre. Így maradunk frissek, maiak és mégsem csinálunk magunkból bohócot.

Szóval folytatva ahol abbahagytam én ebbe a rózsás hangulatba szerettem bele egy jó ideje, láttam itt - ott és egyre jobban tetszett. Nagyon elképzeltem magamat ezerszer is egy ilyenben vagy hasonlóban.
Egy nyári estén, andalogva ha végre valahára újra kinyitnak az éttermek a parton.

Kerestem, nézelődtem,  átpörgettem hetente a jó kis webáruházaimat és vártam, hogy mikor jut valamelyik fast fashion brandnek végre eszébe, hogy hát vannak ezek a rózsás dolcsegabbanák...

És két héttel ezelőtt vettem egy nagy levegőt és végre megvettem ezt:

Első látásra szerelem volt. 

Kicsit még letornázom a karanténhájamat a hastájékomról, de amúgy jól áll. (Olyan vagyok benne, mint egy nagyrózsás homokóra.)

Nem dolcsegabbana, nem tiszta selyem, (és nem hatos méret), viszont nem is került ezer fontba, nagyon könnyű, rugalmas nyári anyag és már a gardróbban várja azt a langyos estét.

A másik - trópusi mintás - nyáriruhámnak is hasonló a története. (Anyám első reakciója “kicsit cigányos, de amúgy nem rossz” :)  )

Hát, ez is én vagyok, vagyis inkább ez vagyok én.

Majd megkérem a férjem, hogy fotózzon le ebben a szülinapomon és feltöltöm a képet ha elég szalonképes. Mondom: HA szalonképes.

Amúgy idén végre kicserélem a nappali színeit is, amit három éve nézegetünk.  

Oda is átragad ez a hangulat egy kicsit, persze csak annyira, hogy azért a férj ne érezze túltolva a rózsákat...

Margaret

Élethelyzet

... amikor itthon vagyok egyedül, bugyi és melltartó nélkül henyélek zuhanyzás után egy szál valamiben, és ajtót kell nyitnom egy kétméteres fekete csávónak aki az amazonról rendelt bodzás vodkát szállítja ki és aki képes tizenöt percet várni, míg az útlevelemet keresem mert igazolnom kell a születési évemet...

...nem tudom, valami van a levegőben gyerekek...demoskomolyan.

Ennyire nem lehet jó az a bőr-haj vitamin, és csak egy hete szedem.

Space X

A fotó a Forbes online - ról származik

Néztük élőben a SpaceX kilövést és másnap a csatlakozását a Nemzetközi Űrállomáshoz. Nekem - nekünk ez nagy élmény volt, kicsit a történelem szagát is éreztük a levegőben.
Amúgy is gyengém az űrutazás meg a csillagok és bolygók, meteorok, ködök és fekete lyukak, meg minden ami a világegyetemről szól. Imádtam a Cosmos c. sorozatot vagy Stephen Hawking könyveit, minden sci-fi - t vagy nem sci-fi-t ami űrben járszódik (pl. Apollo 13) .. na elkanyarodtam...
Szóval néztük ezt a dolgot nagy izgalommal és én közben úgy elméláztam:

Van ez az űrállomás... ott kereng a Föld körül, Szaúd Arábia, Korea, Kína, Amerika, Anglia mind csak foltoknak tűnnek onnan, némi barna és zöld meg felhőkkel takart hegyek, erdők és vizek.
Ahogyan  Radnóti is írta “ki géppel száll fölébe annak térkép e táj” ...

Az űrállomáson együtt vannak és voltak külömböző országokból származó emberek, és mindannyian együtt dolgoztak egy vagy több közös cél érdekében. 16 ország vesz részt a programban és az ESA 11 tagjával is van együttműködés. A magyar származású Charles Simonyi is járt az űrállomáson ha jól tudom kétszer is. Ott senki sem veszélyezteti a munkát, hiszen nem csak a másiknak nem akarnak rosszat, hanem maguknak sem. Egymásra vannak utalva, felelősek magukért és mindenki másért is. Mindegy, hogy kívül hordják a szaporítószervüket, vagy belül, hogy családosak, vagy egyedülállók, hogy milyen vallásúak, miben hisznek, milyen elveik vannak, hogy kit szeretnek és kivel alszanak. Mindegy, hogy honnan jöttek, milyen a színük, kultúrájuk, hogy szeretik e a mákostésztát.

