A gödör

A bolt előtt levődött egy gödör.
A kétszer két méteres lyukat jól megfontoltan meg is kellett tervezni. Azért, hogy jól megtervezve, minden körülményre körültekintően figyelve, a lehető leghamarabb betemetésre kerülhessen.

Először kijött egy villanyoskocsi, három emberrel. Körülnéztek, elmentek. Aztán kijött egy gázoskocsi. Körültekintően körültekintettek, aztán ezek is elmentek. Aztán jött egy vizeskocsi, hogy szakértő szemmel megvizsgálja a megvizsgálandót.
Na, akkor negyednapra jött egy Kubik Kft-s autó, és hozta a gödörásó szakembereket – ezek legalább nekiláttak dolgozni. Feltörte az emberek a járdát, és ásott az emberek rendületlenül. Régi jó munkamorál szerint egy dolgozott a négyből – a legfiatalabb - az öreg szakik pedig eközben azt mutatták neki, hogy hogyan kell az ásóra támaszkodni, ha majd ő is öreg szaki lesz, addigra vizuálisan rögzülhessen. Végül is a munka egyenlő elosztása megmaradt, hiszen kopasz korukban valószínűleg ők is kiástak pár gödröt egyedül.
Amikor szegény kisgyerek már nem látszott ki a lyukból, akkor valamin elkezdték csóválni a fejüket, összepakoltak, a tátongó mélységet körbekerítették egy sárga gyilkosságos szalaggal és elmentek. Ezek után két napig nem történt semmi érdemleges változás a gödör életében, leszámítva, hogy néhány ember majdnem beleesett (mert azt elfelejtettem, hogy a járda közepén volt az anomália).
Aztán a néhány napos csend után megjelent egy kismarkoló, két új arccal. Az egyik a markolót kezelte, a másik meg navigálta. Négy-öt markolás után kicsit beszélgettek, majd megebédeltek és elmentek. A következő napon megint jött a markoló, megint markolt négyet, de valami nem stimmelt, mert ebéd nélkül léptek le.
Aztán utána reggel jött egy áramosautó, meg egy másik jelzésnélküli. Magasabb beosztású emberek lehettek, mert bajuszuk, szakálluk és szemüvegük is volt, valamint nagyon komoly értelmes arcot vágva csóválták a fejüket, és simogatták a szakállukat, mire a másik autóval érkezettek a fejüket vakarták. Tanácskoztak egy órát, és ezek után egy hétig megint nem történt semmi. Aztán újra kijöttek a szakértőbbik fajtából, csóválták a fejüket és megint elmentek.
Újabb egy hétig semmi. Egy szép kedd délelőtt, amikor ömlött az eső, (előző este kezdett esni), 10 óra felé ismét megjelent a Kubikautó, és kiszállva a jómunkásemberek meglepődve tapasztalták, hogy a gödörben másfél méter víz áll. Ekkor távoztak, én azt hittem megvárják, míg kiszárad – de a valóság rosszabb volt. Négy nap silentium után szivattyúsautó jött, a kiérkező brigád emberei meglepve tapasztalták, hogy a gödörben nincs víz. (Természetesen ez a tapasztalat csak a csövek, és a berendezés összeszerelése UTÁN lepte meg őket.)
Még gondoltam is, hogy ha én lennék Isten, (némi humorérzékkel,) akkor négynaponta teleáztatnám a lyukat vízzel – és megvizsgálnám tudományosan, vajon meddig játszaná ezt egymással a kubikos meg a szivattyús. Aztán levonnám a konzekvenciákat, és elölről kezdeném a teremtést...újragondolnám... mondjuk az ötödik naptól.
Három nap múlva a kubikusok visszajöttek, a gödröt betemették, a járdát összetörve hagyták. Gondolom, a helyrehozatala már csak a jövő évi határidőnaplóba fér bele. A nemtudommirementki munkálat több mint egy hónapig tartott. A gödör majnemáldozatai között jónéhány nyugdíjas és iskolás szerepelt.