Derűs (és fárasztó) napok

Sikerült félig-meddig lefoglalni augusztus 1.- 13.-ig a balatoni nyaralást. Bár előleget nem fizettünk, úgy néz ki, hogy szabad lesz ebben az időpontban ismerősünk nyaralója, az még kérdéses, hogy el is megyünk e?

Nagyon vágyom oda én is és a gyerekek is, mivel a tavalyi nyáron nem sikerült együtt pihenni és nagy hiányérzetünk volt emiatt. A múlt héten májkrémet készítettem itthon, és mikor a gyerekek paprikával reggelizték, pöttyöspanni megjegyezte: Te anya! Ennek olyan finom Balatoníze van! :)
Múlt héten szerdán és csütörtökön lezavaródott három farsang a három kicsinél. A tombola véget nem érő sorsolásán nyertek a lányok egy mini műanyag biokom kukát, egy hamutartót(!), egy hátrahúzod előremegy kisterepjárót - ami nem megy előre, egy piros plüsskrokodilt, és egy műbőr fényképezőgéptokot. A gyerekek rém boldogok lettek ettől, némi farsangi kolbász-tojás-saviubi-sajt-pirosarany szenya még fokozott ezen az állapoton. (Hogy ezt a szendvics-tradíciót nem vitte el a rendszerváltás - hihetetlen!)
Péntek délután a nagylányunk szalagavatójára mentünk családostul, majd az ifjúságot a bálhoz szállítmányoztuk, utána irány az autószerelő, ahol szépöltönyös-szépruhás partit adtunk az automata váltónk tiszteletére, miután beemeltük a tehergépjárműbe, hogy másnap a férj elindulhasson vele az ország közepe felé - egy amerikaiautóautomataváltó-szerelőhöz.
Mikor hazaért, már készültünk is a szombat esti felnőttfarsangra, (kultúrházas falubuli, ahol is infantilis felnőttek jelmezes buliját tartottuk,) férjjel - a tükörtojás és szalonna - reggeli összeállítás viseletében éreztük magunkat jól.

Ha lenne napszemüvegem, a vasárnap reggeli lidlis bevásárláshoz azt hiszem felvettem volna.