... és akkor a gondolataimban arra jutottam, hogy azt kéne megérteni a világon élő milliárdnyi embernek, hogy mi itt egy űrállomáson élünk. Lebegünk a feketeségben, napenergiával működünk, oxigént lélegzünk és nincsen semmi amiért fontosabb lenne tennünk mint azért, hogy békében éljünk egymással.
Mert akár tetszik akár nem, egymásra vagyunk utalva talán még jobban mint az az öt ember aki most odafenn van.

Biztos idealista vagyok, meg álmodozó.
De szerintem igazam van... ez ilyen egyszerű is lehetne.







Amúgy akit a tudomány és az űrdolgok nem hatnak meg ennyire, annak is ajánlom az International Space Station / ISS Instagram oldalát.

https://www.instagram.com/iss/?hl=en

Lélegzetelállító képet kaphatunk odafentről, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk mi idelent.

Második felvonás

Nehéz pár napunk volt. Aggodalommal teli és feszült.
Kedden estére úgy döntött éppen aktuális útban levő unokánk, hogy kikaratéjjozza a magzaburkot, így nagylányuknak elkezdett szivárogni a magzatvize.
Mentő, kétségbeesés, két tüdőérlelő szuri és ma - pénteken szülésindítás a 33 héten.
Hát... na..

Így esett, hogy ma már megint  nagyszülők lettünk újra.
Iván Gregor 2140 grammal és 48 cm - rel jött a erre a kifordult világra.
Mindehhez sikerült egy 8-9 - es APGAR értéket hoznia. Stramm kiskölyök, ahogy most állnak a dolgok egy-két nap inkubátorral megússza, kicsit még túlnyomáson kapja az oxigént, de nem kiabálunk el semmit se ugye.
Az elmúlt három hónapra még ez az utolsó két hét elég sűrű volt, huszonegyre húztunk megint lapot...


Túl vannak, vagyunk rajta. Mos már megint csak előre.

Másféle mindennapi vidámságaink is vannak.

A férj hozott búzadara helyett kukoricadarát “véletlen”. Megint elkezdte emlegetni a puliszkát, ami nemfinom.

Mondtam neki, hogy olyan íze van, mintha juhot nyalogatnék és nem kell. Erre azt válaszolta, hogy nem tudja milyen íze van a juhoknak... mondtam, hogy én se de kb olyan lehet, mint  a puliszkának.

“ Azt amúgy tudtad, hogy a puliszkát régen pulisznak hívták, csak annyira szerették az emberek, hogy elkezdték becézni?”

Szerintem kell neki csinálnom puliszkát mielőtt nekilát és juhtúróban fog úszni a konyhám.

Asszem ma éjjel lehet, hogy már tudok aludni.

Zajlik az élet, kicsit jó lenne betalálni most egy lassú, nyugodt holtágba megint.

Kómaközeli állapotban jelentem:

18.-án huszonhat órás vajúdás után, nem sokkal éjfél előtt megszületett a harmadik unokánk.
Mindenki okés, két nap után már szépen kajál és alszik. A szülők kissé elfáradtak már így  a kezdésre, de már minden rendben látszik. Csak messziről csodáltuk meg szájmaszkban, de talán nem sokára kézbevehetjük.
Rossz, hogy nem lehetek ott segíteni, de legalább főzök nekik, arra se legyen addig gondjuk.

Csudaszép golyófejű gyerök.

Ez a hét mindannyiunknak nagyon fárasztó volt, Olívia is költözik kész a lakás.

Itt is minden a feje tetején áll, már nagyon várom, hogy beinduljon végre a padlószőnyeg - tisztító kölcsönzés. Teljes kitakarítást és szanálást kell végeznünk és kicsit rendezkednem is kell meg újítgatnom, mert már kezdem unni a miliőt.

Kinéztem magamnak egy fotelt is végre, jövő hónapban megveszem...

meg díszpárnákat is,  és jóvóna néhány új függönyféle is, de arra nem biztos, hogy jut majd meglátom még.

Múlt héten befejeztem életem legszebb kispokrócát vagymittomén takaró, pléd nemtom nem jó egyik név se rá... a Krisztié lett. Már tök rég akartam neki valamit csinálni, hát ez lett az övé és most a sajátomat is csinálom ugyanilyet, mert én is beleszerettem - ugyan három napja hozzá se nyúltam, mert életem a családom és a konyha... Egyfolytában úgy érzem, hogy etetek, mosok, mosogatok, teregetek (tönkre ment a szárítóm és lockdown van). Ja. 

Tizenhat nyolcszög, kilenc négyzet, tizenkettő nagy háromszög és négy kis háromszög, valamint kilencmillióegszáznyolcvankettőezerhatszáznegyvennégy fonalvég elvarrása a sok szín miatt... de megérte. 

NA.

Nincsenmostmás. Hulla vagyok. Megdícsértem magam két espadrilles szandállal és két nyáriruhával.

Holnap reggel ne keltsetek fel.

Puszpá

Róza

Szedett-vedett poszt

Elkezdtem ezt a posztot, aztán elment két nap és már tök nem tudtam, hogy mit akartam írni...
Aztán el is kezdtem rendesen, de pár nap múlva ki kellett törölnöm mert már nem aktuális...

Folytatva - újrakezdve:

Négy hétig itthon voltam.
Bár nagyon fura volt így dolgozni, lelkiismeretesen csináltam a munkámat minden nap, és még sokkal többet is - mert mikor heti egy- kétszer bementem mindig rámborult a főnök munkája is, pl. horribilis mennyiségű email küldés és levelezés, adatgyűjtő táblázatok, védőmaszk és egyéb kutatás rendelés, online meetingek és webkonferenciák. A nagyja amúgy a titkárnő dolga lenne, de ilyen - olyan okok miatt többnyire rám marad ez is. Néha nem értem, hogy a ló.aszba tudok ennyi dologra koncentrálni egyszerre. Szóval inkább visszamentem pár hét után rendesen dolgozni mert nekem ez így nem ment. A saját dolgommal boldogultam volna, de minden mással nem.


Múlt héten a  Balival összeraktuk a teraszon a kertibútort (és még azóta is együtt alszunk), végre ki lehet ülni oda rendesen. Még szeretnénk kinti világítást, meg valami gazt a sarokba... ilyesmi.
Amikor hazajövök,  minden délután húzom ki a belem és ott horgolgatok vagy olvasok ötig, akkor bújik a ház mögé a nap.

A Tami új fésülködőasztalát is összeraktuk és még mindig nem válunk, szóval fejlődünk.

Ma házassági évfordulónk volt, amit mindketten jól el is felejtettünk ebben a nagy bezártságban. Reggel fél tízkor jutott eszünkbe.
Ennek örömére vettünk creamtea-t és pimms-et és teraszoztunk. Papó hozott nekem cép virágot is és tacskókutyás üdvözlőkártyát. Én főztem neki kínai takeawayt mert azt kívánta a szentem. Estére meg lesz creamtea.

Jó volt ez így.

Olívia is home office-ban dolgozik a konyhaajtót ezért napközben csukva tartjuk mert borzalom a firstline technical supportot hallgatni egész nap.

Amióta ennyit vagyunk együtt rájöttem, hogy a család vásárlási szokásai totálisan eltérnek az enyémtől.
Ők - velem ellentétben - tök random módon megveszik a dolgokat. Nekem ha kell valami, hatvanszor körbejárom, megnézem hol - mi - mennyi, sőt ha komolyabb az összeg akkor ismertetőket is megnézek mert nem akarom feleslegesen kiadni a pénzem és szart venni. Amikor eldöntöm akkor is mindig alszom rá egyet és csak utána vásárolok.
Nekik ha kell valami, elmennek ebay, amazon mittomén és megveszik.

A férj vett lábmaszkot. Ez egy csomag, amiben valami trutyi van és bele kell tenni a lábfejedet kilencven percre. A dolga az lenne, hogy négy  nap után hatalmas lepedőkben lehámlasztja a halott, száraz bőrt és babatalpakat varázsol.  Undorító, de hatásos. Kb úgy néz ki mikor hámlik, mint egy leprás lába, de komolyan...

Van ilyen. Csak sok a gagyi másolat is. Nem mindegy hol, melyik, mennyi és milyen fajta, pláne meg a részletek.
Na ilyen részletekkel a családom nem foglalkozik.
Ott kezdődik, hogy a férj a negyvenötös lábára megvette a közepes méretet. Hát persze, hogy nem ment rá. A két párat szétszedtem és egy párat eszkábáltam belőle, hogy rá tudjuk tenni a csülkeire.
Az Olívia pont akkor jött haza, amikor itt üldögélt benne.

 “Ilyent vettetek?? Úristen ezzel vigyázzatok, egyszer én is vettem ilyet nyaralás előtt és rátettem a lábamra, mindenki elkerült egy hétig Tenerifén azt hitték valami súlyos lábbajom van, mer ilyen lepedőkben foszlott a bőr róla egész héten... “

Fúúúj..

Most komolyan. Más is így vásárol?
Az egyik megveszi a gagyit ami ráadásul kicsi. A másik meg kidob egy halom pénzt egy jó brand-re és nyaralás előtt két nappal teszi fel mikor van  leírás benne amit el se olvas és amúgy  is videókkal van tele a youtube.
Egyszer az egyik munkatársam férje liciten nyert az ebayen egy márkás farmert és megérkezett egy borítékban.. kiderült, hogy barbiKen gatyát vett kilenc fontért.

Eszemmegáll.


Az álmaimat mostanában Tim Burton és Salvador Dali szerelemgyereke rendezi és Luc Besson a producer.pl tegnapelőtt:
Egy nagy falitükrön keresztül voltam skypeon Jeff Goldblum-mal és még volt ott valaki akit nem tudok megnevezni. A beszélgetés a matrac segítségével jött létre - valahogy az ágy matraca szolgáltatta a technikai (spirituális, vagy varázslatos) hátteret a beszélgetéshez, és ha leszálltam róla, akkor megszakadt a vonal.  Szines törölközőket is álmodtam. 
Valamiért még az álom egy részében nagyon - nagyon nagy szomorúságot éreztem. Újraéltem a reménytelen szerelem minden fájdalmát, amit tizenévesen, csak alanya nem volt, vagy legalábbis nem emlékszem.
Tamara is benne volt meg Olívia, számolgattuk mikor melyikünk meddig dolgozik mert a tükörbeszélgetés idejének elosztása valamiért fontos volt. A végén egy borzasztó vicces külsejű, kékszínű, hoszzúlábú és hoszútollú beszélő madárral bicikliztem szülőfalum újtelepén és a Csárli presszóban jégkrémet ettünk. 

Végül:

Szerelős szössz a férj telefonbeszélgetéséből:
... nem hiszem, hogy érdemes megjavíttatni... most érted, rákölt nyolcvan fontot a tízéves laptopra és utána meg kb annyi, hogy lesz egy hétzenés kvarcórája.

Karantéma


Személyiségrajzot is lehet készíteni a ma reggeli eszmecseréből.


- Mindig csodálkozom mikor elkezdem inni az Actimelt, hogy milyen sok belefér ilyen kicsi flakonba...
- ... én meg mindig sajnálom, hogy olyan kevés van benne mert olyan finom...
- ... szerintem meg pont elég...

Asszem ezt a témát kimerítettük.